Eger - hetilap, 1864

1864-12-29 / 52. szám

434 a a szerénység, hogy azokat ide Írjam, annyit mégis meg- emlithetek, hogy a régibb fegyelem alatt nevelt idős ipa­ros most szánalommal tekint a fegyelem alól kivont, sat- nyuló fiatalságra. A szabad-iparrendszerről tett megjegyzéseimet is csak azzal zárom be, hogy a kik csak papiroson tanultak vagy olvastak ilyenekről, azok azt csakis úgy tudják, mint eléjök íratott, de mi, kik annak gyakorlatában vagyunk, látjuk egyiknek-másiknak hasznos vagy káros következ­ményeit, és igy maradjanak a czéhek régibb patriarchalis modorukban, nem fognak azok soha az édes hazának ká­rára lenni, rriig más országokban a szabad-iparosok és gyári munkások mindenkor saturálva vannak forradalmi anyagokkal. Es igy végre, midőn a szabad-iparrendszernek káros hatásait és árnyoldalait itt-ott mutogattam, egyúttal szivé­re kötöm a tisztelt olvasónak, elfogulatlanul bírálja meg, s tegye Ítéletét a felebaráti szeretet mérlegébe, vájjon me­lyik hoz több áldást és jólétet sok családra: a tőzsérek kapzsisága-e, kik minél több kincset gyűjtöttek, annál szom- jasahbak? avagy országszerte sok ezer józan és fedhetet­len életű munkás iparos hálája, kik azt a mindennapi ke­nyérért ártatlan családjaikkal mondják, és rebegik el na­ponkint? s kik tán hazájukhoz is hivebbek amazoknál? Bársony János, lakatosmester. Levelezések. Miskolcz. decz. 19. T. szerkesztő ur ! Szándékom volt a vidéki levelezös,égről visszavonulni, annál is inkább, mert helyettem egy fiatal, tüzrőlpattant levente csapott fel e tisztre, a mint azt az „Eger“ több száma eléggé mutatja; mindazáltal még sem hagy­hatom el egészen; hanem mint a nyugalomba lépett színésznek, midőn társaival találkozik, kedvesen esik, olykor-olykor velők fellépni a színpad sikamlós deszkáin : úgy nekem is néba-néba, daczára hogy más levelező van— meglehetősen esik az „Eger“- be nehány sort társadalmi életünkről firkantani.— Tegnap decz. 18-án, amint becses lapja múlt számában jelezé, tek. Boro- veczky Mihály ur, csakugyan megtartá ügyvédi jubilaeu- mát. Derek, vallásos egyénhez illőleg, 9 órakor fényes vendég­koszorú környezetében jelent meg, a mindszenti egyházban Is­tennek hálákat adni a vett jókért és a hosszú élet kegyelméért. Mely alkalommal főt. Beller József esperes és plébános, előbb az ünnepély hőséhez jeles alkalmi beszédet mondván, az­tán pedig papi segédlet mellett a „Tedeumot“ elénekelvén, mu­tató be a végnélküli áldozatot a Mindenhatónak. Nem hiába ju­biláltunk, mint a vallásos múlt gyermeke Istennel kezdé meg 1814-ben, s ugyanazzal akará bevégezni 1864-ben nyilvános pá­lyáját; ellenkezőleg korunk fiaival, kik, ugylátszik, az Istent egé­szen kihagyják a számításból. Ebédre 40 teritékü dús asztal fo­gadta a nagyobb részt pályatársaiból álló vendégeket. Megható volt az ünnep hősének mindjárt az ebéd kezdetén pályatársaihoz intézett szózatját hallani, melyben végigmenvén élete főbb moz­zanatain, megemlítvén, hogy esküje — és az ország alkotmányá­hoz mindig bü vala, végre azzal fejezé be elérzékenyülten beszé­dét, hogy nem szeretne addig meghalni, mig a nyolcz század zi­vatarjai között épen megmaradt ősi alkotmányunk nem leend ere­deti épségében helyreállítva. Mit, hogy lelkes éljenzések követ­tek, mondanom sem kell. Ezután tek. Yadnay Lajos ur az ügyvédi kar nevében mondott gyönyörű toasztot az öregur egész­ségére, melyet az üdvkivánatok hosszú sora kisért. Mi is, kik szerencsések valánk vendégszerető asztalához meghivatni, azzal zárjuk be levelünket, hogy hallgassa meg a jó Isten kérését, tartsa meg őt még sokáig övéinek és tisztelőinek örömére, és tel­jesedjék hő kívánsága, mely minden magyar legszentebb óhajtá­sa, hogy a megszüntetett alkotmányosság hajnala mennél hama­rább virradjon fel hazánkra ! *) Sajó. *) Az egri ügyvédi kar is képviselve volt ez ünnepélyen Csiky Gyula, Csi- ky Sándor, Kósa György, Szuhányi János és Ury József urak által. Szuhányi