Eger - hetilap, 1865
1865-04-20 / 16. szám
140 gyünk, míg nekünk békét hagynak, — s hogy alapos okaink vannak, a muszkát gyűlölni, s hogy mi őt majd mindig megverjük : azért nagy megalázásunkra tapasztaltuk, hogy országunk minden európai térképen mintOrosz- ország része áll, hogy az orosz és török között előttünk ismeretlen szerződések Írattak alá, hogy az orosznak azon csatárok engedtetnek át, kik előtt az reszket, azon hegyek, hova ő soha lábát nem tehette; — hogy Oroszország nyugaton azt állítja, miszerint a cserkeszeszek az ő rabszolgái vagy még inkább: vad, ragadozó csordák, kiket semmi jóakarat, semmi törvény emberiekké nem teszen. Mi az ég szine előtt ezen emberhez nem illő ravaszság s csalás ellen ünnepélyes óvást teszünk. A szavakra szavakkal felelünk, de a hazudság ellenébe igazságot állítunk, mert 40 éve már, hogy hasonló vádak ellen legy- vereink által győzelmesen teszszük az óvást. Ezen tinta, melyet használunk, bizonyít, mint a vér, melyet függetlenségünk javára kiontánk. — Ezek oly férfiaktól jött bizonyítványok, kik semmi más hatalmat el nem ismernek, mint saját nemzetit, férfiaktól, kik nem éltének módos előterjesztésekhez, de fegyvereiket használni tudják, ha az oroszt elérhető távolban találják. Vajha egy oly nagy nemzet, mint az angol, melyhez mi figyelmünket fordítjuk, kezeinket kérve emeljük, inkább ne gondolna ránk, mint hogy irántunk igazságtalan legyen. Ne nyissa meg füleit az orosz cselszövényeinek, mialatt a cserkeszek kérelmeinek elzárja. Vajha tények után Ítéljen, mik ezen vad és barbárnak nevezett nép s rágalmazói közt fölmerülnek!“ Ezután az általunk már taglalt törzsfelosztásra megy át, s a sociális viszonyok rövid rajza után mondja: hogy a knimi khánok s Konstantinápolyban a zultán hatalmának szabad akaratból veték alá magukat, de hozzáteszi: „a zultán minket el nem adhat, mert ő minket soha meg nem vett.“ A tudósítás Oroszország kegyetlensége s szószegése fölött, hosszas és szomorú lenne. „Mint zárta ő el országunkat minden oldalról, élelmezésünk- s kereskedésünket meghiusitá, orozva gyilko ás által régi családaink utolsó csemetéit is megsemmisité. Egész törzseket és falvakat kiirtott, a porta hűtlen ügynökeit megvette, elszegényített, s rajtunk elkövetett kegyetlenségei által minket gyűlölet- s elkeseredésre ingerelt, mialatt rút hazugságaival a keresztény Európa szemei előtt bennünket letett. A segélyforrásokat elvesztők, mikkel hajdan 100 ezret zászlóink alá gyüjtheténk, de most Oroszország ellen a gyűlöletben mint egy ember állunk. Földieink közűi 200,000-et már meghódított, a többi között nem találtatik egy, ki önkéntesen orosz szolgálatba lépne. Sok gyermekünket ellopták, sok család fiait túszul hurczolták el, de kik hazájukra visszaemlékezhettek, haza menekültek. Vannak férfiaink, kiket a császár hizelgések s tisztelettel halmozott, de kik előnyösebbnek tárták, hazájuk veszélyeit osztatni. Ezer meg ezer orosz van köztünk, kik vadságunkat hazájuk műveltségének eléje teszik. Az orosz liatáiunk több részein erősségeket épített, de azok helyőrsége az ágyú lőkörén túl nem bátorkodik, és 50 ezer orosz, kik legközelebb támadást intéztek, megveretve visszavonult. Egy országot csak fegyverrel s nem szavakkal lehet meghódítani. Ha legyőz bennünket az orosz, nem nyilt hatalom, hanem csak az által történik, hogy minden ösz- szeköttetéscinket elvágja, s e czélra Törökországot s Per- siát használja, mintha már ez országok hozzá tartoznának, — hogy elveszi tőlünk a tengert, mintha az sajátja volna, — hogy tengerpartjainkat megszállja, nemcsak hajóinkat, de más államokéit is, melyek velünk összeköttetésbe lépnek, széfi’ombolja; — azáltal, hogy terményeink keletét elveszi, a sónak s egyéb a háborúra, miként az élet fentartá- sára legszükségesebbek vételében megakadályoz, végre hogy minden reményünket elrabolja. De mi függetlenek vagyunk, mert harczolunk és győzünk. A császár képviselője most is 10 ezernyi seregének visszavonulása s foglyai kicserélése ügyében egyezkedik velünk.“ E nyilatkozvány minő viszhangot kelte Európában, különösen a nagyhatalmaknál? megmutatjuk a világtörténelem lapjairól, melynek tanulságait vajha jelenkorunk jobban megszívlelné, hogy az utópiák álmait messze űzze magától. A nyilatkozvány megnyitá Európa szemeit, s az kezdé hinni, hogy a cserkeszek győzelmes ellenállása nyilt seb az orosz államtesten. Ez most is takargatta sebét, az ellenségeskedést jelentéktelennek, az orosz seregeket csak a meghódolt törzsek védelmének nyilatkoztató, s ha úgymond, csakugyan oly félelmes haderővel birna a cserkesz, az orosz-török háborúban, mialatt Ar.apát megszállva tartá, a töröknek mint hitsorsosának segítségére bizonyosan minden erejét kifejti vala. Az európai közönségnek hasonló illusiókban további riogatására az orosz kormány Koch tanárt saját költségén a Kaukázusban megutaztatja, s vele e tárgyról könyvet is irat. Elvégre a titok homályfelbői szétszakadoztak, egy fontos eseménynek a nagyobb világ színhelyén legombolyodó szálai tisztán láttaták az angol és orosz kormány közti vizonylatot, s Anglia whig-ministeriu- mára a gyávaság s erélytelenség soha le nem mosható bélyegét süték. Lássuk a tanulságos eseményt. K. A. (Folyt, köv.) Korhibák. I. Kártyadtlh (cartomania.) A társadalom egyik emésztő férge, a hasardjátékok szenvedélye, újra pusztítani kezd. Ismét gyakoriabbakká lettek az áldozatok, kiket itt-ott nemcsak a családok fájdalmára, de örök szerencsétlenségére, a kártyadüh elsodort. -— A nagyvilág zajától elvonulva élő becsületes kétkedőt szeretném azon rejtett termekbe vezetni, melyeknek aranyozott falai egykor tudományos s komoly zajtól viszhangzottak, s most, fájdalom! csöndesek. Miért? mert a hosszú zöld asztaloknál a tudósok s művészek helyét játékosok foglalják el. Még ezt is szeretik némelyek, mint a haladó civilisatiót, megtapsolni. Minden játéknem közt, mit az emberek az élet terhének könnyebbitésére s az unalom elűzésére föltaláltak, egyik legveszélyesebb a kártyázás, mely ha szenvedéllyé fajúi, a mily emésztő féreg a társadalomra, ép oly veszélyt hozó az erkölcsiség és egészségre. Midőn tehát az emberek az unalmat akarták elűzni, tápanyagot nyújtottak a henye életnek, s egy igen élénk szenvedélynek. A kártyadüh nyomait már a legrégibb népeknél föltaláljuk. — Szétszóratásuk előtt a zsidók, úgy látszik, mintha kivételt képeztek volna; de mihelyt a görögökkel — kik már Trója fölégetése előtt; és a rómaiakkal — kik a köztársaság lerombolása előtt jóval játszottak — közlekedésbe jöttek, ők is hódoltak e szenvedély hatalmának. Hasztalan határozták meg a római törvények a já1
