Eger - hetilap, 1864
1864-02-11 / 6. szám
eszkimó is tudja méltányolni az exbas érzelmeit, szánba többé nem fogja, s nyugalmát nem zavarja, mig végre többnyire az éhség megszabadítja szomorú életétől. A szánkázás, a grönlandi ebek legfőbb foglalkozása, megérdemli, hogy bővebben ismertessük. Az igen egyszerű szán csak két, 4— 6 láb hosszú s % láb széles deszkából áll, melyek egymásmellé téve, 6—8, rájok helyezett keresztfa által tartatnak össze. E ke resztfák nem szegeztetnek a szánhoz, hanem szíjakkal erősittet- nek hozzá, és ülésül iramszarvas- vagy medvebőrök vannak rájok téve, a szán hátuljában pedig két mozgatható, 4 láb hosszú karó van, melyekkel a szán veszélyes helyeken kormányoztatik. Az ebek, 4-töl egész 14 ig, egymás mellett, kiilön-külön szíjakkal fogatnak a szán elé. Nyargaláskor 8—10 lépésnyi távolság van közöttük, s ily módon a szán mesés gyorsasággal röpül tova. Sík havon vagy jégen 8 eb egy meglehetősen megterhelt szánnal egy óra alatt4 mérföldet halad; azonban a sok torlasz és más akadályok miatt, egy egész napi utazásnál átmérőleg csak 2 mérföld esik egy órára, a mi naponkint 20—24 mérföldet tesz ki. A kocsis gyeplő nélkül igazgatja az ebeket, s csak egy rövidnyelü, de igen hosszú sziju ostorral s nehány vezényszóval él; a grönlandi ebek természetének igen pontos ismerete és hosszabb gyakorlat kívántatik tehát a fogat jó kormányzásához, sőt az teljességgel lehetlenné válnék, ha a bas a kocsist abban derekasan nem támogatná. Mihelyt az ebek mind be vannak fogva, fejeikkel a középnek fordulnak, s egy felbonthatván gombolyaghoz hasonlóan ezen helyzetben maradnak mindaddig, mig a kocsis föl nem ül, s ostorával jelt nem ad az indulásra. A menet eleinte igen rendetlen, némely pár hajbakap egymással, mások a szijszerszáinba bonyolódnak, s ily helyzetben jó darabig hátukon vonszoltatnak tova; ismét mások, erejűket kimélendök, a tágan álló szíjakat húzzák. E zűrzavarban már most a bas dolga kimutatni, menynyire ért a kormányzáshoz; hatalmas ostorcsapás figyelmezteti, hogy alattvalói közt nagy rendetlenség van; azonnal fölismeri, hol rejlik a hiba, s jobbra balra ugorva, majd az egyiket, majd a másikat ragadja nyakszirton, s úgy megrázza őket, hogy csakúgy röpül a szőrük szerte a levegőben. A fenyíték ritkán téveszti hatását, s a szán csakhamar nyilsebesen röpül tova. Bámulatos azon könnyűség, melylyel a gyakorlott grönlandi a legveszélyesb helyeken is utazik. Gyakran a fogat jég- hasadéklioz jut, ekkor a kocsis hirtelen leugrik a szánról, megragadja a kormánykarókat, s az ebek a szánt egy hatalmas neki- iramodással a nyíláson keresztülrántják, mialatt ő annak erős lökést ad, s egyúttal magát is átveti. Néha a jég oly vékony, hogy a fogat alatt behajlik ; ilyenkor messze kibocsátott ostorával egyet suhint az ebek feje fölött, s az okos állatok e jelre a lehető legnagyobb távolságra állnak el egymástól, mi által terhök nagyobb téren oszlik meg, s a beszakadás veszélye kisebbedik. Olykor meredek lejtőn kell lemenni, mi a szokott módon nem történhetik meg. Ilyenkor az ebek előlábaiknál fogva a szánkához köttetnek, vagy pedig a szánka úgy fordittatik meg, hogy az csúszik le előbb, mialatt az ebek hátsó lábaikkal teljes erejükből megfeszítik magukat, úgy hogy mind lassan és baj nélkül jutnak le. Ha a grönlandi útközben a jégnyilásban fókát vesz észre, akkor megáll, és nagy elővigyázattal kezdi meg ellene a vadászatot, mialatt az ebek a legnagyobb csendben lefekszenek, nehogy a vadat felzavarják, s a nekik jutandott szerény zsákmányrésztől elessenek. Talán fölösleges is mondanunk, hogy az európaiak nem utazhatnak a grönlandi ebekkel oly ügyesen, mint a bennszülöttek, s ennek fő oka az, hogy amazok a vezérebbel (bas) nem bírnak úgy egyetérteni, mint ezek, továbbá, hogy ebeiket rendszerint különféle csapatokból, tulajdonképeni vezéreb