ur az ünnepély hősére a következő felköszöntést mondá : „Azon magasabb fokú örömben, melyet jelen ritka és annál becsesebb ér­tékű ünnepélyes alkalom nyújt a léleknek, nem egyedül azok osztoznak, kiknek ezen megjelenhetni mód és alkalom jutott, hanam osztoznak abban mindazon ro- konlelküek is, kik csak távolban vehetnek abban részt szivben és lélekben. En­gem, kit ezen nagybecsű ünnepélybeni részvételre, az ünnepelt férfiúnak szives meghívásán felül, egyéb kedves kötelékek is vonzottak, a szomszéd Eger város ügyvédi karának több tagjai azon szívesen fogadott kötelességgel tiszteltek meg, hogy hozzam el a távolból üdvözletüket, s fejezzem ki legbensőbb részvétüket azon tisztelt kartárs iránt, kihez ugyan közelebbi ismeretség nem köti őket, kiben azonban, eltekintve ebbeli meggyőződésüktől, ezen tisztelt szomszédmegye és vá­ros ügyvédi kara egyik legraéltóbb tagját ismerik fel már, csak azért is, mivel a gondviselés életpályáját ily ritka emlékű időponttal áldotta meg. Abban, hogy ezen tisztelt férfiú kitűnő érdemeit, értelmének, szivének, s jellemének tulajdonait elősorolhassam, gátol az ö személyes jelenléte, s igy szerénysége, hallgatást ige­nyel ott, hol a szólás annyira indokolt leendne. A szólásszabadságnak tehát ezen tiszteletreméltó korlátozása mellett engedje ezen tisztelt férfiú csak annyit fejez­ni ki, mikép ö a közpolgári életnek azon egyik kitűnő feladatát, hogy a jogtá­rén legyen hű őre a jognak és igazságnak, feddhetlen becsületességgel, buzgó odaadással, sokszor önmegtagadással, de mindenkor teljes készséggel töltötte be, hogy minden körülmények között hü ápolója volt a fenyegetett vagy megtámadott jognak és igazságnak, s hogy számosak hálájára tette magát érdemessé épen úgy, * mint a kitűnő orvos, ki ápolja, őrzi és megmenti az életet. — Fogadja tehát ezen tisztelt férfiú távollevő ügyvédtársainak is ezen ritka becsű emlékünnep feletti I legbensőbb részvétüket, fogadja azoknak azon hő óhajtásukat, hogy terjeszsze a gondviselés életpályáját az emberi létnek még számos éveire, hogy legyen min­den időben családjának öröme, ezen tisztelt megye és város ügyvédi karának egyik legméltóbb dísze, legyen bármily helyzetben hü őre a jognak és igazságnak, s minden időkben feddhetlen hűségű fia a nemzetnek és a hazának !u S z e r k. T A R C Z A. Az üstökösökről. (Vege.) A milyen könnyű jelenleg, különböző három vagy több na­pon intézett három észleletből egy üstökös pályájának elöleges pályaelemeit kiszámítani, ép oly nehéz és időrabló volt-e feladat megfejtése még a múlt század végén. 0 1 b e r s, hires német csil­lagász és orvos, találá fel azon egyszerű és pontos kiszámítási módszert, melylyel még most is élünk. Ezen eljárás szerint a ki­számítás, mely ezelőtt sok napi fáradalmas munkát vett igénybe, nehány óra alatt végezhető, Gauss pedig, korunk nem rég elhalt legjelesb csillagásza, e módszert, mely magában is egyszerű, még inkább egyszerűsíteni és könnyebbíteni tudta. Jóllehet azonban minden egyes üstökös pályája meghatároz­| ható, mégis ezen pályáknak a világtérbeni eloszlásában eddigelé mi törvényszerűség vagy szabályosság sem mutatkozik, s egy ily világtestnek váratlan megjelenése alkalmával mintegy magától ötlik fel a kérdés: ha vájjon nem Utközhetik-e valamikor egy üs­tökös össze földünkkel? Halley ez esetet nemcsak lehetsé­gesnek, hanem valószínűnek is tartá, s a lehetséget annál ke- vesbbé tagadhatjuk, mivel ezen váratlan jövevények nem ritkán a föld, vagy más bolygó pályája területébe is benyomultak. De ezen lehetőség azért nem jár szükségképi veszélylyel, mert mind­azok után, miket az üstökösök természetes minőségéről tudunk, alkrészeik oly kévéssé tömöttek és szilárdak, hogy eddigelé aje- lentékenyebb tömegnek még nyomát sem vehettük rajtok észre. Ha tömegeik csak némileg is jelentékenyek volnának, akkor egy üstökösnek valamely bolygóhozi közeledése által ez utóbbinak

Next

/
Oldalképek
Tartalom