Eger - hetilap, 1864
1864-09-29 / 39. szám
308 főpapját, az egri megyének a szív legforróbb érzésével szeretett főpásztorát, a hon osztatlan tiszteletében álló férfiút, Kis-Ap- ponyiBartakovics Béla egri érsek ő nagyméltóságát, tisztelhette s üdvözölhette. A főpásztor jövetelének czélja, mint becses lapjában is kö- zöltetett, az volt, hogy a mindszenti templom kettős tornyát, mely a fejedelmi kegyen kivtíl az ő kiapadhatlan áldozatainak is köszöni létét, megáldja, s híveit a bérmálás szentségében részesítse. — Fogadtatása, a hívek, a város s a miskolczi egyház- kerület papsága részéről zajtalan volt. Mindössze egypár mozsár- ágyu-lövés volt,mi jöttét hirdette, de azt a jelenlevők szivének ezer öröm dobbanása követé, s minden arczról a tisztelet s ragaszkodás élénk érzelme sugárzott, s ezen gondolat vala olvasható: „Benedictus qui venit in nomine Domini!“ Az elfogadás a mindszenti templom ajtajában szépszámú, minden rendű s vallásu néptömeg s a kerületi papság által történt, hol a helybeli főtiszt, esperes-plebános ur által a szív szavaival röviden Udvözöltetvén, érsek ö nagyméltósága a templomba ment imádkozni,melynek végeztével a lelkészi lakba szállott be. Másnap reggeli 9 órakor ő nagyméltósága ünnepélyesen a templomba vezettetett, melynek ajtaja előtt a kiséret megállván, a föpásztor a tornyokat megáldó. Alkalmunk volt ez alatta főpap közelébe jutni annyira, hogy az ez alkalomra készült ima minden szavát tisztán megérthettük, valóban apostoli, kenetteljes szavak valónak, s hiszsztik, hogy miként a mi szivünket áhítatra lágyítók, úgy az ég védelmét is kinyerték az uj alkotványra. — Ezt követte a szent mise s a föpásztori levél fölolvasása, s végül a bérmálás. A miskolczi, zsolczai, mályi s görömbölyi hívek közül 1195 egyén részesült a szentlélek ajándokaiban, s vérteztetett föl a hit és erény harczára. Még két nap időzött a vidéken ö nagyméltósága. — 19-én Szírma-Bessenyőre ment, hogy ott a bérmálás szentségét szintén kiszolgáltassa, mely alkalommal főpásztori kegyességének tudtommal eddig példátlan bizonyságát adá. Ez alkalommal tartván t. i. a helybeli plébános ur installatióját, ö nagyméltósága kegyes volt öt személyesen hivatalába bevezetni. Szavai, melyekkel az illetőt hivatalába bevezeté, egy atyáéi valónak, ki fiát szereti s bízik benne, s bölcs tanácsokkal kivánja pályájára ereszteni. 20 án Diósgyőrött végzé apostoli működését, hol 665-en részesültek a bérmálás szentségében. Az éjeket az egész idő alatt Miskolczon tölté, s üres idejét a tisztelgők s folyamodók elfogadására forditá. — Mily nagy itt a bizalom ő nagyméltóságának kegyessége iránt, tanúsítja a folyamodványok nagy száma. Három nap alatt 30-at meghaladó folyamodvány nyujtatott be ö nagyméltóságának, kik közül tapasztalásunkon kívül, hitünk szerint, melyet a főpásztor páratlan szívjósága bennünk kelt, egy sem ment el vigasz, segély, s remény nélkül. Áldozatkészségének újabb bizonyságát vettük, midőn a helybeli r. k. leánynöveldét meglátogató, s annak czéljaira száz ősz. ért. frtot adományozott. Folyó hó 21-én reggel a vaspályán Szabolcsba indult, ott főpásztori körútját folytatandó. Kisérje az ég védelme s a mi áldásunk ! Még egy jótékonyságot kell a legélénkebb méltánylással a tisztelt közönség tudomására juttatnom, melylyel a miskolczi takarékpénztár, a nevelés körüli nemes gondolkozásának tanúságát adá. Ugyanis, ép azon nap, melyen egri érsek ő nagyméltó- sága városunkba érkezett, közié a