Eger - hetilap, 1864

1864-11-10 / 45. szám

368

ezáltal egyszersmind a közönséghez is közelebb lépett, annak szive s érzelme fölött uralgván.

Először is minden igyekezetét majdnem kizárólag a drámai szerzeményekre szentelő. „Jephtha leánya“ czimtt első komoly operája, melyhez a bibliából kölcsönző az anyagot, mint tüzihlettségü szerzemény, sokáig tartá elfoglalva a müncheni udvari színpad deszkáit.

Azonban a komikai téren is megkisérlé tollát az ifjú maestro; s a „Két kalifa“ czimü kedélyes operettet irta, mely 1814 ben a bécsi és stuttgarti színpadokon adatott.

E zsenge müvek azonban a szinpadi világban nem eredményezők nagyra-törekvő s világhírről álmodozó szerzőjük számára az óhajtott sikert; mert a fogadtatás, melyben részesültek, lelkesü- lés és elragadtatás nélküli, kíméletes s barátságos fogadtatás volt. Meyerbeer hirszomját ez ki nem elégité, — s eszközről gondolkozott: nagyobb sikert nyerhetni; mit csakugyan föl is talált, midőn elhatározó eddigi komoly s egyszerűen szilárd művészi irányát, más, csábítóan hízelgőbb s az érzékiségre hatás- teljesebb modorral cserélni fel. — Rossini, az olasz égen épen akkoriban megjelenő tünemény lett vezércsillaga; s ö is a déli tartományok felé vette útját, hogy ott, más éghajlat alatt s más viszonyok között, érlelje exotikus virágait, s megtanulja az olasz dalmű irmodorát, mit az 1817—1825-ig alkotott, s általában Rossini-modorban szerkesztett következő operái: „Romilda

e Costanza“, mely 1818-ban Paduában tetszést vívott ki, — „Se- miramide riconnosciuta“, a Velen cze számára irt „Emma di Res- burgo,“ „Anjoui Margit“, „Esnie di Granada“, és az 1824-ben Ve- lencze számára szerzett: „II Croeiato in Egitto“ is bizonyítanak. — Azonban e müvek, származásuk helyiségeiből ritkán terjedtek távolabb vidékre; s ma már régen feledésbe mentek, egynek, az „II Croeiato in Egitto“ kivételével, mely Olasz és Németországban, valamint Párisban, nehány év előtt — szerzőjük iránti tiszteletből, ismét szinrehozatott.

A sors szeszélyes játékai között könnyen megtörténhetett volna,bogy Meyerbeer,ha honában marad, a körülmények hatalma által folytonos korlátoltság között tartva, — tehetségét s teremtő erejét lassan-lassan leélvén, — a külföldre, s kivált hazájára nézve egészen elveszett volna. Azonban szerencsecsillaga, melynek kiváló fényt szerezni oly sok ideig fáradott — végre vakító fényben tűnt fel, átragyogva magát a napot, — milyen Rossini és Auber is volt.

Meyerbeer Párisba ment, hol Scribe-bel, a világhírű dráma- költővel megismerkedvén, vele szerződésre lépett; s e viszony s szerződésnek köszöné: hogy dalmüszerzeményeivel rövid idő alatt ő is világhírű névre tett szert. E barátja irá neki a szöveget „Ördög Róbert“ nagyszerű dalművéhez.... E dalművével, melyet 1830-ban végzett be, s csak 1831-ben hozott nyilvánosságra, rendkivüli eredményt, s európai hírnevet vivott ki Meyerbeer; s a dalmű e fajával egy egészen új korszakot kezdett a zene történelmében, — t. i. a mai erőteljes s magasztos franczia dalmű korszakát.

A zenemű azon faja, melynek első s tökéletes példája „Ördög Robert“ volt s marad, — a legszigorúbb művészi szempontból is „szörnyetegnek“ mondható. Azonban, jóllehet Meyerbeer e teremtménye „csodaszülött“-nek nevezhető, — mégis az ellenkező tulajdonokat s alkatrészeket, mint: „az igazság s igazságtalanság, ízlés és Ízléstelenség, nemesszivűseg s aljasság,

szépség és rútság“ — magában tökéletesen egyesíté.------Innét

é

rthető: hogy e mű érzelmek sokasága által egész az elbüvölé- sig van behálózva. Hol a szerző, ki müvével valaha oly rendkívüli hatást idézett volna elő, mint Meyerbeer „Ördög Ró bert“-jével?... S ki az ? ki e nagyszerű müvet, mely valódi drámai mű, s fajára nézve nemes és művészi irályú, mint müveszi- etlent, s csak mint haszonlesés, csel és tetszelgésből ihlettet,

