Eger - hetilap, 1864

1864-01-07 / 1. szám

5 T A R C Z A. A fojtogatok Indiában. Egy hires angol hittérítő, tudósításaiban egyebek közt sok érdekes adatot közöl a thugok ismeretes gyilkosfelekezetéről is, kik Indiában még most is számosán vannak, gyalázatos fizletö- ket apáról fiúra hagyva, s kik vallásos formák alatt messze el­ágazó testvéri egyesületet képeznek. Minthogy áldozataikat zsineggel megfojtják, pausigráknak is (pausie — hurok) neveztetnek. Benting lord, azelőtt általános kormányzó Indiában, csupán egy év alatt 1562 thugot végeztetett ki; az angol hatóságoktól a legnagyobb szigorral folytonosan tildöztetnek, azonban még eddig nem sikerült, őket egészen kiirtani. Maguk a legelőkelőbb hindu osztályok és mohamedánok is fölvétetik magukat a thugok közé. Vannak jeladóik, kiknek, ha valamely csapat merényletre készül, előbb beleegyezésöket kell adniok. Bizonyos rangfokozat is van e gyilkosok közt. Mint tanulók, kémkedésre használtatnak; később előléptettetnek sírásók, kéz­tartók s végre fojtogatókká. Történelmi kutatásokból kitűnik, hogy a thugok már a XII-ik században léteztek Indiában. Nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha az említett hittérítő után el­mondunk egy történetet e gyilkosfelekezet jellemzésére. A leírandó történet könnyebb megérthetése végett, szüksé­gesnek tartjuk, az esemény színhelyére vonatkozólag nehány rö­vid megjegyzést előrebocsátani. A mai Delhi, a roppant terjedelmű Indiának egyik legna­gyobb városa, e néven már harmadik, mely részben az előbbi Delhi romjain emelkedett. A várostól délre és nyugatra a föld még nagy kiterjedésben számtalan összeomlott paloták, házak s régi hindu-sírok romjaival van fedve, melyekben a kincsásók és rablók, azonban más, becsületes szegények is, kik lakást bérelni nem képesek, menhelyet találnak. Az e romokat egymástól elvá­lasztó közbenesö téreken, sőt gyakran e romok udvarain is, nem ritkán igen gyümölcsöző földdarabokat találhatni, melyek ha egy­szer termőképesekké tétetnek, művelőik fáradozásait dúsan jutal­mazzák. Ily földek birtokáért gyakran véres harczok támadnak e szerencsétlenek közt, sőt az is megtörténik, hogy a föld tulaj­donosától, a még alig érett gyümölcsöt, szemei előtt lopják el irigy szomszédai. A mi a kincskeresőket illeti, ezek tartózkodását a romokkal fedett vidéken nem nehéz megmagyarázni. A három Delhi ugyanis részint honi zsarnokok által nyomatott, részint idegen népek be­törései vagy polgári háborúk által dulatott föl. Nem csoda tehát, ha ily körülmények közt a polgárok igyekeztek, kincseiknek leg­alább egy részét minden eshetőség ellen biztosítani. E czélból házaik s palotáikban saját boltozatokat építtettek, hova pénzöket s mindennemű drágaságaikat rejték. Ezen kincsek fölfedezése most egy egész néposztály foglalkozását képezi. Ásó-eszközeik­kel fáradhatlanul kutatják az elpusztult sírokat, a boltozatokat keresztültörik, az udvarok kövezetét felszaggatják sat. Találnak-e valamit? bizonytalan, annyi azonban bizonyos, hogy jól élnek, a nélkül, hogy valakitől valamit kérnének, és — hogy folytonosan keresnek. Megjegyezzük még, hogy Delhi a Juma jobb partján fekszik s 200,000 lakosa van, tehát előbbi népességének egy harmadré­szére sülyedt le. Az 184* év egyik októberi reggelén Hob F. M. elhagyá la­kását, hogy a városon kivül hosszabb sétát tegyen. A mint a Juma partján a folyó hosszában sétálgatott, lassankint a Kash- mir-kaputól mintegy két angol mérföldnyire távozva, egy magá­nosán álló fához ért. Csodálkozására öt, fehér vászonba burkolt csomagot látott ott a földön egymásmelleit, a nélkül, hogy kém­kedő szemeivel az egész környéken csak