Eger - hetilap, 1865
1865-07-27 / 30. szám
254 Olaszország. Mint Florenczböl Írják, a legutóbbi miniszteri tanácsban elhatároztatott, hogy a követkamra aug. első napjaiban fel fog oszlattatni. A követválasztások szept. hóban fognának történni. Florenczi tudósítások megerősítik az olasz kormány lefegy- verkezési terveire vonatkozó hírek alaposságát. Spanyolország. Az olasz királyság föltétien elismerését kimondó madridi sürgöny f. hó 13-án indíttatott Florenczbe. A burgosi érsek, Puente bibornok, a spanyol koronaherczeg nevelője, a királynőhöz intézett levelében igen erélyesen kikelt ez elismerés ellen ; e levelet püspöki megyéje minden egyházában ki is hirdetteté. O’Donnel e levélről értesülve, a királynő előtt kijelentette, hogy le fog mondani, ha a bibornok-érsek azonnal föl nem oldatik udvari functiója alól; mire az egyházfő, a királynő felszólítására, nevelői tisztéről lemondott. A taragoniai püspök szintén in - tézett tiltakozó föliratot a királynőhöz. Mindakét fölirat az államtanács elé fog terjesztetni, hogy az szerzőik ellen a törvény értelmében járjon el. Róma. Olasz lapok jelentik Rómából, hogy a szent atya elhatározó, még a szept. 15-iki conventio végrehajtása előtt egy oecumeni zsinatot híni egybe, melyben a kereszténység összes püspökei részt fognak venni. E zsinatban az olasz kérdés is vita alá kerülne, s a hozandó határozatok aztán a kath. egyház magas képviselői oltalma alá helyeztetnének. Lengyelország. Varsóból jul. 20-ról írják: Két lengyel J ezred fölállítása szándékoltatik, melyek csak az ország határain belől teendnek szolgálatokat; erre nézve az előkészületek már folyamatban vannak. Proclamatiót várnak, mely az I. Sándor által az 183%-iki forradalom előtt behozott állapotot helyreállítja. Amerika. New-Yorkból írják jul. 1-ről, hogy hivatalos jelentések szerint, még mintegy 10,000 elfogott lázadó van a kormány kezében, ide nem számítva a kapitánynál magasb rangú tiszteket, kik, mint reményük, 10 nap alatt valamennyien el fognak bocsáttatni. Az orgyilkosságban! részvétükért Payne, Harrold, Atzeroth és Surattné felakasztattak, Mudd, Arnold és O’Langhlin holtig- tartó s Spangler 6 évi börtönre Ítéltettek. Hirszerint Jeíferson Davis, miután Lincoln meggyilkoltatá- sábani bünrészessége mellett újabb bizonyítékok merültek föl, haditörvényszék elé fog állíttatni. New-Yorki tudósítások szerint, tömeges népgyiilések fognak tartatni, melyeknek czélja, nyomást gyakorolni a kormányra, hogy interveniáljon Mexicóban. Miksa mexicoi császár manifestumot adott ki, melynélfogva a vallásos nevelést a papokra kell hagyni, s melyben kijelentetik, hogy a kormány a vallási ügyekbe nem fog beavatkozni. Mexico és a pápai szék közt diplomatiai szakadás történt. T A R C Z A. Egy ifjú zeneművész. (V égé.) III Néhány nappal a leirt jelenet után Mozartnét könyezve ta- látjuk szerény kunyhójában, mivel férje s fia utazási készületekkel foglalkoztak. — Mária Terézia császárné udvarába megyünk, és pedig I. Ferencz, felséges férjének különös meghívása folytán, — Hat éves korodban már munkás élethez kell szoknod! felelt fájdalmasan Mozartné. * — De hisz teérted fogok dolgozni, szeretett anyám, s ez mindig élvezettel fog járni. Egy óra múlva a karnagy már a Prágából Bécsbe vezető utón volt. Megérkeztekor tudtára adatott, hogy