Eger - hetilap, 1865
1865-08-03 / 31. szám
261 a miniszterek s udv. kanczellárok a trón zsámolyának baloldalán álltak fel, a főherczegek magán a zsámolyon, a föherczeg-helyet- tes udvarmestere is elfoglalta a számára határozott helyet, 8 cs. fensége pedig a trónra lépett, leült, föltette fovegét, s a következő trónbeszédet méltóztatott felolvasni: „Tisztelt tagjai a birodalmi tanácsnak ! Azon tiszteletteljes megbízatás jutott osztályrészemül, hogy a Császár nevében a bírod, tanács mostani ülésszakát befejezzem. Először is kellemes kötelességet kell teljesítenem, midőn a hazafias buzgóságért és fáradhatlan tevékenységért, mely az oly sok fontos tárgy feletti tanácskozáskor napfényre jutott, a Császár teljes elismerését kell kijelentenem. Jól ismerve a befolyást, melylyel a közlekedés és ipar élénkítése a közjólétre bir, működésük nagy része az oly előterjesztések feletti tárgyalásra volt szentelve, melyeknek czélja az ipar terén való tevékenység előmozdítása a belföldön, az ehhez szükségeltető törvényes védelem kieszközlése s az állam részéről való segélyteljes pártolás oly vállalatok számára, melyek a leghatásosabb előmozditási eszközökül tekintendők a termelésre, kereskedelemre s az iparra nézve. Az okok, melyek önöket szorgos megvizsgáltatás után a vámegyleti államokkal való uj vám- s kereskedelmi szerződés elfogadására inditák, ezek vezették a Császárt is e szerződés aláírásában. Szabad reménylenlink, hogy az ország iparereje és in- telligentiájának élénk, bátor fokoztatása s az e szerződés által nyújtott előnyök gyors s elővigyázatos felhasználása által e mű lényegesen járuland a birodalom jólétének gyarapítására. Mindkét háznak elismerésre méltó kölcsönös előzékenysége által az államháztartás szükségleti fedezésére több szükséges törvény létesült, nevezetesen az 1865-diki pénzügyi törvény. Teljes méltánylást érdemel az e törvény feletti tanácskozáskor napfényre jutott törekvés, hogy az államháztartás szükségleteinek fedezésére fennlévő eszközök felhasználtatásában ama határig alkalmaztassák a megtakarítás, melyen a birodalom belerejénck s külfelé való hatalmi állásának meggyöngitése nélkül nem szabad túllépni. Az átalános európai béke fentartása, mely a császári kormánynak mindig törekvése volt, továbbra is komoly igyekezetének tárgya lesz. A schleswig-bolsteini kérdésben a Császár, felséges szövetségese a porosz királylyal egyetértésben, azt ama megoldás felé törekszik juttatni, mely az összes Németország s Ausztria állásának a német szövetségben megfelel. Fontos okok, melyek a birodalom összérdekeit illetik, s épen azért magában mindkét háznak kebelében hazafias, ineggyőződ- tető kifejezésre találtak, tanácsolják a keleti birodalmi részekben a népek törvényes képviselőinek siettetett összehívását, s ezek egyszersmind szükségessé teszik, hogy ez ülésszak az 1866 dik évi pénzügyi törvény tárgyaltatása előtt befejeztessék. A megelégedés, melylyel a gondolat önök méltányteljes hazafias működésénél időzik, mégis nem gyöngítheti meg ama legben8öbb törekvést, bogy a minden királyságokkal és népekkel közös jogok, kötelességek és érdekek egy közös tárgyaltatása, a közel jövőben az egyesség szilárd kötelékét fonja e birodalom minden népe körül. E törekvés a birodalom életföltételeinek elismerésében, a trón s az összhaza iránti ragaszkodás és hű szeretet nemes érzelmeiben gyökerezik. Hol a remény ily biztos talapon alapszik: az, a mi most bő kívánatként talál erőteljes kifejezésre, Isten segélyével csakhamar sikerült ténynyé fog örömteljes uyilvánulásra megérni.“ Levelezések. Jász-Apátln, 1865. julius bó 22-én. T. szerkesztő úr! Az aratás be van fejezve. Nincs áldás kezeink fáradságos munkáján, arczunk véres verítékén. A keresztek, melyeknek telt aranykalá, szai máskor a bővelkedés jeleiként reményadólag mosolyogtak ! relénk, most itt-ott elszórva a puszta földön, mint a küszöbön levő ínség vigyázatra intő előőrsei, a nemrég kiállott szenvedések keserű előizét éreztetik velünk. Mi legalább és vidékünk ismét 1863-nak nézünk eléje. Mindössze kétszer volt esőnk. Egész ap- ril és május eső nélkül múlt el; julius 6—10-ke közt meglehetősen megázott földlink, de a nyomban következő viharok és szelek is- ; mét kiszárították; most f. bó 23-án volt egy napi csendes esőnk) a nap égető heve azonban ismét elöli a növényzetet. A búza so- I kaknál alig adja vissza a vetőmagot; az árpa igen ritkás, kevés reménynyel kecsegtet; a rozs igen rósz; a kukoricza csak helylyel | közzel kelt ki; a dohány, vidékünknek úgyszólván fötermesztmé- nye, sok helyen még most sem állt be, sok helyen csak tengődik, ! és sehol sem lehet még ttirhetőnek sem mondani. Szóval igen I szomorú képet mutat vidékünk. A dolog illetén állása közben Keszi István színtársulata Iá togatta meg városunkat. Megjelenése, a mint látszik, nem történt alkalmatos időben. De az igazgató bátor férfiú, kit minden csekélység nem riaszt vissza kitűzött czéljától akkor, midőn e czél : zengzetcs nyelvünk művelése és terjesztése, a szivek nemesbítése, az erkölcsök javítása .... és egy kis útiköltség. Miért is, nem riasztotta öt vissza az első előadás néptelensége; sőt a második előadás pénztelensége után sem látta be, mily nagy az ö reményeinek képtelensége és darabjainak lép telensége, hanem harmadik előadást hirdetett, és ezzel hatott; mert a közönséget megijesztette az előadások remélhető végtelensége, és a harmadik előadást végre megnézte; az eredmény oly nagy volt, hogy az érdemes igazgató felpakolhatta függönyeit, színfalait, sülyesz- töit stb., és 9 tagból álló társaságával együtt elutazott a szomszéd városba ..........gyalog. Bár azon kedves női munkák és esin áltvirágok, melyekkel a társaság nötagjai többünket megleptek, clfelejthetlenek előttünk, mindazonáltal szivünk mélyéből kivan tunk nekik szerencsés utat. Ki nem tudok fogyni a calamitások elsorolásából. Miután t. szerkesztő ur lapjában politikai rovatot is nyitott, legyen szabad egy a Jászságban újon felmerült politikai calamitásról szólanom. Tartom pedig politikai calamitásnak azt, midőn némely ember azon befolyást, melyet a népre egy vagy más utón gyakorol, a nép izgatására és ámitására, gyermekies és időtlen demonstrati ók végbevitelére használja fel, akkor, midőn az ősi alkotmányunkon ütött legfájdalmasabb sebek is hegedni kezdenek, és a fejedelem s nemzet kibékülésének a józanok által hőn és határozottan óhajtott ügye, a legjobb úton közeledik megoldásához. Máj láth ö excellentiája kanczeilárrá lett kegyelmes kineveztetése után egy privátgyülés hivatott össze Jász-Berényben, mint központon, volt jászsági követ P. János ur lakásán, hol több rendbeli diktiozás után elhatároztatott: hogy minekutána annak- utána tehát a nemzeti szinti zászlót minden községben ki kell tűz ni, és pedig mindenütt a városházán; ha pedig az#illetö elöljáróság ezt meg nem engedné, minden áron oda kell hatni, hogy a nemzeti zászló mégis kitüzessék, legroszabb esetben, a gyűlésre meghívottak lakásán. Éljen a haza! Hogy miért kellett volna azt a zászlót kitűzni, — a mi persze sehol sem történt meg, — hogy mi haszna lett volna, ha megtörtént volna is, azt nem lehet tudni; hanem azt igen is lehet tudni, hogy az illetők ezen eljárása minden józan gondolkozású ember megrovásával találkozott. Úgy tettem most az egyszer, mint az inyenczek, kik a leg jobb falatot utóljára szokták hagyni. A sok rósz után, jó hirem is van. Értem a jászapáthii gőzmalmot, mely már-már készen lesz. Az érdemes vállalkozók: Halasi Sándor, Kardos Ignácz és Suszter György urak, megvették e czélra a városnak eléggé tágas, de semmi hasznot sem hajtó, romlásnak indúlt emeletes épületét, a hozzátartozó jó nagy udvarral együtt,- és május hóban hozzáfogtak a kút ásatásához. Vizszük vidékünkön sok nehézség és *
