Eger - hetilap, 1864
1864-09-29 / 39. szám
306 inat kap.“ A yankee szeme mindenütt meglátja az aranyat, s hacsak lehet, föl is szedi azt. E rendelet egy uj üzletre nyitott előttük szabad tért, melyet Mac Kay 1864. márcz 23-kán ekkép irt le: „Az emberrablóknak bandái azonnal lesbe állnak, mihelyt észreveszik, hogy London, Liverpool, vagy Brémából hajó érkezik. Ok bejárják a kikötőket, fürkészik a korcsmákat, benéznek a dock-okba, hogy az áldozatokat kézre keritsék. Mihelyt egy megtermett legény New-York utczáin mutatkozik, azonnal jóakaróiag kérdik tőle: honnan jött? — munkát vagy alkalmaztatást keres-e? — Ha az idegen igent mond, azonnal szivesen ajánlkoznak, hogy elvezetik egy barátjukhoz, ki épen kocsist vagy kertészt akar. vagy a vasúthoz ajánlják. Útközben korcsmát érnek, és behívják a vendéget egy kis erősítőre. Ily korcsmákat rendesen az üzlet tagjai vezetnek, és az italok bóditószer- rel készitvék. Az elkábultat aztán viszik a toborzó-helyre, nehány dollárt nyomnak markába, beirják álnéven a lajstromba, az üzér pedig fölveszi a 15 d. jutalmat. Másnap ha a beirott magához jővén, szabadságát visszaköveteli, rajta mit sem segít, mert azonnal Rikers Island-ba hajóztatik át, hol már katonai törvények s őrizet alatt áll. Sőt ha az ily szerencsétlen az angol consulhoz folyamodik, még akkor sem boldogulhat; mert oly nevű egyén, minőt a consul visszakövetel, nem találtatik az önkéntesek lajstromában. Egy esetre tisztán emlékszem —- Írja Kay — hogy ily egyént végre az angol consul kinyomozott, de ekkor egyszersmind az is kitűnt: hogy a keresett embert Port-Iludsonnál már az ágyúgolyó örökre megszabaditá. „A négerekkel még kurtábban bánnak e lelketlen üzérek. Fegyveres csapatokban barangolván az utakon, ha feketét találnak,azonnal befogják, mint szökött katonát. A járók-kelők keveset törődnek ily jelenetekkel, mert csak egy négerről van szó, s mert azon néger — mint állítják, a seregből megszökött. „1864. januárbankét szinesmatróz Basset és Beán estve felé falura ment, visszajövet három csinosan öltözött ur megállitá őket mondván: hogy kövessék őket. A matrózok vonakodtak, erre a három ur revolvereket szegezett rájuk azon ijesztéssel: hogy azonnal lelövik őket, ha nem engedelmeskednek. Ekkor már a negyedik rabló is hozzájuk csatlakozott és magukkal czipelék a két színest. Basset egy rendőrt meglátván, segélyért kiáltott, oda ment a törvény embere, de egyik üzér fülébe súgván valamit, ismét távozott. Ekkor a közel csapszékből egy férfi lépett ki, s védelmébe fogadta a két szerencsétlent, a rablók ez ellen szót sem szóltak, hanem átadván őket uj pártfogójuknak, tovább állottak. Az pedig becsukó őket egy kamarába, hol már két részeg néger aludt a földön. Másnap reggel megjelent előttük egy a tegnapi négy közöl, s tudtokra adá: hogy vegyék föl a fejdijt, mert már beírattak az önkéntesek közé . . . Végre a két szines Rikers Is- landba vitetett, hol az Unió kék egyenruhájába öltöztetvén, azon parancsot kapták, hogy Basset ezentúl Raw- lings-nak fog hivatni, Bean-nak pedig neve Smith le- end, tehát ettől értsenek stb.