Eger - hetilap, 1865
1865-04-20 / 16. szám
143 lógó szemeket, — solia sem hallott egy embertől sem ily fogcsi- korgatást. — John! mi baja van ? szólitá meg öt végre. Ez reá s a gyermekekre nézett, de nem válaszolt. — Akar-e valamit enni John ? — Ez ismét reá s a gyermekekre bámult, azután kirohant az ajtón. — Ne félj Lucy ! mondá az anya, midőn gyermekei szorosan ruhájához simultak, John jó ember, ki bizonyára nem fog bántani, csakhogy most beteg. — De hisz ö oly borzasztón nézett rám, mama, oh mily beteg lehet szegény ! Mielőtt még Fanny fiacskájának válaszolhatott volna, az ajtó feltárult, s azon Armstrong lépett be, jobb kezében hosszú vadászkést, baljában pedig kötelet tartva. Közel a küszöbhöz megáll, s a szobában körülnézi magát — a viskónak csak egy szobája volt — szemei vad tűzben lángoltak, ajkai színtelenek s összeszoritottak, haja pedig mint valamely tü-erdö meredezett az égnek. — Ti féltek tőlem — susogá borzasztó siri hangon, mialatt a kötelet a földhöz sújtotta, s a vadászkést szorosabban megmarkolta. — Nem, nem, John, — válaszolá Fanny oly elfogulatlanéi, a mennyire ezt csak tehette, mert szive oly hangosan s aggályosán dobogott, hogy széthasadással fenyegette. Én nem félek, mivel tudom, hogy ön nekem semmi roszat sem kíván ; sokkal inkább szeret, nemde édes John? — Kegyedet szeretni? folytatá éles, sziszegő hangon ; ha kegyedet kevésbbé szeretném, úgy ez átkozott világon hagynám. De én ki akarom kegyedet szabaditni e világból, Winter Fanny, kegyedet s gyermekeit! halál kegyedre! halál ! halál! (Vége követk.) Vegyes hírek. —Hevesvármegye gazdasági egyesületének rendes évi, s ezúttal, egyszersmind tisztújító közgyűlése május 4-kén fog Gyöngyösön megtartatni, miről a tagokat tudósitani, egyszersmind az egyesület nevében szíves megjelenésüket kikérni van szerencséin. Puszta-Győrkön 1865. april 12. Kovách László m. k. egyesületi elnök. — (Az egri érsekmegyei könyvtár,) melynek könyvkincse, nmlgu föpásztorunk kegyes gondoskodása következtében folyton növekszik, legközelébb némi nevezetesebb ajándékokban részesült, melyekről e lapokban említést tenni kötelességemnek tartom. Ugyanis először szíveskedett a városunkban alakulófélben létezett, de most feloszlott orvosi egylet mindazon természet- és orvostani folyóiratokkal és könyvekkel kedveskedni könyvtárunknak, melyeket az egylet fennállása rövid ideje alatt beszerzett vala. Másodszor szíveskedett főtisztelendö Danielik János prisztinai v. püspök és egri éneklő-kanonok úr ő méltósága a következő húsvéti ajándékokkal meglepni a könyvtárt, u.m.l-ör ő szentségének IX. Pius pápának arcz- k é p é v e 1, „Benedicat vos Deus et custodiat“ sajátkezű aláírásával ; — 2-szor ö szentségének IX. Pilis pápának capu- c i u m á v a 1; melyet az ajándékozó püspök urnák, Rómában létekor, ő szentségének egyik világi kamarása 1864. april 26 án ajándékba hozott, ö szentsége nevében; 3 szór nagyszerű és nagy mübecsü aczélmetszet-gyiijteménynyel, mely ö szentsége parancsából Danielik püspök úr ö mlgának ajándé- koztatott 1864. april 26-án Rómában; — 4 szer a következő jeles könyvekkel, mind diszkiadásban: Reber: Die Ruinen Roms;l db. — Canino herczeg: Roma antic a, aczélmetszetekkel és egy térképpel, 3 db.— Moore: Paradise and the Peril db; a könyvnyomdászatnak egyik műremeke; — Histoire du Monastere Royal de Saint Laurent (Escurlal) ldb. — Schulze:Die Hausgesetze der regirenden deutschen Fürstenhäuser;! db.— Camoens: Lusiadajl db. — L’Ado’ne poema de Ma- n i n)o 1 db. — 6 i 1 Vicente portugalliai remekköltő; 3 db. — Göthe: Faust, számos képpel. — A nméltgu főpásztorunk kegyadományai százakra, sőt ezekre menvén, ezeket ez alkalommal részletesen nem sorolhatom elő, csak annyit említek meg, hogy csak a folyó év kezdete óta is már 75 remek uj munkával kegyeskedett ő exctiája gazdagítani könyvtárunkat, többi közt a következő remekművekkel is:Rossi:Inscriptiones christianae saeculo VII mo antiquiores; — Azőés újszövetségi szentirássinai nyelven; — Am agy. kir. sz. István rend' százados ünnepére kiadott disz album; — Hur tér Geschichte Kaiser Ferdinand s II. stb. Csak szivem sugallatát követem, és kedves kötelességet teljesítek, midőn könyvtárunk ezen nagylelkű pártfogóinak a kezelésemre bízott ezen intézet nevében nyilvánosan hálát mondok. Isten áldja meg a m. tisztelt ajándékozó urakat kegyes szivességökért s engedje, hogy a haza és Eger városa értelmisége épülve és haladva élvezze kegyajándékaikat. Eger, april 19. 1865. Dr. Albert Ferencz, m. k. könyvtárnok. Zá (Nagy héti utóhang.) „A kiben a hitbuzgalom szunyadozni kezd, az jőjön Egerbe, s vegyen részt a nagyhéti ájtatosságokban“ — e megjegyzést hallárn nem egy vidékitől, kiket a vallási buzgalom vonzott Egerbe a nagyhét alatt. Eger virágvasárnaptól kezdve a husvét végéig valóságos mintaképe az áhitatos hitéletnek, mely a lélekemelő szertartások által felfokozott buzgólkodásban nyer kifejezést. A mi a szivekre rendi- tőleg hat, az azon fájdalmas jelenetek, melyeknek szemlélete is lélekemelő, de melyek az azokkal egybekapcsolt magasztos és nálunk oly művészileg végrehajtott énekek által a mennyei ihletet varázsolják le. A szent sírokhoz való vándorláskor mindenki arczárói fájdalmas vonásokban az áhitat tükröződik vissza, miglen bekövetkezvén a legmagasztosabb pont: a feltámadás jelenete, örömre Iringóit kebellel várja abuzgólkodö nép föpásztora ajkáról a „feltámadt Krisztus“ intonatióját. Megszólamlik az örvendetes Alleluja ennek ajkáról, ? ezrek örömhangjával majd majd győzedelmesen versenyez a birodalomban páratlan orgonánk gyönyörű hangja. S midőn az ájtatoskodó a basilika oszlopcsarnokára, vagy a lépcsőzetek párkányaira kilép, s onnan a díszes processi- ót szemléli, az igazságnak a bűn, az életnek a halál fölötti diadalának magasztosabb jelképezését emberileg képzelni sem lehet. S midőn mindezek után a hivő a feltámadás jelentőségének oly szív és észhez szóló magyarázatát hallja, minőt hallott legkivált husvét első napján a főegyházban, lehetetlen, hogy hitigazságaink győzelme fölötti örömében ismételve ne hangoztassa : Alleluja! Hála légyen az Istennek!! — k, f (T U z v é s 7.) Husvét másodnapján d. u, 2 óra tájban, az érseki major közelében, tűz ütött, ki, mely egy házat elhamvasztott. — (Régi ezüst-pecsétnyomó,) Puszta- Fegyvernékről f. hó 11 röl a következő tudósítást vettük: „T. szerkesztő ur! Engedje meg, hogy önnel egy nem épen érdektelen dolgot közöljek. Hogy a mostani Puszta Fegyvernek valaha város volt, újabban bebizonyult azon pecsétnyomó által, melyet itt helyben egy bizonyos embernél föllelni szerencsém volt. E pecsétnyomó tiszta ezüstből van, alakja igen egyszerű s minden csin nélküli; fölirása ez: „F e gy v e r n e k varosa pec. 1514.“ Tehát II. Ulászló idejéből való ; alkalmasint a pórlázadás nyomta
