Eger - hetilap, 1865

1865-08-31 / 35. szám

294 kikönyökölt, hogy az egybegytllt tömeget szívélyesen üdvözölje, zajos „Eviva Mazzini“ kiáltások hallatszottak. A király erre ha­lálsápadt lön, s a kocsi a kir. palotába vágtatott. Ezóta Viktor Einánuelt sehol sem lehetett nyilvános helyeken látni. Lanza belügyminiszter beadta lemondását. A parlamenti választások nagy izgalomban tartják az ola­szokat; minden párt érzi, hogy nagyon fontos kérdésekről van szó. A legközelebbi parlament fog Olaszország végleges helyzete, valamint a pápával való egyesseg létrejötte vagy abbanraara- dása felett határozni. Massimo d’Azzeglio mérsékelt programm- ja nagy viszhangra talál. Florenczi tudósítások azon ismételve fölmerült hirt, hogy Viktor Emánuel, fia Humbert herczeg javára nemsokára lekö­szönne, most még határozottabban előtérbe hozzák, mint máskor. Németország. A német középállamok minisztereinek érte­kezlete kilátásba helyeztetik. A herczegségek kérdése szövetsé­ges értelemben való megoldásának kielégítő biztosítéka nélkül a középállamok sem egy német szövetségi hajóhad alapításának, sem Reudsburg szövetségi erőddé emelésének javaslatába bele­gyezni nem fognak. Spanyolország. Mint Madridból aug. 21 ról jel intik, Ul- deconában, Cataloniában, némi zavargások fordultak elő, s car- listicus szellembeni lázitó kiáltások hallatszottak. Azonban a ha­tóságok erélyes intézkedése folytán a rend csakhamar helyre- állittatott. A királynő, mint Írják, kísérleteket akar tenni a progressis- ták megnyerésére, mi azonban aligha fog neki sikerülni. Dunaifejetlelemségek. A bukaresli zavargásokról az „Europe“ Írja, hogy a városházi zavargók a fölkelés főnökeinek terve szerint, csupán első hullámai lettek volna ama forradalmi áradatnak, melynek az egész országra ki kell vala terjednie. A városházi zavargók első tette, ha vállalatuk sikerül, Kuza fejede­lem letételének kihirdetésében s összes vagyonának elkobzásá­ban állott volna. — A lázadás főnökeit még nem lehetett kipu­hatolni.-4 T Á 11 A könnyelműség' áldozata. II. „A fénypontok között csak éjéről emlékezik, mely által körülvétetik“ B. E. „Az álom egy kedves szellem, mely a szenvedőket is elcsábít­ja tünde képeivel,“ monda Lactantius, de úgy látszik, Alfonsnak, az ifjú festőnek ,most nem valának örvendetes álmai; szenderegve feküdt ágyán, s időről időre fel-felsohajtott, s egyes fenyegető szókat monda, összeszoritott öklét mintegy ütésre emelvén föl. Az éji lámpa parányi lánggal égett, mint midőn az első csil­lag reszket az esti halványkék láthatáron, s gyenge világa Alfons vonásait s azok sötét és aggodalmas kifejezését láttatá. Alfons határozatlansága az eskütételnél következtetnünk enged nyugtalan kedélyállapotára, mely fokonként, minél vilá­gosabb sziuben hozá azt vissza emlékezetébe, annál magasabb lángra gyűlt; de ha lelke rejtekébe vethetnénk egy röpke tekin­tetet, átláthatnök: hogy e lépése gyötrelmeit csak növelte, — a forrás másfelől fakadt, melynek meggyűlt árjait feje fölött sejté már-már összecsapni, hogy őt végképen semmivé tegye. Mint a kő, mely vizmederbe esett, ha a habok, melyeket gerjesztett, elsimultak is, zavaros helyet hagy maga után: úgy a szív, felzavarva egyszer, elveszté derült nyugalmát örökre. Szerencsétlen természete szivünknek, hogy felejteni nem tudunk, s bárhova fus unk emlékeink elől, minden körben talá­lunk valamit, mi a múltat