Eger - hetilap, 1865

1865-06-08 / 23. szám

199 Grassow, az előkelő s tán kissé önhitt világfiu, ez alkalommal fe­szesen viselte magát, s zavara nyiltan vala látható; gyorsan, száz meg száz dologról beszélt, de mindig egyik tárgyról a má­sikra térve át. A lányka nyugodtsága végre reá is befolyással volt, de izgatottsága csakhamar visszatért, mihelyt a tervezett s lealázó ajánlatot ki akará ejteni. Karolina modorában annyi gyengéd érzelmet olvasott, hogy mintegy visszariadt ama gondo­lattól, miszerint szivét meg kell sértenie. Várakozott — de minél későbbre halasztá az ügyet, annál kevésbbé kivihetőnek látszott terve ; mert minél tovább beszélt vele, annálinkább kelle becsülnie jellemét. Elbűvölve társalgá­sának kellemétöl, már néhányszor féligmeddig elhatározá, hogy ajánlatát elhalasztja, mig őt jobban nem ismeri; minthogy érezte, hogy idővel tán egészen más érzelmek közt léphet föl aján­latával. De végre mégis kész volt ajánlatát előadni. — Karolina kisasszony, én azért jöttem, hogy egy igen kel­lemetlen— akarám mondani — igen kellemes kötelmet telje­sítsek. Karolina arczán élénk pir ömölt el, s láthatóan remegett. Ödön színlelt bátorsággal folytatá: — Én azért jöttem, hogy kegyednek kezemet ajánljam — itt megakadt, s nem tudta, mint fejezze be elkezdett mondatát. Szegény Karolina szive oly hevesen dobogott, hogy szóhoz sem juthatott. E szünet alatt Ödön kibontakozott zavarából, s észrevette Karolináét is; ez azonban nemsokára nyugodt lett. — Grassow ur — mondá szende, de eléggé érthető hangon; én nem fogom kérdezni, mi indította önt arra, hogy e sajátságos ajánlattal lép föl, de nekem elég az, hogy ön engem nem szeret; s jóllehet szegény vagyok és szép sem, mindazáltal férjem sze­relmét nem nélkülözhetem. Mélyen érzem, hogy öntől nem volt szép .........Tovább nem tudott beszélni, a szemébe tóduló kö­n yük méltóságának elfeledésével fenyegették; azért az ajtóhoz sietett. Ödön maga is majdnem könyükre fakadt, midőn e mély fájdalmat látta; utána ment, s kezét ragadta meg, hogy vissza­tartóztassa. A megragadott kézben volt valami, mit ő Ödön kezé­ben hagyott, s gúnyos nevetéssel mondá: „Emlékül!“ Ödön az emlékül kapott tárgyat kezébe szoritá, a nélkül, hogy megnézte volna, s a szobában néhányszor fel s alá járkált, miközben szivtelenségeért kegyetlen szemrehányásokat tett ma­gának. Midőn kezét kinyitotta, abban szorgosan ezüstpapirba göngyölt — pezsgőpalaczk-dugaszt talált. Bajos lenne Ödön érzelmeit leírni, midőn a házat elhagyta- Igaz ugyan, hogy a veszedelmet szerencsésen kikerülte, a re­ménylett kosarat is megkapta, mindazonáltal nem volt már oly könnyelmű. Karolina képzettsége, kelleme modorának finom­sága, de még inkább ajánlatának visszautasítása, mélyen meg­hatotta őt. Tán a férfiaknak ily körülmények közti helyes következte­tésével gyanította, kiért lángolnak Karolina érzelmei; mert a hiú férfiak hamar átlátják, mi hizeleg személyiségöknek. De emlék­ajándéka mindenesetre hizonyitá, hogy tudta jól az indokot, mely öt ez ajánlat tevésére készteté, s melyet ö, s kedélyállapotának daczára, mégis visszautasított; mi hosszas gondolkozásra nyújtott neki alkalmat. Ödön azért igen izgatott volt, s habár kíváncsiságból is, de ez utóbbi pont felett mégis bizonyságot óhajtott szerezni magának. A lélektani vizsgálatok a legjobb czél mellett is némely kö­rülmények közt igen veszélyesek. Érezte ez igazság erejét Ödön is, s mielőtt még a kitűzött kérdést megfejthette volna, annyira szerelmes lett, hogy még a nem szép nő követeléseit is kielégité. A felületes tanulmányozó tán azt fogja mondani, hogy ez nem nagy jelentőséggel bir; de részünkről igen is nagygyal bir; mert valamely szép nő által támasztott szerelem