Eger - hetilap, 1864

1864-12-08 / 49. szám

304

a) a töltésvonal mentén kisajátítás alá felvett területtérkép és telekkönyvei,

b) felemlittetik, hogy az üllőlaposra vonatkozó mérnöki munkálatok a f. évi augusztus 9-ki választmányi üléshez beadva, az által illető helyre fölterjesztettek; — egy példány azonban visszatartatott, mely itt 194/s64- szám alatt csatolmányival mellékelve van,

c) az 1863. végrehajtott ártér-osztályozási munkálatokra vonatkozó térképek, telekkönyvek, összesen 43drb mellékletben.

Minthogy az a) és c) vagy 1-ör, 3-or felemlített munkálatok még csak ezek után fognak jelentést tevő mérnök hozzájárulásával végsöleg befejeztethetni; — a halmaz, és köztetszéshen részesült mérnöki munkálatok — említett 43 darab mellékletben — kellő használat végett továbbra is Geromata Mihály foglalkozó mérnök kezeinél és gondviselése alatt hagyattak, kinek is munkavezetési tiszteletdijául, jelen közgyűlés által úgy ajánl-:| '1' A R

Isten hatalma.

(Történelmi beszély.)

(Folytatás.)

y.

Nagy ünnepélyhez készülték Pécs városában : László her- czeget akarák királyul koronázni. Csengő zene, — zsibongó élet pezsgett mindenfelé, — ezernyi ezer sátornak lobogóit lengeté a téli szél tarka vegyületbcn.

Benn a városban napok óta tartott már a vigalom, — nem volt arcz, a melyen bánat látszanék, s nem szív, a melyben mámor ne lett volna.

László király egy kardcsapás nélkül elfoglalta Magyarországot !

És e pezsgő zaj, ■— e vidám életnek közepette, egyszerre az a hír kezdett elterjedni szájról szájra1, házról házra:

— Az esztergomi érsek követet küldött László herczeghez !

S miért az érsek ? Miért nem a király ? Miért követet, miért nem egész követséget?

Fényes teremben ült László herczeg, királyi pompával ékítve gazdagon. Körülötte pártjának főbbjei — fényes öltözetű ragyogó urak, a kik szép Ígéretekért elhagyták koronás fejedelmüket.

És megnyílt az ajtó, és belépett az esztergomi érsek küldötte, — nem ragyogó öltözetű főár, — nem a világi hatalmasok osztályából való, hanem egyszerű, igénytelen szerzetes, egy pergamentekercscsel kezében.

Nem jöttek kíséretében fegyveresek, — nem jött utána tekintélyes küldöttség, — és mégis, — midőn a szerzetes megjelent, — a fényes teremben elnémult egyszerre minden zaj, és a hatalmas föurak arcza elhalaványult.

László herczeg lett a leghalaványabbá.

A szerzetes pedig komoly, ünnepélyes léptekkel haladt a trón felé, ott meghajtotta magát illedelmesen, kibontá a pergamentekercset, — és olvasá:

— Én, az Istennek fölszentelt papja, adom tudtára mindeneknek, a kiket illet, hogy a nékem adatott jog és hatalomnál fogva, mindazokat, a kik Magyarország törvényes királya ellenében szentségtelen fegyverüket fölemelték, a jog és igazsághoz való rögtöni visszatérésre intem ; — felszólítok mindenkit, hazája és nemzete, királya és Istene iránt tartozó szent kötelességei teljesítésére, — a ki pedig ellenkezőleg cselekednék, — arra----á

tok legyen! Bánfy Lukács, Magyarország főpapja, esztergomi érsek.

tatott ötszáz osztr. ért. forint, hogy annak felét, 250 frt azonnal, másik felét pedig a mérnöki munkálatok tökéletes befejezésével veheti ki a társulati pénztárból, — egyébiránt a foglalkozások, utazásoknál gyakorolt napidijak, és mérföldi pénzekben a munkálatok tökéletes bevégzéséig részesfllend.

10 szer. A társulat ügyeinek lehető rendezése, és a koronként fel fel-nierüihetö mérnöki teendőkre tekintettel, egy állandó mérnök felvétele indítva nyoztatván, —

felkéretett a társulat elnöke egy alkalmas mérnök kiszemelésére és az eredménynek a közelebbi közgyűléssel tudatására.

S ezek után a közgyűlés eluökileg berekesztetett, az elölirt hely és időben.

Báró Orczy Bódog, Jegyzetté

társulati elnök. Lipcsey Gedeon,

Dobóczky László, társulati igazgató,

főszolgabíró.

Ünnepélyes csend kővetkezők. Mindenkit megdöbbentett az a gondolat: hogy az egyházi átok ki van mondva a herczegre és övéire.

A ki a történeteket ismeri, tudni fogja, mit jelentett e szó akkor 1

László herczeg akart bátorságot mutatni legelőbb.

— Eszelős! — monda könnyelmű űtymálással— ezzel kár volt idáig fáradnod! Vidd meg annak, a ki küldött, hogy üres ijesztgetéseivel gyermekeket rémítsen, a férfiak nem félnek attól. Bort a barátnak! — kiába föl egészen fölvidulva — hadd nyerjen egy kis kedvet, László királynak udvarában!

A szerzetes szigorú tekintetet vetett a fenhéjazó ifjú herczegre, — azután illedelmesen meghajolt újólag, — és szótala- nul eltávozott.

És azután kétszeres gondot fordított arra László herczeg, hogy párthiveivel e komoly jelenetet elfelejtesse. A koronázás megtörtént, — a vigalom zaja nagymessze kihangzott mindenfelé,— senki sem akart gondolni arra, hogy az ember átka fogjon emberen, senki sem akarta hinni, hogy bűn az, testvérháborút indítani egy sokat zaklatott hazában, — és senki sem akart megemlékezni az igazság Istenéről, és — ?

Jegyezzük ide a történelem szavait egyszerű, megdöbbentő fenségükben:

„László herczeg, hatodnapra jogtalan trónralépte után meghalt.“*)

VI

László herczeg hirtelen halálában Isten ujját látták mindenek.

— Átkozott a gyermek, — a ki szülő anyja ellen kezét fölemeli, — igy szólott egykoron az érsek, — és jóslata beteljesült.

De László herczeg halálával csak egyik kezét veszté a veszedelmes ellenség: a másik még megmaradt.

István herczeg ott vala még Manuelnél.

Azon napon, midőn örömtől sugárzó arczczal hirdeté László herczeg a reá álöltözetben várakozó János grófnak a szerencsét, melyet számára Manuel Ígérete biztosított, ugyanazon napon, s talán ugyanazon pillanatban, a görög császár István herczegnek is hasonló Ígéretet tön.

Manuelnek mindegy volt, akár az egyik, akár a másik jusson is Magyarország trónjára, a fő csak az, hogy az ö segítsége által jusson oda, hogy ö el ne veszítse befolyását.

S milyen átok az a hatalomvágy?

C Z A.

*) Fessler. I. 100.