Eger - hetilap, 1864
1864-03-17 / 11. szám
82 ugyan azon okból történt volna, hogy a kenyérrel segély- zett e könyöradományra nincs szorulva, nemcsak az árult kenyér, hanem az élelmezési utalvány is az ilyentől szedessék el. Ily eset azonban eddig még nem fordult elő. Ha pedig történt volna, a mint történhetett is, hogy egy számosb tagból álló családnak feje a nyert 16, 20 vagy 24 font kenyérből egy pár fontot eladott, hogy árán családja részére más valami nélkülözhetlent vagy egy kis zsírt, sót, lisztet vehessen, ez mindenesetre megbocsátható eljárás s nem oly vétség, mely miatt az illető a könyör- adomány jótékonyságától megfosztandó volna. Arra nézve pedig, hogy olyanok ne nyerjenek segélyt, kik erre rá nem szorultak, olyanok pedig, kik valóban Ínségesek, a közjótékonyságból ki ne zárassanak; a bizottmány már a 2-dik kenyérosztás óta akként intézkedett, hogy a kenyérosztásnál még oly 3 bizottmányi tag is legyen mindig jelen, kik a népet legjobban ismervén, felhatalmaztattak: hogy ha a segélyezendők közt olyanokat vennének észre, kik vagy ingatlan vagyonnal, vagy bármi más élelmi forrással, jövedelemmel bírnak, azoktól az élelmezési utalványt azonnal szedjék el, mi több mint 40 élelmijegygyel már csakugyan meg is történt, miből kitetszik, hogy az élelmezettek jegyzékei folytonos rostálás alatt lévén, itt az újabb intézkedés szüksége fönn nem forog; de a még föl nem vett szűkölködők sincsenek kizárva a közkönyö- rület segélyzéséből, minthogy az ily valóban szűkölködők felvételére a bizottmány lajstromait mindig nyitva tartja, és nincs ülés, melyben ily szegények a segélyzendők sorába föl ne vétetnének. Mi végre az ingatlan csekély vagyonnal biró, ínséggel küzdő egri lakosokat illeti, kiknek száma az 1000-et fölülhaladja, ezek részére a tettes megyei központi segély- ző bizottmány két Ízben négy-négy ezer frtot utalványozott azon 110,000 forintból, melyet a magas kormány a hevesmegyei zsellérek fölsegélésére kölcsönkép, a kincstári alapból adományozni kegyes volt. E kölcsönösszegből, melyért a város egész közönsége, mint erkölcsi személy, jótállani köteleztetett, 4000 forint már kiosztás alá került, a másik 4000 forint pedig talán legközelebb fog kiosztathatni. A tavaszi idő beálltával remélhető, miként a télen által annyi nyomorral küzdött munkaképes, vagyontalan osztálya az egri lakosságnak, munkát nyervén, jobb sorsnak is fog megint örvendhetni, azon osztály, mely a segélyalap csekélysége miatt, könyöradományban nem volt részesíthető; de marad még egy másik tisztességes osztálya városunk lakosságának, mely a legnagyobb ínséggel, nélkülözéssel küzdeni már hónapok óta kénytelen, t. i. a k i- sebb iparűzők osztálya, kik ingatlan birtok hiánya miatt kölcsönben nem részesülhetnek, munkahiány miatt pedig keservesen szerzett csekély ingóságaik eladására kény- szerittetnek. E valóban sajnálatra, részvétre méltó kisebb polgárokra nézve egyedüli vigasztalás az, miként a földművelő népet illetőleg a keresetmód megnyílván, e szegény mesteremberek keresete is meg fog indulni, habár sok közülök az 1863/4 év iszonyait egészen talán soha sem fogja többé kiheverhetni. Eger 1864. márczius 7-én. Dr. Albert Ferencz, az egri inségsegélyző bizottmány jegyzője. Orosz viszonyok. II. Központosítás. A vallásügyről szóló czikkben láttuk, hogy