nélkül szerzik össze. Különösen kellemetlen az európaira nézve az ebek élelmezése a napiut bevégzése után; ennél ugyanannyi ütleget kell szétosztani, a mennyi abrakot, hogy ez utóbbiból egyiknek se jusson kelleténél sem több, sem kevesebb ; a szijszerszámot is gondosan el kell rejteni, különben e falánk állatok csemegekép azt is megeszik. K. K. Vegyes hírek. f(Az egri minta-ovodára felügyelő szülői bizottmány) múlt hó 17-ki ülésében előterjesztetett a múlt hó 10-én tartott lövészegyleti bállal összekötött sorsjáték eredménye. E szerint a kiadott 2000 db sorsjegyből elkelt összesen 1118 db, melyekért bevétetett 223 frt 60 kr; ebből a nyomdai s egyéb költségeket tevő 17 frt 60 kr levonása után maradt tiszta jövedelem 206 frt, melyhez járul a bál alkalmával Fülöp Józsefné által ajándékozott 5 frt, és Stipula József kanonok ur adománya, egy arany, 5 frt 71 kr értékben, úgyszintén a bálból bejött s az intézet részére átadott 53 frt 69 kr tiszta jövedelem; ekként az ovoda részére befolyt összes tiszta jövedelem tesz 270 frt 40 krt. Ezután hirlapilag felszólittatni rendeltettek mindazok, kik a kisorsolt tárgyakból valamit nyertek, nyereményeiknek 2 hó alatti elvitelére, azon kijelentéssel, hogy azok különben az intézet tulajdonává válnak. Végül határozattá lett, hogy azon t. ez. adakozók nevei, kik kisorsolásra szánt tárgyak ajándékozásával az ovodát támogatni s fennállhatását elősegíteni szíveskedtek, — köszönet nyilvánítása mellett, jegyzőkönyvileg följegyeztessenek. Ezen szives adakozók összes száma 68, nehánynak kivételével mind hölgyek. — (Uj jogi munka.) Mindenki, a ki csak a jogtudománynyal foglalkozik, sajnosán kénytelen érezni egy rendszeres s a mai kor szellemének megfelelő büntetőjogtan hiányát hazánkban. Annál nagyobb örömmel jelentjük tehát, hogy dr. P a u 1 e r Tivadar, kir. tanácsos, s r. jogtanár a pesti egyetemnél, épen most dolgozik egy, e hiányt jelesen pótlandó munkán, melynek első füzete, „B U n t e t ő j o g t a n“ czim alatt, e napokban jelent meg, Pfeifer Ferdinánd kiadásában. Az egész munka négy füzetben fog megjelenni, melyek két elseje az általános tanokat, a 3-ik a különös részt, a 4-ik pedig az eljárást tartalmazandja. E munkát illetőleg csak egy óhajtásunk van : az t. i., hogy vajha mielőbb az egészet bírhatnék. — (Kivégzés.) Miskolczról tudósittatunk, hogy azon két kazinczi ember fölött, kikről lapunk múlt számában irtuk, hogy utonállás s rablásért az ottani rögtönbiróság elé állíttattak, az ítélet f. hó 3-án hirdettetett ki, melynek következtében az egyik bűnös, egy szabadságos csendőr, falakasztatott. f (Hírek a csatatérről.) Az osztrák-porosz egyesült hadak benyomultak már Schleswigbe s az ellenségeskedéseket Dánia ellen tettleg megkezdették. F. hó 4-ről kelt távsürgöny szerint, az osztrák hadtest előcsapata b. Gablencz altábornagy vezérlete alatt, úgy a királyi testőrosztály febr. 3-án Schleswig ellen nyomult. A Gondrecourt-dandár a Lottorf és Gottorf faluk közt felállított dánokat megtámadta, háromszoros szuronytámadás után visszanyomta, Königsberget Ober-Selknél bevette, a 18-ik vadász-zászlóalj egy vontcsövű ágyút elfoglalt, s egész a Dannewirk ágyúi elé nyomult elő. Mintegy 80 dán foglyul ejte- tett. Az osztrákok eddig tudvalevő vesztesége halottak és sebesültekben 30 tiszt és 519 közember. Benedek ezredes, és Stranszky őrnagy a porosz gyalogságnál, megsebesültek; Strampfer őrnagy a Martin-gyalogságnál meghalt. — F. hó 6-ki távsürgöny jelenti, hogy a dánok áchleswigből egészen kitakarodtak, a bevehetlen- nek tartott Dannewirket is odahagyva, hol az osztrákok 62 elhagyott ágyút találtak. Febr. 7-iki távsürgöny szerint, a dán király Koppenhágába menekült. A poroszok nyugat felé Űzik az ellenséget. Az osztrák főhadiszállás Frőruppban, a porosz Glücksburg- ban van. — Német lapok egyhangúlag dicsérik a magyar huszá
