Eger - hetilap, 1865
1865-07-27 / 30. szám
252 oly jövedelmező' iparág) 25 mill. ft. értéket képvisel, tehát körülbelül annyit, a mennyit az elesett Lombardia maga termelt, és míg igy „daczára a magas véd vámnak, mégis évenkint 3—4 mill, forinttal többet adózunk a küllőidnek, mint onnan nyerünk“ (Kőnek az ausztr. bírod, statist, kézikönyve): addig Francziaországban az évi gyártás értéke kitesz 280 mill, forint értéket, a melyből kivitetett 1862-ben 145/2 mill. ft. érték; és Angliában, hol nyers selyem épen nem termeltetik, Redgrave gyárfelügyelőnek a londoni statistikai congressusban tartott előadása szerint, a feldolgozott selyem értéke tett 1856-ban 189 mill, forintot, a melyből belföldön fogyasztatott 159 mill, értéken felül, s igy ha hihetünk ezen előadónak, akkor Angliában több selyem fogyasztatik, mint annak hazája, Francziaországban. *) (Kolb. Staatslexicon. Art. Grosz- britann. u. Irland.) 1859-ben Angliában egy főre esett ezukor 38,18 vámfont, Francziaországban 10,28,thea mintegy 21/2 font, húsban pedig fejenkint 3—4-szer annyit fogyaszt (egy főre 136 font, Francziaországb. 392/s Oroszországban 343/4) mint a continentalis országok. Ha tehát Angliában az egy főre eső indirect adó majdnem háromszorosát teszi annak, mint a mit Ausztriában kitesz, akkor ez azon óriási fogyasztási képességből magyarázandó, mely ott létezik; s mely az indirect adónak viselését sokkal könnyebbé teszi, mint a szegény országokban, a hová tartozik jelenleg Ausztria, s épen a fogyasztásnak évről évrei növekedése mutatja legvilágosabban, hogy ott adókkali túlterheltetésről szó nem lehet. A mi pedig a nemzeti jövedelem emelkedését illeti, az, daczára azon közel 700 mill, forint összes évi adónak, a melyet Anglia fizet, valóban bámulatos előhaladást tesz. így pl. 1856/t—1858/9-ben azok száma, kik 500—1000 frt évi jövedelemmel bírnak, 106, s azoké, kiknek évi jövedelme a fél milliót haladja, 17,39 száztólival szaporodott, és mig 1841-ben a nemzeti jövedelemből egy főre esett (Leone Levi számitása szerint) 1500 frt, már 1860-ban az a népesség szaporodásának tekintetbevételével 2060 forintra emelkedett. — így jöhet azután létre azon épen nem cso- daszerü, habár nálunk ismeretlen eredmény, hogy bár az indirect adók lejebb szállíttatnak, az azokbóli bevétel mégis szaporodik; ott t. i. hol a nemzet vagyoni felvirágzásának előföltételei nincsenek elzárva, s hol azok létesítésének eszköze nem egyedül csak a nagy adók kivetésében kerestetik. így látjuk pl., hogy 1826-ban Angliában még 1280 vám alá eső czikk létezett, melyekből a brutto vámbevétel volt 195 mill, forinton felül. 1863-ban már csak 142 vám alá eső czikket találunk, melyekből a bruttó-bevétel több mint 232 mill, frt; s ezen roppant összeg legnagyobb része (1859-ben 222 mill, forinton felül) csak a ezukor, thea, dohány, spiritus és borból foly be. —1801 — 1844-ig a vámtétel a ezukorra volt mázsánkint’ 12—14 V2 frt.,a fejenkénti fogyasztás 16 —18]/2 font. Ellenben 1855—1859-ig a vámtétel csak 7 frt volt, s egy főre esett 31 font; úgy hogy maga a czukorvámból közel 80 mill, forint folyt be évenkint. (Csak a vám, accise, és bélyegadó behozott 1863/4-ben 507 V2 mill, forintot.) A bélyegadót tekintve érdekes tudni, hogy mig a gazdag Angliában pl. a nyugtabélyeg különbség nélkül egy penny (mintegy 4ujkr.), ad*) Kőnek fönebb id. munkájában Anglia évi selyemgyártmányai értékét 84 millió ftra teszi ; és a fön. id. Jahrbuch