Eger - hetilap, 1864
1864-12-29 / 52. szám
432 hitelintézet,!? abécsi bank fizethet magasabb kamatokat, mert a kölcsönvevőknek nem egészen készpénzt, mint a takarékpénztárak, hanem tetemes részben csak papírokat ad névszerinti értékben, melyek ismét csak veszteségek mellett tétethetnek pénzzé, — az pedig, ha vájjon a megnevezett takarékpénztárak csakugyan általában 6% kamatokat fizetnek-e a mindennemű betételektől ? biztosan tudva sincsen. A tagok egy része tehát a betételektőli kamatlábat általában 6%-ra emeltetni, másrésze ezen fölemelést egyedül a különös tekintetet érdemlő árvapénzekre és a mara- dandólag pénztári kezelés alatt hagyható alapítványi pénzekre szorittatni, mások ezen kedvezményt, mint a jelenlegi pénzcrisis mellett kivihetetlent, egészen mellőztetni, — némelyek pedig ezen kedvezményt egyedül a nagyobb összegekre, de ezekre is csak akkor, ha azoknak legalább három évre bennhagyása biztosittatik, kiterjeszteni ohajták, hogy ekként a felek érdekeinek hozott ezen áldozat legalább a betett tőkék többszöri fogyatkozása által kárpótol- tassék. — Végre a gyűlés nagy többsége, különösen figyelembe véve azon bizonytalan állást, mely a társulat uj alapszabályai jóváhagyásának hosszabb idő óta függőben tartásából fölmerül, és hogy a takarékpénztáraktól oly alapszabályok elfogadása követeltetik, melyek mellett azoknak még talán fenmaradhatásais érdekeltetik, felvirágzásuk alig remélhető;— végre azon megállapodást emelte határozottá, hogy jövő 1865. évi január 1-ső napjától kezdve beteendő árva-és alapítványi tőkéktől 6% kamatot adand ; azonban ha ezen kamatok félévenkint ki nem vétetnének, a társulat kamatok kamatját, hacsak ezek ismét nem tőkésittetnek, nem fizet. Mely határozat a helybeli „Eger“ czimű lap utján köztudomásra hozatni, egyszersmind erről Heves és Szolnok megyék, úgyszintén Eger, Gyöngyös, Szolnok, Túr városok törvényszékei is, mint gyámhatóságok, értesittetni rendeltettek. Végre az elnök értesítvén a gyűlést, hogy azon egri épület, melyben a kaszinó is szállását tartja, valószínűleg vétel útján megszerezhető lenne, — a gyűlés azon akaratát mondá ki végzésileg, hogy a kérdéses házat vétel útján sajátjává tenni kész, minek folytán Babies István elnököt, továbbá Mártonfy Károly és Fülöp József részvényestagokat az alkunak illető helyen megtételével, a jóváhagyás végetti bejelentés kötelessége mellett bízta meg. A növények elfagyása. (Vége.) Ha, miként elődeink, azon szempontból indúlunk ki, hogy az elfagyás mindig a megfagyás közvetlen követke z- ménye; akkor e részben el kell ismernünk az elődök nagyszerű előmenetelét . . . Azonban tudjuk már, mit tartsunk e véleményről, miért is, mindjárt azon változásokat fogjuk vizsgálat alá venni, melyeket a megfagyás előidéz. Azon időben, midőn a növények sejtességét még nem oly pontosan ismerék, miként ma, s azok csodás életéről még sejtelemmel sem bírtak, nem volt meglepő azt hallani: hogy a sejtfalak a fagy által szétrepesztetnek; mert úgy mondák a víz a jégképződésnél kiterjeszkedik, a sejtfalak pedig az erőszakos kiterjeszkedést nem birván el, szükségkép szétrepednek. Azonban itt a sejtfalak ruganyosságát feledék számbavenni; a viznek úgynevezett terjeszkedési ösztényezőiről a megfagyásnál túlzott képzelettel birtak; (gondolván, hogy y7-nyi, holott ma már tudjuk, hogy e kiterjeszkedés nem egészen 1 j0-nyi.) A sejtfalak megfagyásnáli szétrepedéséről az újabb vizsgálódások mit