egyetlen embert is föl­fedezhetett volna, kit ama csomagok tulajdonosaid tarthasson. Kíváncsisága ösztönzé, hogy a rejtélyes csomagok egyikét fel­bontsa, s képzelhetni borzalmát, midőn a lepedő szétbontásakor egy megfojtott ember holttestét pillantotta meg abban! A hittérítő, első rémületéből kissé magához térve, gondol­kozott, hogy mit tevő legyen; s egyelőre legczélszerübbnek ta­lálta, sietve a városba visszatérni, mert egészen fegyvertelenül volt, s a gyilkosok, gondolá, kik tán valahol közelében elrejtőz­tek, egy újabb gonosztettől nem fognának visszariadni. Rögtön megindult tehát, hogy a hatóságnak jelentést tegyen, hogy ez a gyilkosok üldözése iránt tüstént intézkedhessék. Mindazonáltal előbb tudni akarta, hogy mit tartalmaznak a többi, még föl nem bontott csomagok, noha az előzmény után azok hason tartalmá­ról alig lehetett többé kétsége. Összeszedte tehát minden bátor­ságát, s a második csomagot is fölbontotta. Föltevése alaposnak bizonyult be ... ez is egy megfojtott ember holttestét tartal­mazta. A hurok még nyakán volt a szerencsétlen áldozatnak. Most gyorsan visszatért Delhibe s szomorú fölfedezéséről azonnal jelentést tett a rendőrségnél. A rendörigazgató tüstént a helyszínére sietett, s azt környezetével együtt, gyakorlott szemei­vel pontosan megvizsgálta. Akadt is jelekre, melyek azt bizo- nyiták, hogy ott kevéssel előbb emberek tanyáztak, de semmi nyomát sem fedezhette föl annak, hogy merre vehették utjokat. A rajpoori jatok és a vuzernbali gorgurok (lakosok és fal­vak Delhi közelében, melyek rablásaikról híresek) azonnal meg­idéztetvén, vallatás alá fogattak; ők azonban makacsul tagadták, hogy a kérdéses gonoszságban résztvettek volna. „Mi használjuk ugyan néha kardjainkat — mondák — de senkisem állíthatja, hogy a thugokhoz tartoznánk.“ Más szomszédfalvak lakói azt vallották, hogy elöttevaló nap egy gyanús utazó társaságot láttak az országúton haladni, de hogy merre fordultak, arról nincs tudomásuk. Mielőtt a rendörigazgató nyomozásait tovább folytatta volna, az áldozatok kilétét akarta tisztába hozni; azonban azok közül, kik a holttestek megszemlélésére az egész környékről egybe­gyűltek, senkisem ismerte a megfojtottakat. Estefelé a rendőrtiszt visszatért a városba, a törvényszé­ket nyomozásainak eredménytelenségéről tudósítandó. Semmit sem fedezett föl, a mi a valódi nyomokra vezethette volna. Való­színűnek tartotta ugyan, hogy a meggyilkoltak aratók voltak, vagy legalább hogy az alsóbb néposztályhoz tartoztak, aziránt semmi kétsége sem volt; de épen ezért nem tudta elgondolni, hogy mi lehetett a szörnyű tett indoka. Hosszasb gondolkodás és a körülmények érettebb megfon­tolása után elhatározta,megkezdett nyomozását lehető óvatosság­gal s erélylyel tovább folytatni, mert az ügy az ő jó hírét is ve- szélylyel fenyegette. Habár tehát az éj már beköszöntött, fegy­veres őrei közül nehányat maga mellé vevén, visszatért a tett színhelyére, megparancsolá, hogy a holttesteket kellő elővigyá- zattal a városba vigyék, s kipróbált szolgájának, Ibrahimnak in­tett, hogy kövesse. Erre lovát megsarkantyuzván, Marowly felé nyargalt, egy elhagyott mellékutat választva, mely ama romo­kat, mikről fönnebb emlékeztünk, keresztülvágja és ,,Kinderut“ név alatt ismeretes. A romok közé érve, lovát kifujatá, hogy kí­sérője utolérhesse. Azután léptetve lovagoltak egymás mellett, miközben jobbra balra mindent, mi előttük feltűnt, gondosan meg­vizsgáltak, s mindazon helyeket, hova tolvajok s gyilkosok rej­tőzni szoktak, figyelmesen átkutatták. Az éj e közben jól előrehaladt, s a daroga (rendőrtiszt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom