Eger - hetilap, 1864
1864-12-08 / 49. szám
402 által gátol tatunk. Összevissza van szorongatva pedig a fiatalságnak keze, lába, dereka, kegyetlenül, — és mégis ily módon kell munkálkodnia napról napra, évró'l évre. És pedig egyik mindig ir és olvas, a másik mindig trécsel; — egyik mindig a járdát tapossa, a másik mindig nagy dolgokról beszél; — egyik még télben is minduntalan a „földeken11 lót-fut, másik minduntalan a tekeasztal körül szorgalmatoskodik, vagy a zöldasztalnál kártyázgatva izzad ; — egyik még nyárban is mindig bálozik, névnapozik és ünnepnapozik, másik mindig a lovak körül, vagy kopók és agarak körül sertepertél. Ennyi gond s baj között azonban gondosan megkell őriznie hölgynek s ifjúnak az ő csodálatosan bodrozott haját, csodálatosan fodrozott, keményitett sapindliját sat. és csak félóra sem mulliat.ik úgy el, hogy az ifjúnak egy-két égő szivart ne kellene dugni (de nem tüzes végével) szájába, akár sül. akár fagy, akár a szobában, akár a vasúti zárt kocsiban legyen, és akár mily szorgos dolga van. Nagy tevékenység ez! — Ez által szerezzük a világfájdalmakat, az elégedetlenséget és a korai vénséget. Sok költséggel igyekszünk elérni a korai vénséget, — de mégis hátrább vagyunk, mint a francziák! Mi is növeltünk már 10—12 éves virtuózokat, — olvastunk 12—14 éves leánykáktól verseket, színműveket, — olvastunk és hallottunk 15'—20 éves ifjúinktól (káromláson kívül is) sok olyast, mit ők még soha nem olvastak és hallottak, hanem mindezt többre vitték már a francziák. „Ah égi lény, ha érthetnéd, mily hőn sovárog lelkem szellemed dicsőítő malasztjáért?! mondá az „Illustrationban“ egy hét éves fiú egy 9 éves leánykához. „Távozzál, szerencsétlen ifjú, — felelt ez — én ismerem a csalfényt., mely kebledben ég, — de kilenczedszer csalatkoztam már, s lemondtam a világról!“ íme a koravénségpéldánya uraim! Nemde ettől még távol vagyunk ? ! (Istennek hála!) sok fáradságba s költségbe kerül ennek megszerzése, — de nem lehetlen még sem. Akarjuk elérni ezt? Akarunk egy liliputi ivadékot varázsolni Hunnia földére? Folytassuk munkáinkat. Ti szülők, burkoljátok gyapotba, óvjátok a lengő széltől és harmattól a kisdedeket, sőt nagy gyermekeket is, — me- séltessetek nekik csodás, tündérmeséket, — vegyetek minduntalan más játékszert, képet és könyvet, mielőtt azt értenék; — korholgassátok, ha csak moczczannak is kedvűk szerint, — szorítsátok szűk ruhákba kezeit, lábait és emésztő-szerveit, — bodroztassátok czifrára szöszke haját, adjatok kezébe pálczát, látcsövet, tárczát, szivart, ko- csiztassátok zárt kocsiban télben, nyárban dajkájával, — s mosdassátok ugyancsak jó meleg vízben minduntalan,— ne adjatok ennie, csak czukros kalácsokat skivánatos zsir- és hus-nemüeket, — lássátok el szagos illattal hajzatukat s ruháikat, fektessétek azonnal ágyba, mihelyt egyet kö- hentettek, izzadtassátok itt kegyetlenül, és mit kívántunk, a liliputiivadék — nem késik megjelenni, — minden gyermek kész „kis öreg“ leend. Laurenchilc. Nyilatkozat dr. Albert úrnak megjegyzésére az Eger 48. számában, 392 1 a p. A magasságméréseket illetőleg dr. Albert ur ezen szavakra fakad : „dr. Szabd József úr maga, Eger környékén és a Mátrában magasságméréseket nem tett, hanem azokat mind én végeztem. Hogy Hunfalvy munkájában ezen mérések a dr. Szabó neve alatt soroltatnak fel, ezért méltán neheztelhetnék, miután a közlésemben az első 15 szám alatt közlőit magasságméréseken kívül, az említett tudós ur egyet sem végzett, hanem mind az én müvem volt. A számolást én végeztem mind a 48 mérésnél.