Eger - hetilap, 1864
1864-09-22 / 38. szám
II. évfolyam, 38. szám Szeptember 22-én Í804. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1„30„ Egy hónapra . - 44 „ Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad : EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-uteza 800. szám), — a kiadó-hivatal ( Szent-János-utcza Violet Otto könyvkereskedése); az érseki lyceumi nyomda irodája, - Jentseh Gotlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bernát könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Pop l a n Ede könyvkereskedése, — és minden cs. lcir. postahivatal. Klöfizetési fölhívás az „E G E R“ czimii vegyes tartalmú hetilapra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetéseik f. hó végével lejár, tisztelettel kérjük, hogy a további megrendelést mielőbb megtenni szíveskedjenek. Előfizetési dijak: Félévre...............................................2 frt 50 kr. Negyedévre ....................................1 „ 30 „ E gy hóra.........................................— 44 „ Az „EGER“ kiadó-hivatala. (Szent-János-utcza, Violet Ottó könyvkereskedése.) Amerikai képek. III. Ama fény és hatalom, melyre az Unió oly hirtelen emelkedett, inkább vakitott; szabad intézményei, óriás ipara, tömérdek kincse, aranya, ifjú ereje inkább bámulatra ragadtak, semhogy e ragyogó külső alatt vészt sejtsünk, sebeket keressünk. Azonban voltak élesebb szeműek, kik közelebbről vizsgálván a dolgot, észrevették az eve- dést, a romlást és a erisist, mely bekövetkezett, előre jelezték. Strouve, ki tisztább lég végett Amerikába utazott, és a köztársaság államaiban több időt töltvén, elég alkalma volt az ottani állam- s életviszonyokkal megismerkedni, 1855-ben kiadott művében*) ekkép nyilatkozott: „A különféle nemzetiségek együtt élhetésének, a törvényes és alkotmányos törekvéseknek, mióta a rabszolgakérdés felmérgesült, úgy látszik, vége van. Itt nincs reformpárt, mely a vallás, politika, kereskedés s más közügyekért lelkesednék, itt minden párt a maga előnyeit és hasznát keresi, ez minden mozgalomnak benső s főoka. Egy európai államban sem gyújtanak annyi tömjént a hatalomnak, mint itt; a hivatalvadászok szája- s tollából mindig csak a nagy nép dicsérete hangzik, hiúságát, nagy*•) Die Union vor dem Richterstuhle des gesunden Menschenverstandes. New-York. 1855. ravágyását, önzését, bűneit polgárerényekkép dicsőitik; előítéleteit legyezik, minek egyenes következménye: ke- vély elbizakodás, a fogalmak zavara és az állam háztartásában oly corruptio, minő a föld hátán egy civilisált országban sem létezik.“ „Itt — folytatja St. — minden dolog pártkérdéssé lesz, és azon aljasság s lelkiismeretlenség, melylyel czélra törekszenek, hajmeresztő: hazugság, erőszak, vesztegetés, mind menthető eszközök, csak győzelemre segítsenek.“ A pártokról ekkép szól: „Nehány kolompos titkos gyűlést tart, tervet készit, kitűzik jelöltüket, pénzért szónokokat s izgatókat fogadnak, és aztán kihirdetik programm- jukat, melynek fényes Ígéretein megragad a nép, kinek vállain emelkedni akarnak. Hol minden siker s győzelem az átalános szavazatjogtól függ, ott minden pártnak főtörekvése, a népet megnyerni, és az ily mozgalmak vezetése tömérdek idő, fáradság s pénzbe kerül, az eszközökben pedig épen nem válogatnak. A jelöltek sem pihenhetnek, bejárják a választó-kerületeket, beszédeket tartanak a néphez ; egyik jelölt methodista lesz, hogy e hatalmas pártot megnyerje; a másik magát ujrakeresztelteti, hogy a baptistákat magához vonja; a harmadik az egyházakra tesz alapítványt, hogy annak papja részére hangolja a népet. Jellemre, szakkészültségre, érdemekre ilyenkor keveset adnak, minden a pénz-, ügyesség és nép kedvétől függ, és az ily választásokból rendesen eszes csalók kerülnek föl.“ „Ez a szomorú valóság, — mondja Strouve — de a dolgok igy nem maradhatnak; mert mit várhat a nép ily törvényhozóktól, ily és igy lett biráktól! — A congres- susban a legkétesebb hirü emberek ülnek, az ország minden részében felzug ellenök a panasz; a ki tele marokkal nem jár körülöttük, az jogot ott hiába keres. Többnyire a legfontosabb végzések a törvényhozás tagjai közvetlen megvesztegetése által vitetnek keresztül. Ez a rendes és legbiztosabb mód, hatni a törvényhozókra. . . . Az ülések első hónapjaiban keveset végeznek, többnyire szónokolnak ; de az utolsó napokban a halomra gyűlt fontos ügyeket rohamléptekkel döntik el egymásután. Ilyenkor a tárgyalásokra alig hallgatnak, az előadókra nem figyelnek, csak szavaznak, amint előre a coulissák mögött magokat kötelezték, és az elnöknek ritkán van bátorsága, „vető“-ja által a tanácskozásokat megállítani.“ Strouve mindé bajokat és fekélyeket, mert már a nyilvánosság előtt állanak, és a közvélemény kárhoztatja, a szabadság fuvalma által reméli kiirtandóknak, de a r:osz azóta még terjedtebb lett. íme egy meggyőző adat reá A „new-yorki Times“ 1858. máj. 25-ki száma a dolgot következő, nagy betűkkel nyomott, czim alatt közli : „Vasut-igazgatóság, Wisconsin állam egész
