Eger - hetilap, 1864
1864-10-20 / 42. szám
338 a fővárosi dalárdák elegendő fényivel lesznek képesek föllépni az országos dalárdaünnepélyen. Külföldön, ha valamely nevezetesebb iró hal meg, sietnek a lapok, életéből kitünőbb mozzanatokat közölni, műveit bírálva méltatni, emlékének megörökítéséről gondoskodni. Nálunk e dicséretreméltó szokás nincsen meg, mert legközelebb Madách Imréről is a „Magyar Sajtó“ és „Fester Lloydon“ kivül a legtöbb lap csak a gyászjelentést hozta, s azóta sem emlékeztek róla, s aligha nem csak az akadémiai közgyűlésen fogunk róla ismét hallani. Van még egy főhibája nagyobb napi lapjainknak, s ez, hogy nem fordítanak gondot a bírálatokra. Tudományos munka, regény vagy más költői munka jelenjék is meg, nem szoktak róla megemlékezni. Zilahy Károly korán elhunyt fiatal Írónk sirja fölé a múlt napokban emlékkövet állítottak, melyet mélyen sújtott családja készíttetett. Hátrahagyott műveiből öcscse, az iradalmi működéséről már szintén ismert Zilahy Imre, két kötetet szedett össze, s már sajtó alá is bocsátotta. Ez maradandóbb emléke lesz. A „Fővárosi Lapok“ Arany Jánost ajánlja a magyar akadémia titkárául, ki szerinte legméltóbban pótolhatná Szalay Lászlót, s ki örök becsű költeményei mellett a magyar nyelvnek egyik legmélyebb búvára, s mint szép- mutani tudós, „Zrínyi és Tasso“ párhuzamában oly emléket állitott magának, mely a világirodalom ilynemű legjelesebb munkáival is bátran kiállja a versenyt. A „F. L.“ ez ajánlatát bizonyára örömmel üdvözleridi mindenki, s az akadémia nem is találhatna nálánál érdemesebb titkárt. H. Á. A jászberényi gazdasági kiállítási ünnepély ükt. 22-én nyittatik meg, s tartokt. 24-ig bezárólag; mire nézve következők hozatnak köztudomásul nyilvánosságra : 1- ször. Szállások iránt az idegenek a városházánál t. ez. Kovács Kázmér úrhoz fordúljanak, ki a szállások rendezésével van megbizva. 2- szor. A kiállítandó tárgyak okt. 19-től fogva által- vétetnek a városházánál létező gazd. egyleti titkári hivatalszobában. 3. A szakosztályok működéseiket okt. 22. reggeli 9 órakor kezdik meg, a kiállítás színhelyén a városházánál. 4. Közebéd okt. 23-án d. u. 1 órakor, melyre nézve magát előjegyezheti mindenki a titkári hivatalszobában. 5. A kiállítandó állatok zabbal és szénával elláttatnak az egylet által; adagjaik helyben fognak kiadatni, a kiállítási színhelyen, a városházánál. 6. Okt. 22-én esti 9 órakor tánczvigalom. melynek tiszta jövedelme a jó magaviseletű cselédek jutái mazására lesz forditandó. Belépti jegyek 1 ftjával, családi jegyek 4 ftjával válthatók. 7. Az ekék versenyszántása okt. 24. reggel 9 órakor kezdődik ; a helyszínére való kimenetel végett 8 órakor a városházánál jő össze minden kocsi. 8. A dijak ünnepélyes kiosztása okt. 24-én a déli órákban fog történni. Kelt Gyöngyösön, 1864. okt. 14. Rigó Antal, gazd: egyl. titkár. TÁBCZ A. Egy karaván utazása a Sahara pusztában. (Vége.) Két hetet töltöttünk Varghlábau, s ezen idő igen gyorsan elrepült, mert szakadatlanul foglalkoztunk. Azonban az idözés ezen forró-nedves légben egyátalábau nem volt kellemes. A lapályt, melyben Vargbla fekszik, egy roppant folyammeder képezi, minők a Saharában nagyszámmal találhatók. E folyammedrek valószínűleg a vizek mozgásának a vizözön idején, köszönik létöket. Varghla ued szélessége 3—4 franczia mérföld, azonban egy nagy részét homokzátonyok borítják. Itt-ótt hatalmas, sóstalaju daya- ágyak is