sem szólanak, sőt Göppert, Caspary s mások határozottan ellenkezőt állitanak. Erős hideg hirteleni beálltával, vagy pedig tartós kemény hidegnek lágy időrei hirtelen változ- tánál az abnormis állapot mindenesetre rendkívüli tüneményt idéz elő; azonban mi, — köszönet a természettudományok kitűnő mestereinek, — oly helyzetben vagyunk, hogy a dolgok menetét természetes úton fejthetjük meg. Tudjak, hogy a fák s a növénytest állománya, különösen a keresztmetszés irányában, rósz melegvezetők; és valóban ezen alapulnak mindazon tünemények, melyek tán okul szolgáltak a növényi sejtek szétrepedhetésérőli véleményre. — A hirteleni fagyásnál a növények külső héja és kérge hirtelen meghűl, mielőtt a hideg azok belsejébe, magvába behathatna. A melegség törvénye szerint azonban, a maghülés a térfogat kisebbedését, idézi elő, a növény külső héja és kérge is tehát a megfagyás következtében a bél betakarására szűk leend ; miből egyszersmind következik, hogy a kéreg-, és háncsréteg hosszában felhasad. Ily hasadásokat, „fagyrepedéseket“ a fákon, kivált az uralkodó szél irányábani oldalon, gyakran találhatunk; miután ily oldalon a kihűlés, kiszáradás, s az ezáltal növekedő merevség legnagyobb. Lágy idő beálltával azonban mindig az ellenkező eset áll be. Ilyenkor t. i. a kéreg és háncs már régen fölmelegült s kiterjeszkedett, midőn a belső rész még fagyos s összehuzódott marad. Ez esetben a bél, a háncs és kéreghez képest csekély lévén, hézag támad közöttük. Innét fejthető meg ama recsegés — ropogás, mely, kivált keményebb hideg alkalmával, az erdőkben már messziről hallható; s mely a régi évkönyvekben is elég bő anyagot szolgáltatott, a rémtörténetek Írásával nyerészkedők számára. 1683-ban Bobart vidékén pl. a hideg oly nagy volt, hogy a tölgy,- kőris,- és diófák törzsei, gályái és gyökerei rémitő recsegéssel szakadoztak szét; s 1707, 1719, s 1728-ban hasonló jelenetek ismétlődtek; különösen az utóbb nevezett évben Hales szerint az iharfa s gyalogfenyű héja csúcsától fogva tövéig lehámlott. E tünemények azonban gépies természetűek; s koránt sem hatnak oly ingerlőleg a növényi élet belszervezetére, mint azok, melyek a sejtek legkisebb hézagában is támadhatnak, s megsemmisítő és veszélyes hatásúak. A növények élő állapotban mindig bizonyos merevség-, ruganyosság-, s keménységgel birnak; mi a sejtesség természetéből ered. A sejthártyák rendkivül ruganyosak lévén,a béltartalomra mindig bizonyos nyomást gyakorolnak ; mely nyomás sejtről sejtre kölcsönösen tovább terjedvén, a sejtek, ellapulnak. Az egyes sejtek közt a sejtszövet álladékában léggel telt hézagok is találhatók. A felduzzadt sejtek s a levegő terjedékenysége kölcsönzik a friss növénynek a merevséget, ruganyosságot, és sajátságos szinvegyűletét. A megfagyott növényeknél, a felolvadás pillanatában, a sejtfalállomány előttünk eddig megfejthetlen deorgani- satiója áll be, elveszti áthatlanságát, s a sejttartalom folyadékára nézve áthathatóvá válik. A minden oldalról jövő nyomás következtében a folyadékrészecskék a sejtekből a szövedék léggel telt hézagaiba nyomulnak, azon tér pedig, mely előbb soklapú s felduzzadt sejtekkel volt betöltve, most gömbölyded testecskéket tartalmaz, melyek folyadéktartalmukat a legcsekélyebb nyomásra kiürítik. A történt beszüremkezés által az élet megsemmisülve, és a növény anyaga a megsemmisülésnek van átadva. A növény ernyedt, lankadt, szüntelen, s mintegy égető széltől