akarná kárhoztatni ? Emlékszünk benne a kegyelmet esdö dallamra, — s kérdjük: melyik dallam, s melyik dallmü múlja azt felül? s a legraagasb fokra ragadtatott szenvedély, s megragadó jelenetei által melyik színmű mutathat fel hatályosabb pillanatokat? Emlékszünk továbbá a mű egész lV-ik felvonására, mely a leggazdagabb s szellemdusabb felosztás által egy hangképpé idomúi, — s ama magasztos jelenetek, mint: a szent kereszt, — a diszitmény pokol- nyílása, — valamint a zárda, mely

megdönti a pokol hatalmát,------— mind, de mind a legfölségesebben jellemzik----Ama däemoni, — a gonosz szenvedélyek

m

inden billentyűjét érintő csábítások; az emberi gyöngeséget s aljasságot mintegy felrázó mély irónia; továbbá az a változatosság, — a pokol és zsarnokainak egymás elleni konoksága s iszonyai, ■— — — ezek bizonyára mind nagyszerű s drámai anyagok.

Lehetséges, mit oly gyakran elég hangosan mondogattak: hogy az „Ördög Robert“ első hatása és sikere csak kierőszakolt, — megvásárolt volt, azt azonban, hogy később nem gyöngült, sőt mindig jobban fölemelkedett, s a hol megjelent, mindenütt hasonló lelkesültséget idézett elő, azt nem a tapsnak róhatjuk fel; — — mint itélöbirö, a közönség lépett föl önhatóságilag. E müve után nehány évvel későbben lépett föl ama hires dalműve — a „Hugenották-“kal; mely 1836-ban adatott először Párisban, melylyel hasonlóúl fényes győzelmet vivott ki magának.

Bizonyára az ezen dalmű IV-ik felvonásába mesterien be- szött „Isten a mi erősségünk“ imadal , nagyszerű eszme, s a drámai emelkedettség netovábbja. — E felvonásról maga Wagner Richard is bevallja: hogy ez a legnagyobbszerü, mit valaha a drámai zene terén alkottak. Ha Meyerbeer nem is írt volna többet, mint ezen felvonás nagy kettősét, megérdemli, bogy a halhatatlan mesterek közé számittassék.

A „Hugenották„-at Oroszországban színpadra hozni tiltva volt; s egyedül hangversenyekben hozatott színre. Az osztrák birodalomban pedig csak 1848-ban adatott először, „A gibelünek és guelfek“ czím alatt.

Meyerbeer 1842-ben irá a berlini operaház felavatási ünnepélyére a „Sziléziai tábor“ czimü müvét, míg ugyanazon évben, a porosz király által fö-zeneigazgatónak neveztetett ki. Az említett dalmű,- inkább alkalmi s felavatási darab — nem épen sokkal neveié a maestro dicsőségét,mert tudtunkra Berlinen kivűl, egyedül csak Bécsben adatott elő „Vielka“ czím alatt s némi módosítással.

(Vége követk.)

Vegyes hírek.

A (J á rd aügy.) Lyceumunk déli része mentében a csinos járda elkészült, mi által nemcsak a járókelők kényelme, hanem a város dísze is emelkedett.Az átelleni oldalon Mariássy Gábor ö nsga, mint halljuk, szintén megkezdi az elismerést érdemlő műnek folytatását, mely, úgy hallik, a kanonoklakok egész hosszában folytattatni fog. Ki ne örvendene a szép lendületnek, melynek ez által városunk csinosodásarövid idő alatt indúl? Meglátjuk, menyiben fog a szép járda követőkre találni! Nem kételke dünk, hogy az érseki lak hosszában ujonan készült járda rövid idő alatt tovább fog folytattatni azon érdekelt háztulajdonosok által, kiknek házaik a csinos járda által értékben legalább is négyszer annyit nyernének, mint mennyit az arra fordított költség kitenne. Sőt ha magától a kényelemtől, mely ez által reánk háramolni fog, eltekintünk is, vájjon nem egyik fő büszkesége-e minden városi polgárnak, hogy városa nem szennyes, egészségtelen fészek, hanem gond és tisztaság által élvezetessé tett lakhely ? Ha Pesten mulatunk, mily jól esik az ottani járdát élveznünk! de vájjon eszünkbe jut-e, hogy mi olcsóbban szebb járdát va-