Eger - hetilap, 1864
1864-02-18 / 7. szám
55 tilt és aludt, ugyanott másnap bizonyosan egy másik fog ülni és aludni; Naumann János Andrásnak, Németország legnagyobb madártudósának sikerült három nap egymásután mindig egy-egy lappantyút ugyanazon ág ugyanazon egy pontjáról lepuskázni, úgy hogy a természetbúvár csaknem azt hitte, hogy az általa előttevaló nap lelőtt lappantyú ismét fölelevenedett, s korábbi nyughelyét újólag elfoglalta. Madarunk a müéneklésben nem nagy haladást tett; mindössze is ennyit tud: „i-rrr, ö-rrr, i-rrr, ö-rrr.“ Hanem ezt aztán kóta nélkül is elénekli, még pedig minden elöleges próba nélkül. Énekében, miután nappal alszik, csak éjjel lehet gyönyörködni. A repülésben kitünően ügyes. Majd lebeg és úszik, majd sebesen kanyarodik, majd szárnyait testéhez illesztve nyílként suhan tova; szárnyait feje fölött oly erővel tudja összverni, hogy csattognak; néha pedig oly sebesen lebegteti őket, hogy azt hinné az ember, madzagon függ a levegőben, fia szárnyaival nem csattog, repülése oly csendes, hogy ha közel van, sem lehet észrevenni ; azért ijednek meg az emberek, ha este egyszercsak fejők körül röpköd; mit azonban csak azért tesz, mert az embert, mint tudva van, gyakran rovarok szokták kísérgetni: az istállók körül is a rovarok miatt ólálkodik, nem pedig, hogy a kecskét vagy tehenet megszopja. A lappantyú pettes és márványzott tojásai is épen oly különösek, mint maga; mert csaknem hengeralakuak, s mindkét végok egészen egyenlően gömbölyödik. A fészeképitéshez csak annyit ért, mint sok úgynevezett publicista a kiegyenlítési pro- gramm-csináláshoz; miért is a nőstény tojásait hanga-vagy fekete áfonyabokrok közé a puszta földre rakja le. Csak ritkábban történik, hogy egyik, vagy másik eltér e szabálytól, s két tojását, talán némi nagyravágyásból, nem a földre, hanem valami vén fatörzsre rakja. De a mily kevéssé gondoskodik fészekről, épen oly éberen őrködik kicsinyei biztossága felett; mert mihelyt valaki tanyájok felé közeledik, fölrepül s olyformán száll tova, mintha szárnyait nem tudná kellőleg használni, miáltal az ember figyelmét egészen magára vonja; miután pedig üldözőjét ekként jó messzire csalogatta, hirtelen félrekanyarodik, s jó darab kerülőt téve, visszatér övéihez, örülvén a csel sikerültén. A lappantyú, mely bár nem ritka, mégis csak elvétve látható, azon madarak közé tartozik, melyek egy helyen sohasem maradnak sokáig, hanem folyvást vándorolnak, mint az oláhczi- gányok, hogy mindig bővében legyenek az eleségnek. Ily módon nyár derekáig már Finnországba és Kamcsatkába érnek, honnan, még az ősz beállta előtt, visszatérnek ismét, hogy a telet, mint valódi gavallérok, Nápolyban vagy Szicziliában töltsék. A lappantyú igen kényelmes és nyugodt életet él. Ezt főleg annak köszönheti, hogy nincs szerencséje a nevezetességek közé tartozni, s ennélfogva nem is igen leskelődik utána senki, legfölebb egy-egy tudományszomjas természetbúvár, ilyen pedig minél kevesebb van. Vegyes hírek. * (Rendkívüli halálozás.) Recsk és Derecske helységekben, a Mátra alatt, 2681 népesség mellett, 1864-ik jan. 1-től febr. 10-éig 130 gyermek halt meg a himlőben. Ez rendkívüli halálozás. De az is rendkívüli dolog: hogy a kerületi orvos a dühöngő vész ideje alatt csak egyetlenegyszer mutatta magát Recs- ken, s mint biztos forrásból vettük, akkor sem nézett meg egy beteget sem. . . E napokban ez eset a hevesmegyei hatóságnál bejelentetett és azonnal sürgős rendelet küldetett ki, mely az illető orvos urat kötelességének pontos teljesítésére szorosan kötelezi. 