a császár következő napon fogja őket elfogadni. Ugyanekkor különféle intézkedések tétettek a hangversenyhez, melyre az udvari hölgyek és urak mind meghivattak a csodagyermek meghallgatására. Mozart ur néhány barátját látogatta meg a fővárosban s midőn viszszatért, fia a szobában fel s alá ugrált s tánczolt. — Imádkoztam s dolgoztam, kiált.ott a gyermek, most tehát ki akarom magamat nyugodni! — Erre ugyan szép módot választottál! viszonzá nevetve atyja. . — Kinek-kinek megvan a saját modora! Estefelé az atya és fia a palotába mentek. A karnagy fekete ruhában volt, fia pedig az udvari divat szerint volt öltözve: ibo lyaszínü kabát- s mellényben, meggyszínü nadrág- s fehér harisnyában csatos czipőkkel. Az udvarmester bevezette őket a terembe, hol még senki sem volt. A kis Mozart legelőször is a pompás zongorát pillantotta meg, s azonnal helyet foglalt mellette; atyja az erkélyre lépett, mely pompás kilátást nyújtott az udvari kertekre. Farkas a zongora előtt ült, egészen egyedül a tündéden kivilágított teremben, ujjai csodálatos gyorsasággal futottak végig a billentyűkön, midőn háta mögött egyszerre gyermekhangot hallott.-— Ab mily szépen tudsz te játszani! te vagy a kis Mozart ? Farkas megfordult, s előtte mint egy hét éves kis lánykát áltott pompás öltözetben. — Ah mily szép vagy te! hangzott a kis fiú felelete. — Oh hagyd azt, válaszolt a lányka, te vagy Mozart Farkas ? — Igen, kisasszony! — És ki tanított meg ily szépen játszani ? — Atyám! — S nem unalmas és fáradságos megtanulni ? — De igen, néha nagyon megerötettem magamat; ilyenkor azután kérem a nagy Nepomukot, hogy segítsen, s ez mindig használ. — Kicsoda az a Nepomuk? — Csehország védszentje. — És miért hívják öt sz. Nepomuknak? — Mivel képe a prágai hídon áll, s mivel........ A kis Mozart épen el akará mondani, a mit e történetről tudott, midőn egyszerre ruhák, atlaszczipök, tollak s virágok suhogása lön hallható, s midőn felpillantott, az imént még üres terem telve volt szép hölgyekkel s előkelő urakkal. Farkas zavarodottan s pirulva állt a terem közepén. — Nem emlékszel már rám ? kérdé az előkelő urak közül egyik. — Ön a császár! — S ez itt a császárné, Mária Terézia, szólt Ferencz, miközben a kis Mozartot mintegy negyvenötéves hölgyhöz vezeté, ki szépségének egész fényében ragyogott; a kis fiú legszivélyesebb barátsággal fogadtatott általa. A kis Mozart erre ismét a zongorához ült, s a körüllevökre, különösen a kis lányra bájosan mosolyogva, elkezdett játszani. Játéka oly tökéletes volt, hogy az egész udvar feszült figyelemmel hallgatta a kis művészt, s a fényes közönség a bámulás fölkiáltásában tört ki a tehetség fölött, melyet kifejtett. — Farkas oly ügyes a zongorán, hogy bekötött szemmel is tudna játszani! felelt atyja. — Takarjátok be a zongorát, s meg fogjátok látni! válaszolt Farkas ; s legnagyobb biztossággal játszott a billentyűket elfödő kendőn. Midőn végre izzadt homlokkal a játékot elvégezte, a császárné öt magához hivatá, de részint fáradság-, részint szokatlan- ságból, lába a fényes padlón kisikamlott, s elesett. A kis lány felsikoltott, odasietett, hogy felsegítse. — Nem lett semmi bajod ? — Te bájosabb vagy, mint az egész világ! akarsz- e nőm lenni? A kis lány harsány nevetésben tört ki. — Az nem fog megtörténni soha, szegény fiú! V