“ Ez nyilvánosság előtti vád reám nézve, kell, hogy ugyanazon az úton nyugtassam meg dr. Albert urat. Midőn én 1859 ben a Mátrát bejártam, egyik kiindulási pontom volt Eger, hol érsek Bartakovics ő nagyméltósága példány- szerű fogadása és gondoskodása a munkát valóban felejthetle- nül, kellemessé és könnyebbé tette, s ezen gondoskodásai között méltán kiemelhetem, hogy dr. Albert urat felszólította, engem kisérni. Dr. Albert ur szívesen elvállalta a barométert s én azt gyakorlottabb kezekben tudván, megörültem; de megörültem azért is, mert kizáróbban adhattam át magamat a geológiai észleleteknek. Dr. Albert ur, mig csak tartott a néha bajos kirándulás, az összes Mátra körül ernyedetien buzgalommal mért, és a mérések eredményének kiszámítását, úgy az enyéimnek, mint az övéinek, magára vállalni szíveskedett. Szavát beváltotta, s az eredményt megküldötte, mit én a Mátráról irt munkámba beillesztettem, a dolog történeti részének ezen előadása mellett. Ezen kézirat, hogy napvilágot eddig nem látott, oka az, hogy nehány geológiai pont iránt kétségem van, s annak tisztába hozatalát egy uj alkalommal teendő kirándulásra vagyok kénytelen halasztani, mi tán két év múlva megtörténhetik, most a Hegyalja foglalván el kizárólag. Hunfalvy ur az igen nagy gonddal összeszerkesztett munkájában nagy számmal gylijté az adatokat, tőlem is elkérvén mindent, miből valamit kiszedhet, s igy adtam át többi közt kéziratomat is a Mátráról mindenestől. O azon szokás szerint, hogy a nagy munka accessoriuma a nagy szerint kereszteltetik, nem találta szükségesnek az egyes méréseknél a részletes megjegyzéseket, hanem mindezen mérésekre nézve, tudtom s befolyásom nélkül, az én nevemet használta. Dr. Albert urnák megnyugtatásul s e lapok olvasói előtt saját igazolásomul újra mondom, hogy dr. Albert ur állításai szóról szóra helyesek, és hogy azokról a legkisebb részletig emlékezem kéziratomban, s úgy fog megjelenni majd nyomtatásban is. Történt volna az, hogy a mit az „Eger“ 46. és 47. számában ezen mérésekről közölt, három évvel ez előtt jelent volna meg hasonló alakban önállókig, akkor Hunfalvy arra hivatkozott volna, mint magában megjelent forrásmunkára; de a dolog a hogy állott az adatok felhasználásakor, Hunfalvy czélszerübbnek találta irányszó helyett „Szabó“-t tenni oda, mint olyat, a kinek neve alatt ezen adatokról a bővebb felvilágosítást megszerezhetni. Pest decz. 5. 1864. Szabó József, egyetemi tanár s m. akadémiai tag. Jegyzőkönyv, felvétetett Tisza-Fitreden 1864. év augusztus hó 25-ik napján az örvény-abádi Tiszaszabályozó társulat által — társulati elnök báró Orczy Bódog elnöklete alatt, tiszajárási főszolgabíró, Do- bóczky László jelenlétében tartott közgyűlésen. (Vége.) 3-or. A f. évi augusztus 9-én tartott igazgató választmány rendkívüli nagygyűlése által „az üllő laposra vonatkozó mérnöki lejtmérés eredménye és az üllő lapos ártériségét öszhangzólag erősítő hiteles tanúvallomások — egy fölterjesztés kíséretében a nagymélt. magyar királyi helytartótanácshoz felküldettek, — s ugyanazon választmányi ülés „az 1863. márczius 1 -töl október végéig bezárólag megállapított költségfelszámitást“ a régi ideiglenes telekkönyvek alapján — az abád-domaházi határban en- gedhetlenné vált módosításokkal — kivettetni rendelte,“ határozatiig mondván ki: hogy az osztályozási telekkönyvek végleges elkészülésekor történni kellő kivetés alkalmával, minden ed-