találtatnak; ezek mindig nedvesek, s fölöttük a lég folyvást gőzökkel terhelt. Miután legelő a város közelében kevés van, tevéinket hat órajárásnyira kellett hajtanunk, honnan minden negyednap visszahajtattak itatásra. Ilyenkor konyháink számára fát és lovainknak takarmányt hoztak magukkal. Varghla lakóival a legjobb lábon álltunk. Minden reggel s este zenebandák jöttek táborunkba, irántunk oly tiszteletet tanu- sitandők, a minőre sajátlag csak a zultánoknak van igényök. Varghla lakossága arabok, mosabiták, aratinok és négerekből áll. Mindnyájan a föld terményeiből s a fölösleges termények kicseréléséből élnek. A kereskedés leginkább a mosabiták kezében van; ezek vesznek és eladnak gyapotot, gabonát, datolyát, gyökereket és gyapotkészitményeket. Főfoglalatosságuk a kertművelés. Minden az öntözéstől fiigg, mely az artézi kutakból vezetett csatornák segélyével történik. A viz árkok és csatornácskák által osztatik szét. Vetnek gabonát is ; van fözelékök, névszerint sárga és egyéb répájok, görög és sárga dinnyéjök. Némelyek pálmabort is készitnek; egy datolyafa hosszú ideig egymásután, naponkint több pint bort ad. E nedv eleinte fehér, mint a vízzel vegyitett tej, s oly ize van, mint az árpalének, azonban meleg időben már nehány óra múlva erjedésbe megy át, savanyus, csípős izt kap, s igen részegítő. Datolyaraézet is készítenek, akként, hogy a friss gyümölcsöt kosárba rakják, melyen át ragadós nedv szivárog, mely színre és izre a közönséges mézhez hasonlít. A pálmaligetek és kertekben csupán férfiak dolgoznak ; a nők a házi teendőket végezik és szőnek. Dolgaik mellett átalában sok szabad idejök marad, nyáron pedig a ramadan hónapban sajátlag nem dolgoznak semmit. Épen midőn Varghlában valónk, kezdettek a dapolyapálmák virágzani, s egyébre nem volt szükség, csak öntözésre. Az egész oázon nyugalom uralkodott. Temérdek ember ült az utczákon levő kőpadokon, mig mások az enyhe árnyékban aludtak. A kerti munkások is a böjt idején reggeltől estig aludtak. A nők a házban maradtak, s hásonlóképen aludtak. Táborunkban is nappal minden csendes volt; az emberek csak akkor ébredtek föl, midőn a nap lealkonyodott. Ekkor azonban mindenfelé tüzet raktak, s lesték a muezzin kiáltását, ki a minaretről az esti imát volt elmondandó. Miután ez megtörtént, a böjtnapnak vége volt, az éhezők ettek, a szomjazok ittak, a dohányzók pipára gyújtottak, s látható kéjjel eregették a kékes flistfelhöket; mig ellenben a jámbor emberek előbb Allahra gondoltak s imádkoztak, mielőtt a böjtöt megtörték volna. Estelizés után számos varghlai látogató jött táborunkba; a dohányzók különféle csoportozatokat alakítottak, a fuvolásokhoz énekesek szegődtek, s csakhamar megkezdődött a táncz. A központi oázokon az éjt nappallá változtatják, nemcsak a böjthónap alatt, hanem átalán egész éven át. Nappal a forróság oly rendkívüli, hogy semmi kedvök sincs dolgozni, s csak este kezdődik a tevékenység. Ekkor mindenki a kertbe vonul, nők, gyermekek, szomszédok és barátok összejönek; mindenütt zaj, vigság és táncz, azután mindenki lefekszik a szabadég alatt, a gazdagok a háztetőkön, a négerek és aretinok pedig ott, a hol épen vannak. Ezután átalános csend van, mígnem a muezzin reggeli imára hí. A férfiak dolgoznak, mig a reggeli hűvösség tart, a nők ezalatt szőnek, vagy a reggeli készitésével vannak elfoglalva. Mintán a reggelit elköltötték, mindenki valamely zugba vonja magát, ssiestát tart.