visszahívja leikeinkbe. Aug. 17. és 18-iki közti éjjel Bukarestben két egyén kísér­letet tett a kincstári lőportár légberöpitésére, azonban az őrség által észrevétetvén, agyonlövettek. A Dunafejedelemségekben most korlátlan ostromállapot van. A város jelenleg csendes, azonban második fölkelés készüléséről szóló hírek forognak. Krajova, Plojest és Pitesből érkező hírek szerint ezen váro­sokban is fordultak elő zavargások, még pedig részben sikerrel. Annyi mindenesetre tény, hogy a bukaresti kormány a nevezett helyekre tüzérséget és lovasságot küldött. Szerbia. Mihály fejedelem elhunyt rokona 10 éves fiát, Ob- renovics Milánt, a család utólsó sarjadékát, Párizsból, hol neve­lésben volt, haza hozatta. Kisasszonynapján rendkívüli skupstina fog egybehivatni, s Miion adoptatiója bizonyos föltételek alatt proclamáltatik. — A fejedelmi pár elválása véglegesen elhatá­roztatott. Görögország. Aug. 11-iki athenei tudósítások szerint a görög kamara 40 napra elnapoltatott. A belügyminiszter beadta lemondását. Maurocordato volt miniszterelnök meghalt. Amerika. Az Unió kormánya eddig 700,000 katonát bocsá­tott el; 300,000 még szolgálatban maradt. Sheridán tábornok, ki a Rio Grad felett őrködik, újabb uta­sításokat nyert aziránt, hogy minden interventiótól óvakodjék Mexicóban, és a harezban álló felekkel szemben a legszigorúbb semlegességet kövesse. Nyugaton az indiánok komoly gondot okoznak a fehérek­nek. Hirszerint Canadától a mexicoi öbölig valamennyi indián törzs fegyverben áll. A nyugaton lakó indiánok számát 320,000 főre teszik. Minnesotában a harcz már komolyan foly. New-Yorkból ang. 17-ről érkezett hírek határozottan állítják, hogy Davis polgári törvényszék elé fog állíttatni. A habeas corpus acta helyre lesz állitva, a katonai törvényszé­kek feloszlatva. C Z A. I­Ha el tudja is titkolni tettét a gonosz, de boldog nem lehet. Midőn az ö tettéért lakoló ártatlanok jajjai a mennyet verdesik, egy néma biró vonja öt Ítéletre, — ez a lelkiismeret. Mig mások békén szenderegnek, öt néma birája nyugodni nem hagyja, míg­nem kínjai között fetrengve eleped, s kétségbeesik. Ha eszünkbe jutna néha, mik valának legnagyobb követke- zésü tetteinknek indokai, ha magunknak megvallanók, meny­nyiszer függtek határozataink azon körtől, melyben élünk, s mennyiszer mentünk tovább oly utakon, melyeket elejétől fogva roszaknak tartánk, csak, mert álszemérem nem engede mást vá­lasztanunk, mert inkább gyengék s alávalók valánk, sem hogy magunktól is megvetett társaságunk által azoknak tartassunk : nem lennénk oly büszkék. Mi bájló az élet, midőn küszöbén átlépünk, az ösvény mi könnyű, mi egyenes; a merre csak fordulunk, egy nagy virágozás s öröm és meleg napsugarak mindenfelől! Boldog életkor, létünk szép hajnala! Körülted az ég üdvössége lebeg; a gyermekkor rózsás ösvényén ragyog egyedül az öröm tiszta kelyhe ; moso­lyogva néz áz időbe: csendes partját az élet habjai nem mossák, nem zavarják csendes nyugalmát; de vájjon tudjuk-e, hová visz­nek utaink? mondhatjuk-e, mily vég vár reánk e szép kezdet után? Haladj a mindennapiság járt utjain, — igy int a tapaszta­lás, — poros, s örömtelen, az, de biztos. Alfons szerelmével, mely keselyűként szivébe vágta körmeit, lassankint elszenderült elannyira, hogy az ajtaja előtt csoszogó léptek sem verék föl álmaiból. Zaj nélkül törekedtek az ajtót ki­

Next

/
Oldalképek
Tartalom