az 1864-iki kivitelt csak 7,127,000 ftra mondja. Úgy látszik, Redgrave becsülése túlzott. dig nálunk, a szegény Ausztriában, a legcsekélyebb is 7 kr, egy 1000 frtos nyugtánál 5 frt., egy 7200 frtosnál pedig már 25 frt! A váltóknál a gazdag Angliában csak 1000 írton felül alkalmaztatik bélyeg, még pedig akkor sem több 1 írtnál, mig nálunk, a szegény Ausztriában, a hat hónapnál hosszabb időre szóló váltóknál (ha belföldön állíttatnak ki) 800—1200 frtig már 3 frt 75 kr. stb. s mig Angliában bélyegilleték alá csak a szerződések, váltók, ajándékozások, hagyományok, örökségek, nyugták és tüzkárbiztositási kötvények tartoznak; addig nálunk az mindennemű beadványok, bizonyítványok — s még a posta málhaleveleire is kiterjed! Vavrik Béla. (Folyt, kíivetk.) Eger, julius 26. Az uj miniszterek névsora még máig sincs közzé téve, de ez nem nyugtalanítja, legalább a Lajtán innen, a kedélyeket ; sőt a nevek, melyeket e mozgalom kiemelt, az arány, melyben halad, a legszebb reményekre biztatják hazánkat. Az eddigi tények: Majláth Gy. kanczellársá- ga, b. Sennyei Pálnak a tárnoki méltóságra emeltetése s az, hogy gr. P á 1 f f y M. megszűnt lenni kir. helytartó, kedvező jelensége s biztosítékul tekintetik arra, hogy a fejedelemnek szent s határozott akaratja Magyarországot, a birodalom hatalmi állásával összehaugzólag, politikailag ki- békiteni, és kielégíteni. Bécsi hírek szerint a bevégzett tényékhez sorolható Larisch grófnak is pénzügyminisztersége és Schmerling lapjának, a „Botschaft, er“- nek megszűnése. Ily változásokkor a fel- s lelépő férfiakról mindig sokat beszélnek, Sennyeit a bécsi lapok mint merev con- servativet mutatják be olvasóiknak. Erre a „P. N.“- ban Kemény Zs. b. kérdi: „Minő titkos adataik vannak e részben a Lajtán túli hírlapoknak! Micsoda tényt hozhatnak föl ellene? Mi annyit tudunk róla, hogy midőn 48-ban a közpályára lépett, talentumának hire meglehetős széles körben volt elterjedve. A Bach-kormány alatt elvei miatt alkalmaztatást el nem fogadhatott. Ezen időben az úgynevezett konservativekkel együtt részt vett azon emlékiratok megállapításában, melyek Magyarország autonómiáját védték, és az absolutisticus centralisatiót nem tüntették fel haladásként. Az oct. diploma után a helytartótanács alelnöke volt, és eljárása ellen semmi oldalról sem történt panasz. Midőn e czikk írójával együtt képviselősködött, csak egyszer nyilatkozott, s akkor is a birodalom érdekében. és nagy hatással. Az első rangú tehetségek sorába emelkedett, a nélkül, hogy múltja által megkötve legyen. Az újabb időkben oly hu meggyőződéssel közelitett az úgynevezett Deák-párt nézeteihez, hogy mi nem kételkedünk, benne törekvéseink egyik erős támaszát keresni.“ Schmerling úrról egy franczia lap irja: Schm. politikája, az eredményt tekintve, miben sem boldogult. Kétségkívül megvan az az érdeme, hogy Ausztriában az alkotmányos kormányforma behozatalát elősegítette; szándékainak egyenességét, kitartását el kell ismerni, de semmi érezhető dolgot nem tett az oszt. birodalom újraszervezésére. Nem nyerte meg a széthúzó nagy nemzetiségeket, és a dolgok ez oldalról kétséges állapotban maradván sem a sereg leszállítását, sem a pénzügyek javítását nem eszközölhette. Nem vagyunk meglepetve bukása által. Ausztriának, ha valami gyakorlati dolgot akar nyerni, arra kell törekednie, hogy okos engedmények által Magyarországot kibékítse. A Magyarországgal való kibékülésnek kell, ír