takarékpénztári hivatal azon határozatot, hogy a takarékpénztári gyűlés elhatározó a miskolczi r. k. elemi iskolák tanitói fizetésének javításához ötven oszt.jért. fttal járúlni mindaddig, mig anyagi helyzete megengedi. Midőn a takarékpénztár ezen határozatának nyilványossá tételével a társulat tagjainak nemes gondolkozását megtiszteljük, egyszersmind azon hitünket fejezzük ki: hogy egy társulaton, mely az anyagi czél mellett a szellemiről meg nem feledkezik, sőt inkább örömét találja, ha az anyagon szellemet vásárolhat: az Isten és emberek áldása fog mindenkor lebegni. y. Kun-Szent-Márton, szept. 20. T. szerkesztő ur ! Midőn az ország nagy részén uralgó termésböség jótékonyan hat az ember kedélyére, s keblét örömmel, zsebét pedig pénzzel tölti meg: mi itt szomorú szívvel, lecsüggesztett fővel, s üres erszénynyel nézünk a kétes jövőbe. Városunk, a csak egy évtized előtt is gazdag Kun-Sz.-Márton városa, most a nyomor tanyája. A városházi adósság a százezer forintot haladja. Az 50 ezer frtnyi adó, s a 22 ezer forinton vett búza s rozstermény fizetési határideje f. hó sz. Mihály-napja. Hát még a belga banktól kölcsönzött 50 ezer frank s buzakölcsön, szintén fizetésre várnak! De honnan ? Búzánk, mi fökincsünk, annyi sem termett, hogy elvethetnénk ; s valóban szomorú látni, miként vásárolja azon nép, mely ezelőtt ezer köb- lönkint adta el gabonáját, a heti piaczon köblönkint napi élelmét. Tavaszi vetésünk, mielőtt fejét kihányhatta volna, megsült. Tengerink, mihez a kisebb gazdák, s szegénység reményét kötötte, a rek- kenő hőség áldozata; s határunkban a helyett, hogy törték volna a tengerit, szárastól vágják ki. A szüretnek hire sem lesz, s igy a szegény k.-sz.-mártoni ember még borba sem ölheti búját. —Folyó hó 18-án a helybeli műkedvelők a vendéglő nagy teremében Szabó Kálmán jegyző ur lelkes felszólalása, igazgatása, s közreműködése folytán, a kun-sz.-mártoni legszegényebb gyermekeknek könyvvételre Mátyás diák színmüvet adták, kielégítő sikerrel. Sz. K. ur s N. E. k. a. szabatos játéka különösen kiemelendő. A pénztárba 58 o. é. folyt be. A T A II C Z A. Jk Egy jó öregur. (Vége.) Montaldo helyzete ezerszer kínosabb volt. Eddig szerelme ártatlan volt, de nem érzett többé erőt magában, ez ártatlanságát megőrizni, mert egy veszélyes perez kell csak, azt örökre elveszteni. A csábítás aljas módjai messze voltak az ő leikétől, s bizott magában, hogy félnie nem kell szerelme miatt semmi aljasság és gyalázattól; hanem akaratlanul is e kedves leány meghódolhat, s ha szive is meghatva talál lenni, ha közelében a szikra lángra talál lobbanni, ha végre mindketten azon pontra jutnak, hogy remény nélküli szenvedélyöket tovább titkolni nem bírják, mely út vezetcnd ki a szerencsétlenség ez örvényéből, hova engedné jutni az ártatlan leányt ? s hova jutna ő maga? Egy akaratlan bűn, melyet az ember előre látott, s meg nem akadályozott, megszünik-e blin lenni? Nem volt-e, úgymond, vagy nincs-e még most is menekvésem a távozásban, a távoliét alkalmában?! Távol tőlem a gyáva mentség a legyőzhetlen szenvedély miatt! — Távol tőlem az ármány, mely magát szép szavakban, tisztázza! mely hiú mentségek által elmoshatni hiszi a gyalázatot! Nem, a tisztelet s jó hit megszabadít a veszélytől, csak kerülni ! kell azt, s erre még érzek erőt magamban. — Borzasztó ugyan I elválni egyetlen barátomtól e világon, rettenetesség, az elhagya- I tottság s nyomorba vetni magamat! — még irtóztatóbb eltávoz n