mellett, a nem szép nő szerelme kétszer annyit követel, hogy igy személyiségé­nek vonzerejéről semmi kétség se maradjon fen. De mint már említve volt, Ödön egészen le volt bilincselve. Sőt később úgy nyilatkozott, hogy éltének legboldogabb pillanata az volt, midőn Karolina neki megvallá, hogy már akkor is szerette öt, midőn élte fölött, akarata ellenére, a pezsgőpalaczk dugasza határozott. K. A. Vegyes hírek. — Részvéttel közöljük a következő gyászjelentést: Begov- csevich Ignáczné, szül. Jursich Borbála, Begovcsevich Robert ér­seki titoknok, Begovcsevich Vilma férjezett Uhlarik Jözsefné, és Uhlarik József cs. kir. pénzügyi számvevőségi tiszt,kesergő szív­vel tudatják a legjobb férj, atya és ipának Begovcsevich Ignácz, nyugalm. cs. kir. pénztárnoknak, tüdőszélhüdés követ­keztében élte 65. évében mai napon történt gyászos elhunytát. Hűlt teteme f. hó 8-án délelőtti 10 órakor fog a fájdalmas Szűz­ről nevezett temetőben sirba tétetni, s az engesztelő szent mise­áldozat ugyanazon sirkerti kápolnában temetés közben bemutattat- ni. Eger, junius 6-án, 1865. Nyugodjék békével! f (Bakonyi István első magyar daltársulata) múlt csütörtök óta ötször lépett föl az egri kaszinó teremében, mind­annyiszor szépszámú közönség előtt. A 11 tagból álló társulat, — kik közt három nő van — teljesen igazolta azon kedvező nyi­latkozatokat, melyeket róla a pesti lapokban több ízben olvas­tunk. A ki valami nagy műigényekkel látogatja meg előadásaikat, az sajnálatraméltó, mert idejét s néhány hatosát elveszítette : de a ki megelégszik azzal, ha bohóságaikon egyet-kettőt jóizün ne­vethet, az másodszor és harmadszor is szívesen megnézi őket, s azon öntudattal megy haza, hegy az estét jól töltötte el. A f. hó 4-iki előadás részben a helybeli kóroda javára rendeztetett. Az életrevaló kis társulat innen Gyöngyösre költözött. * (A hevesmegyei gazd. egylet,) K óvá eh László ur elnöklete alatt, egy küldöttséget bízott meg, mely a kölcsönö­sen segélyző, úgynevezett népbankok különféle szabályait vizsgálat alá véve, Gyöngyös vidéke részére az ottani viszonyok­hoz alkalmazott alapszabályzati tervet készítene. E küldöttség május 22-én az alapszabály-tervet elkészítő, mely szerint a Gyön­gyösön felállítandó népbank következő községekre terjedne ki: Tarjány, Sólymos, Pata, Oroszi, Saar, Visonta, Csány, Horth, Ecséd, Atkár, Halász, Györk, Karácsond, Halmaj, Ugra, Detk, Ludas, Adács, Rhéde. A betételekre a havi időközök fogadtattak el, úgy, hogy minden hóban 40 o. é. krajezár tétetnék azok által be, kik az intézet tagjai lenni akarnak. Az alakulási idő 10 évre határoztatott. A betett összegek azonnal kamatoznak, s a kama­tok kamataival is nőnek, úgy hogy 10 év után az, ki a maga 40 krajezárját havonkint rendesen befizette, egyszerre 88 frtot kap. Azt fölösleges is mondanunk, hogy az indítvány, és ennek eddigi fejlesztése a gazd. egylet tevékeny, derék elnökétől, Kovách László úrtól eredt. * (Sarudon s T.-Nán án,) mint nekünk Írják, máj. 24. és 25-én jótékony esők voltak, melyek a vetésekkel együtt a gaz­dák reményeit is föleleveniték. Némely földeken a buzavetések a tavalyinál is jobban s szebben diszlenek. Egyébiránt T.-Nánán egy más csapás kezd pusztítani: a pajod, mely millió és millió sokaságban dúlja s emészti a dinnye-, bab, borsónövényeket, nem kevésbbé a buzavetéseket is. E bajnak Sarudon semmi nyo­ma, noha T.-Nánával határos. f (0 cs. kir. Apostoli Felsége) junius 6-án d. e. 91/» órakor volt Pestre érkezendő. A testvér-fővárosok polgársá­ga gondoskodott, hogy a fogadtatás a legmagasb vendéghez mél­tó legyen. E czélból polgári bizottmány alakult a fogadtatás ren­dének megállapítására, mely lényegileg igy hangzik: A házak

Next

/
Oldalképek
Tartalom