0 (A schleswigi barcztérről) érkezett újabb tu- dósitások a dánoknak a dtippeli sánczokba és Alsen szigetére való gyors visszavonulásáról értesítenek. Ekét pont az utolsó tér, melynek a dánok Schleswigböl még birtokában vannak. Az egyesült ausztriai és porosz szövetséges hadak itt alkalmasint még véres harczot fognak küzdeni; az előkészületek a sánczok lövetéséhez megtörténtek. -— Az oversei ütközet után, melyben a Nosticz-dan- dár vett részt, és a belga király nevét viselő ezred hősi- leg harczolt, Gablencz altábornagy felhívta a le génységet, hogy üljenek össze, tanácskozzanak és nevezzék meg azokat, kiket legméltóbbaknak tartanak azon kitüntetésre, hogy tisztekké kineveztessenek. Császár 0 Felsége Gablencz altábornagyot ugyanis nemcsak a kinevezési, hanem az élet és halál feletti feltétlen Ítélés és megkegyelmezési joggal felruházta az alezredesig bezárólag. A sebesültek ápolása iránt úgy az osztrák, mint a porosz részről sietnek gondoskodni. A porosz hadügyminiszter az irgal- masnénék főnökétől „Nanczy“-ból irgalmasnénéket kért a sebesültek ápolására, Bécsből hasonlóképen többen utaztak e rend tagjai közül a harcztérre és kórházakba. 0 (A bécsi birodalmitanács) második, 8 hónapos ülésszakát f. hó 15-én bevégezte. A ünnepélyes befejezés 0 Felsége által 11 órakor történt mindkétház jelenlétében a cs. kir. udvarilak díszteremében. 0 (C h i n a i i r ó k a földművelésről.) Párizsban az akadémia közelebbi ülésében egy tag azon indítványt tette, hogy több chinai iró munkái a földművelésről és gyümölcstenyésztésről francziára fordittassanak, miután e munkák oly adatokat tartalmaznak, melyeket Francziaországban sikeresen lehetne felhasználni. Kíváncsiak vagyunk ez adatokra; annyi áll, hogy már a jeles vegyész, Liebig, ismételve tigyelemre méltónak állitá a chinaiak és japániak által követett földművelési, kivált trágyá- zási rendszert. ©(Van-e Jeruzsálem Chinában?) A franczia és német lapokban közelebb körutat tett azon hir, hogy Chinában egy nagy város fedeztetett föl, melynek egy milliónyi lakossága izraelitákból áll, kik Mózes törvényei szerint élnek. E fölfedezést, mely elég különösen hangzik, állítólag egy angol tiszt tette volna, de alapjaul — mint a franczia „Temps“ megjegyzi — hihetőleg az szolgált, hogy létezik Chinában, Kai fuugfoo-ban, egy izraelita kis község, mely chinai stylben épült templommal bir, és birtokában van néhány tekercsnek Mózes öt könyvéből; számuk azonban oly csekély, hogy az egy millió csak igen kis részecskéjét képezi, emellett sem rabbijok nincs, sem a zsidó nyelvet nem ismerik, és magukat tartják a zsidó nemzet egyedüli képviselőinek Chinában. Tehát a hir repülve csakugyan növekszik. f (Derék mesternek derék segédei.) Lakik Bécsben egy Voigt nevű aranyfüstmüves, ki jelenleg négy segéddel Űzi mesterségét, kiknek egyike 47, a másik 44, a harmadik 41 s a legfiatalabb 37 év óta szakadatlanul ugyanazon műhelyben dolgozik, a hova mint tanulóinasok léptekbe. Mint mondják, a mester, ki jelentékeny vagyonnal bir, csupán azért folytatja még üzletét, mert ily ritka segédei vannak, kiknek élethosz- sziglan munkát, tehetlenségök esetére pedig tartást biztosított. f (Különös végrendelet.) Amerik ában közelebb egy dúsgazdag asszonyság halt el, ki életében könnyelműsége, halála után pedig különcz ugyan, de minden törvén yes kellékkel felruházott végrendelete által lett nevezetessé. A végren delkező a többek között rendeli, hogy holtteste a várostól, hol meghalt, kétszáz mérföldnyi távolságra vitessék, és pedig nem vaspályán vagy gőzösön, hanem közönséges gyászkocsin, melyet több kocsi, szegény nőkkel megrakva követend, a szegény férfiak pedig égő fáklyákkal gyalog kisérendik azt. A gyászmenet naponkint csak 20 kilométernyi utat tesz, minden állomáson halotti isteniszolgálat tartatik, s utána, kik azon jelen voltak, megvendégeltetnek,300,000 frank van e temetésre hagyományozva. 12 kocsi és két száz szegény van kíséretül kijelelve. Az utóbbiak 5 franknyi napidijt húznak. Nem kevésbbé furcsa a következő pont is: A meghalt