kápolnát a fegyvertárban kelle keresnünk, hol a kereszt a fél con- tinensen uralgó orosz czár főeszköze, fegyvere gyanánt használtaik. Az igazságszolgáltatás s polgári ügyek kezelésénél csak futólag mulathatunk, mert Themis papjaitól ott demoralisationál egyebet nem tanulhatunk ; különben is ez oly közömbös dolog Oroszországban, hogy már ingerültséget nem szül, sőt a polgárok a megvesztegetés keserű gyümölcseit magukban és másokban megmosolyogják. Lapokat lehetne ily példákkal betölteni, minőket mind ez évi német folyóiratok, mind Kottenkamp évlapjai bőségben mutatnak; de magának a dolognak is természetében fekszik, hogy hol az államgépezetnek 64 milliónak érdeke körül kell forogni, ott az egyedül uralkodó argusi szemei sem képesek a végtelen hálózatot keresztüllátni; ki sokat ölel, keveset szőrit. Történt Miklós czár idejében, hogy midőn útközben, egy katonai laktanyán a vitézek élelmezését s az arról szóló számadásokat akarná vizsgálni, véletlenül, talán épen a parancsnok ur eszközlésére, hirtelen nagy tűz támadt, s igy a czár figyelmét a katonák végtelen rósz élelmezéséről magára vonta, s az átnézés elmaradt. A hadsereg létszáma nagy, ez köztudomású dolog, de a külföld előtt az is ismeretes, hogy a türelmes papír többet mutat a valóságnál. A közigazgatás ezen ágára legnagyobb figyelem, s legtöbb pénz fordittatik, s a törökkeli háború okozta hiányok pótlására minden 500 lélekre előbb 2, azután 4 ujoncz esett, miután pedig Lengyelország a jármot lerázta, az ujonczozásnak vége hossza és mértéke nem lett. Több városban kadéttestületek állíttattak, s minden ily hadnövendék-testületben a kormányzóság nemes ifjaiból 400 egyén vétetett föl, más szavakkal: egy tartomány saját nemes fiainak hadi-nevelési költségeit viselni tartozik. A birodalmi tanács egyik rendeletében azt határozta, hogy a hivatalnokok, popok és kereskedők a kiérdemlett rendjelekkel örök nemességet nyerjenek : ez a katonaságnál a nemesi rendet végtelen sokra szaporította, s a polgári egyenlőség reményét századokra messze odázta. Mi tengeri haderejét illeti, a statistikai kimutatás szerint az kielégítő volna, de a tapasztalás a hadihajók tartóssága, s az azt kezelő katonaság tengerészeti bátorsága s ügyessége felől nem legnagyobb dicsérettel szólhat. A rósz késziilettí hajókról emlékszik Spanyolország 7-ikFer- dinánd alatt, midőn az első restauratio idején fellázadt amerikai gyarmatok meghódítására egész flottát kénytele- nittetett az orosztól venni. Ebben két sorhajó találtatott, s mindkettő, bár akkor eresztetett első Ízben a tengerre, mint szúette, megfeneklett, egyiket Cadixból vissza kelle forditani, a másik az első szélvészre nyom nélkül elsodortatott. Navarinnál az orosz admirálhajó, tömérdek ágyúi daczára, a franczia sorhajó segítsége nélkül elveszett volna, s haszinte a szövetségesek flottái közt Heyden orosz ad- mirálé legkevésbbé károsodott, de a szövetségesek tengersok ágyúi nagy babérokat nem arathattak. Az 1853. keleti háború történelmében egy fénypontot nem tagadhatunk el a sinopei öbölben, midőn Nachimoff admirál a török hajóhad egy osztályát megsemmisítette, s ez által a szövetségesek, különösen Anglia tengerészeti büszkeségét jól megalázta, de lélektani s tapasztalattól is edzett nézetből azt kell mondanunk, hogy a tengerészeti erély és
