Eger - hetilap, 1865
1865-08-10 / 32. szám
269 183,i mill, frt, ellenben kivitetett 205,7 mill. frt. Nemhogy tehát az áru-kiviteli többletnek megfelelő 254,4 millió frt nemes érez behozatali plust tudnánk felmutatni, sőt inkább ezen öt év alatt kivándorolt (ha ugyan teljes hitelben ré- szesitjük a vámtariffákat, pedig hol van még a csempészeti rovat!) mind ezen 254,4 mill, frt érték, mind pedig azonfelül 22,e mill, frt nemes érez: összesen tehát 277 mill, frt., és pedig kivándorolt legnagyobb részt a külföldiek kezeiben lévő vaspályarészvéuyek dijaira, állam-kötvények, és egyéb osztrák értékpapírok kamataira; kifolyik t. i. ezekre évenkint mintegy 49J/2 mill, forint, mely összeg közel ezer millió forintnak teszi évenkénti kamatját. Egyébiránt Ausztriának külkereskedése csak is a gyártmányokban activ. Mert tekintve a fölemésztési tárgyakat, a nyers anyagot, és félgyártmányokat, ezekből 1863-ban 38.i mill, forinttal volt több a behozatal, mint a kivitel. Ellenben a gyártmányok bevitele 42,i mill., kivitele pedig 127,i mill, forintot tett ki; s igy a többlet 85 mill, ftra rúg. Nem mellőzhetjük itt, hogy a városunkat is oly közelről érdeklő borkereskedésről ne ejtsünk nehány szót. Ausztria összes évi bortermelése kitesz 33 — 40 mill, akót; s borkivitele volt 1863 ban 214.122 vámmázsa (Dalmatia mint külön vámterület kivitelét, melyet jelentékenységé- nél fogva mintegy 1 mill. frt. értékre tehetünk, ide nem értve), melynek becsértéke volt 1,748,008 ft., ellenben behozatott 832,097 ft érték, tehát nem marad eme, a kül- forgalomra olyannyira alkalmas nagy fontosságú termékünkből 1 milliónyi többletünk a kivitelből. Francziaor- szág bortermelése kitesz mintegy 70 mill, akót, abból kivisz mintegy 3,600,000 akót évenkint, s bevesz érette külföldről 90 mill, forintot. S mit mondjunk, ha a statistikai adatok azon valóban szomoritó eredményt tüntetik fel, hogy borkivitelünk a helyett, hogy szaporodnék, évről évre inkább alábbszáll, mert mig „1856-ban és 1857-ben az orosz birodalomba, a Dunafejedelemségekbe mega németszövetségbe átlagosan 136,000 mázsa bor vitetett ki, az utóbbi években már csak 77,000 mázsányi volt az export, vagyis 6 — 7 év alatt a kivitel 50%-val megcsökkent. Annál megdöbbentőbb észlelet, mennél inkább utalva van hazánk boraival épen a continens államaira, s főleg a most említettekre, s minél nagyobb nehézségekre akad a tenge- geren túli országokba, névszerint pedig Angliába való borkivitelünk, mely utóbbi sehogysem bir tekintélyesb mérvre emelkedni! (Orsz. gazd. egyes, véleménye a birod. vámszabály tervről. Magyarország anyagi érdekei II. fűz.) Főokok: a költséges szállítás (a külföldi vaspályák sokkal olcsóbbak, mint a mieink áruk szállításánál,) magas vámtarifa, vállalkozási szellem hiánya, melynél fogva külföld- deli összeköttetésünk csekély és hiányos, s hozzátehetjük még: a külföldnek irányunkbani bizalmatlansága.— A német vámegylet tarifája egyébiránt, mely a borbevitelnél eddig, ha az hordókban szállíttatott, 9 frt, s a palaczkokban szállitottaknál 12 frt volt, újabb időben minden különbség nélkül 6 írtra mérsékeltetek; ugyan vámmázsánkint; de még ez is oly magas vámtétel, hogy a roppant szállítási költségeket számbavéve, nehezen fog mellette borkivite lünk jelentékenyebb lendületet nyerhetni. **) Hozzá kell **) Ezen 6 frtnyi vámtétel a porosz-franczia kereskedelmi szerződés által lön megállapítva, mely szerződésnek 31-ik ezikke úgy szól, hogy bármily más államnak nyújtott vámkedvezmény azonnal a szerződő felekre is kiterjesztessék. Ezen 31-ik czikket megváltoztatni, Ausztriának minden erőmegfe- szitése hasztalan volt. így tehát Ausztria semmiféle vámkedvezményben sem részesittethetik, mely ne háromlanék azonnal Francziaországra is ; igy járt le bennünket Franeziaország, s Hoek bárónak összes erélye s buzgalma sem volt . még adnunk, hogy a vám nem a netto-, hanem bruttósúly- i tói vétetik, s ezüstben fizetendő, s igy akójától igen megüti a 8 frtot. A helyett tehát, hogy a német vámegyletben borainknak tágasabb vásárt szerezhetnénk, úgy látszik. Franeziaország szemessége által még azon kis piacztól is megfosztaturik.amelylyel eddig ott birtunk. Anglia borvámja., daczára annak, hogy újabb időben igen jelentékenyen le- szállittatott, még most is elég magas, akójától t. i. 6x/4 ft., a különösen nehéz boroktól 12^2 frt, (a mi finom boraink legnagyobb részt a kisebb vámtétel alá esnék.) Itt is Fran- cziaország volt az úttörő a vámalábbszállitásnál, az 1860-ki kereskedelmi szerződés által; s valóban életrevalóságának gyümölcsét már most is bőven élvezi, a mint a kimutatásokból meggyőződni alkalmunk van. Mert mig 1855-ben az Angliába bevitt franczia borok az összes borbevitelnek nem tették ki 8%-ját, 1860-ban annak már 15,3,1861-ben 21,8 1862-ben 20,7 %-ját ütötték meg, s a szicziliai, gyarmati és portugalli borokat derekasan kezdik leszorítani a térről. — Oroszországban a szárazföldön bevitt borok, (hová tartoznak a magyar borok is) mázsánkint fizetnek 10 — 11 frt vámot, mig a tengeren szállitottak, (s ide tartoznak a franczia borok) csak 5—6 frtot. „Tehát az utóbbiak itt is oly kedvezményben részesülnek, hogy a magyar borok versenyzése szerfölött megnehezül, majdnem lehetetlenné válik. Kitetszik ez egyebek közt onnan is, hogy azon időtől fogva, hogy a francziák császárja az orosz kormánynyal 1856-diki ismeretes kereskedési szerződését megköté, hazai borainknak Oroszországba való beviteli mennyisége 37,910 mázsáról egyszerre 20,000-re szállott le, s e tételen mind e mai napig sem emelkedhetett többé felül.“ íme tehát Franeziaország itt is leszorított bennünket a térről! Pedig hogy mennyire vau még a szállításnál felettüuk előnyben, azt onnét láthatjuk, hogy Bordeaux-tól Petersburgig, és Rigáig a szállítási költség vámmázsánkint nem tesz ki többet 65 ujkrajcznál (Londonig pedig csak 51 kr.), mig Budáról Bécsig a vas- i ut tesz mintegy 70 krt, Bécstől Varsóig a szállítás 1 f. 27 ! kr, Varsótól Petersburgig 3 fr. 60 kr. — Igaz ugyan, hogy ! nekünk is van kereskedelmi szerződésünk Oroszországgal i 1860-ról. mely Ausztriát biztosítja, hogy a kereskedést és ; hajózást illetőleg mindazon kedvezményben részesül, mely j bármily más harmadik államnak nyujtatik, de mit hasz- ! nálnak a szerződések, mikor a forgalomnak itt is ama fö- ' ere, mely az orosz birodalommal és a Kelettel (pedig hányszor nem halljuk, hogy Ausztria hivatása, a Kelet civilisa- tioja előőrsének lenni!) a legolcsóbb és legbiztosabb kereskedelmi kapcsolatba hozna bennünket, a Duna még mindig a legnyomorultabb állapotban van a torkolatoknál. — A szabad, dunagőzhajózási társulat 1863-iki űz- lettudósitása szerint, a Dunatorkolat Orsovánál az évben ' átlagosan 164 napon nem hajózható veszély nélkül, 1863- ban pedig az egész évben 9' alatt állott a viz, vagyis egyetlen nap nem volt, melyen a terhelt hajók ne lettek volna veszélylyel fenyegetve a vízesések miatt. (Die ban- I delspolitischen Beziehungen zwischen Österreich u. Russ- I land. 1865.) Már 1856-ban mondá Stein L., hogy a világ- egyetlen pontján sincs oly ellentét a forgalom szükséglete és a közt, a mi részint történt, részint mulasztatott, hogy az lehetetlenittessék. Azért ajánl egy Ausztria, Törökország és a Dunafejedelemségekből egybeállitandó vegyes comissiót a végleges szabályozás végett. (Die Grundlagen und Aufgaben des künftigen Friedens. 1856.) Mi történt képes kivinni, hogy a ft frtnyi vám mérsékeltessék, mely aztán FrancziaorssVguak is előnyére lett. volna.