“ E rajzokat csak azért másoltuk ide, mert egy uj módját ismertetik meg velünk azon rendszernek, mely szerint is az amerikai önkéntesek sza- porittatnak. Valóban mind a hírlapok elég hangosan panaszkodnak. mind a tények eléggé bizonyítják, hogy az Unió szabad polgárai között korántsincs oly nagy kedv a hadi élet s lelkesedés a szent ügy iránt, mint azt a seregek hirdetett nagy számából következtethetni. Hivatalos könyvek szerint, csak 1863-ban, az északi seregekből néni kevesebb mint 124,000 szökevény volt följegyezve. És azon létszámból, melyre Lincoln kivető parancsa a sereget emelte, 1864. april 2-án, tehát egy egész hóval a határidőn túl, még 311,774 ember hiányzott! — Illinois államon kívül, daczára a roppant fölpénzeknek, egyetlenegy állam sem szolgáltatta be illetékét) magából New-York statusból 59,230, — Pennsylvániából pedig 74,127 volt hátralékban. Mindemellett a Szabad Államok már roppant seregeket állítottak ki a csatatérre. Háború kezdete óta az elnök következő számú seregeket rendelt fegyverbe : 1861. april 16 ... . 75.000-et. máj. juh — 1862. juh 4 . . . . decemberig . 1 . . . . 64,748 500.000 300.000 1863. aug. 4 . 7 300,000 Ismét , • • • 300,000 octob. 17 . • • • 300,000 1864. febr. 1 . . 200,000 összesen: 2,039,748 harczost csak a földi hadak részére, ide nem számítva azon tengeri erőt, mely a 300 hadihajó teljes fölfegy vérzésé s benépesítésére kivántatott. És a dollárok ezermilliói is az unió megmentésére előteremtettek! Azon kölcsönök, melyekre a congressus különféle czim és föltétek mellett az elnököt felhatalmazta, 1864. april haváig már negyedfél milliárd dollárra rúgtak (Gflob. VI, 72), mely összeg kerekszámmal: 17,500 millió frankot tesz. És ha való az, „hogy az országnak a haderő már a múlt évben s azóta folyvást naponkint 2 millió dollárba került“*); ha tekintetbe vesz- szük, hogy Lincoln a múlt nyáron minden eszközt megragadott, teljes erejét kifejté, hogy a hadsereg győzelmei által az elnökséget magának a küszöbön álló választáskor biztosítsa, akkor e szám a valódin már jóval alul áll... Mindezek azt bizonyítják: hogy az országnak roppant kincsforrásai voltak, hogy a kormány tömérdeket költött, borzasztó adósságokat csinált, melyek után közvetlen azon kérdés kiált fel: mit értek el mindezekkel? — meg van-e mentve az Unió ? és hol azon dicsőség, melynek fényében büszke öntudattal Írhatnák fel |ez áldozatokat a világtörténet lapjaira? — Tegyük fel a lehetőséget: hogy az Unió ennyi vér s milliók árán végre helyreáll, még ekkor is megmarad a roppant adósság, melynek kamatai tartós adóként fognak a szabad polgárok szűz-vállaira**) nehezedni. De engedjük meg a valószínűséget is: hogy a novemberi elnökválasztáskor Lincoln bukik, és a két földrajzi terület, Észak és Dél külön államfő alatt egymástól kettéválnak; az említett terhek ekkor is megmaradnak, de mind a tömérdek vér hiába ontatott, mind a dollárok milliárdai hasztalan dobadtak ki; mert a czél veszve van, a nagy Unió ketíétörött! Képeink , eddig leginkább Északról s néha ellene szólották; mert Észak az, melyről legtöbb tévely, álhir és izgató czikkek ámítják el a közvéleményt... Délt a rabszolgaság bűne s vádja nyomja, melyet menteni jog s erkölcsi szentpontból nem lehet; egyébiránt beldolgait előlünk még a csaták füstje födi. Lehet, hogy itt sem mennek különben a dolgok, de ez mitsem ront vagy szé*) Der amer. Bürgerkrieg von Const. Sander. Frankfurt am Main. 1863. **) Eddig a Szövetség államháztartásának költségei a vámok, közföldek, bányák, posták sat. mintegy 74 millió dollárra menő jövedelmeiből kiteltek.
