Eger - hetilap, 1864

1864-01-07 / 1. szám

2

A növények azonban, melyek egymásra halmozásá- | böl a kőszéntelepek képződnek, elütök a most zöldelő növényalakoktól ; és pedig annál inkább elütök, minél mélyebben vannak a földgyomrában elrejtve, vagy — a mi egyre megy, — minél régibb képződési koruk. Ebből tudhatjuk meg a különböző kőszéntelepek viszonylagos korát.

Közép-Európában, a kőszénképződésnek két egymástól különböző korát ismerjük. Az első korban: a féké t e-, a másodikban: a barnakőszén képződött. Amaz a régibb kőnemeken, például gránitkövön; ez az újabb komákon, például mészkövön rakodott le; amaz kemény kőrétegekkel, ez lágyabb, agyag vagy homokkő tartalmú réteggel van boritva. Ha a fekete vagy b a r- n a-k ő s z e n e t megkarczóljuk, a feketekőszén lisztje fekete, a barnáé barna szinii leend. Innen ered a fekete- vagy barnakőszén nevezet.

A növényzet, mely e roppant földkincsnek anyagát képezi, vagy ott helyben nőtt, mint az a turfa-képző- désnél mainap is történni szokott; vagy időfolytán — különösen vizáradások alkalmával — egymástól távolfekvő helyekről, pontokról sodortatott egybe a hullámok által, a mint mainap is Amerikában gyakran megesik, hogy az őserdőket keresztülmetsző folyamok nagymennyiségű fa- halmazt sodornak magukkal a tenger hullámaiba.

Tudjuk továbbá, hogy a vulkánkitöréseknél, a tenger fölszinét változtatja; minek következtében helyet cserélve, a szárazföldet elborítja, mig a vizétől elhagyott tengerfenék, mint szárazföld tűnik elő. Ezeket előrebocsátva, könnyen megfogható, miként történhetett, hogy a tengermélyébe temetett, gyakran száz ölnyi vastag tengeri iszappal fedett fahalmaz, a vulcanicus kövek képződési korszaka alatt, a földgyomrában a magasabb hőmérsékletnek s e mellett még igen nagy nyomásnak is kitéve, a reája nehezedő újabb és újabb lerakodások által mind keményebbé válva, végre ama kőszerü tömeggé alakuljon át, melyet kőszénnek nevezünk. Minél tökéletesebb e képződési folyam, annál jobb minőségű a kőszén. Hol az izzó hig kőzettömeg a farakodmányokat egészen átjárta, vagy hol azok a nagy hőmérsék befolyásának igen sok ideig voltak kitéve, ott kőszén helyett irla (graphit) képződött, mely j többé gyúlékony természettel nem bir.

Az északamerikai Egyesültállamok testvérharcza.

Az északamerikai testvérgyilkos harcz felett a harmadik év is elvonult, és a békére nincs nagyobb kilátás, mint két év előtt. A háború nyomoraival megfelelő arányban növekedik a két ellenséges fél gyűlölete és elkeseredettsége , és ha Isten meg nem röviditi a viszály napjait e két testvérnép felett, alig marad egyetlen lény, mely e véres harcz vívmányait fogná majdan élvezni. Mikor és melyik részre fog ez eldőlni, távolról sem sejthetjük. Ma egyik, holnap másik fél győzelméről tudósittatunk, s gyakran épen akkor, midőn azt hiszszük, hogy az élethalál harcz pár nap alatt véget ér, meglepetve halljuk, hogy az még nagyobb elkeseredettséggel és erővel folytattatik. Az ember pillanatig sem lehet tisztában a dolgok valódi állásáról. Ma azt olvassuk, hogy a déli hadseregből ennyi ezer esett vagy fogatott el, hogy ennek következtében az ! tökéletes felbomlásban van, s másnap csodálkozva halljuk, hogy a felbomlott hadsereg vitézül csatázott. Egyik lap azt hozza, hogy a déliek éhhalállal küzdenek, falevelek és gyökerekkel élnek, mesztelenül járnak, annyira el

van országuk pusztítva; a másik határozottan állítja, hogy a déli foglyok igen jól néznek ki, rendesen vannak ruházva, s alig várják, hogy az északiak által sivatagnak hi- resztelt hazájokba visszatérhessenek. S igy mentül többet olvasunk az amerikai háborúról, annál nagyobb zavarban vagyunk annak álláspontját illetőleg. Tekintsünk egy kissé vissza a múlt évre.

A két ellenséges főhadsereg Virginiában most is, mint egy év előtt, a Rapidan és Potomak között mozog, és a helyek, hol a múlt évben a nevezetesebb csaták vivattak,

1862-ben is mint csatatérek szerepeltek. A déli hadsereg, mely Lee által vezényeltetve 1863-ik évi decz. 6-án és

7-én Frederiksburgnál Burnside fölött fényes győzelmet vitt, a múlt év tavaszán hadjáratát a chancellorsvillei győzelemmel kezdette meg; ezután betört Marylandba és Pensylvaniába, majd egészen azon a vonalon, melyen

1862-ben. A Gettyiburg melletti három napig (julius 1 — 3) tartó csata visszavonulásra kényszerité ugyan, de az északiak győzelme tulajdonképen csak abban állott, hogy nagy veszteségökkel a déliek támadását visszaverték. Ezen idő óta a hadjárat Virginiában nem volt egyéb, mint az egyik vagy másik hadsereg előrenyomulása vagy visz- szavonulása. Evvel összefüggésben volt a georgiai és ten- nessei hadjárat. Itt Iiozenkranz északi és Bragg déli tábornokok álltak egymással szemközt, és Murfreesborough mellett több napig csatáztak. Rosenkranz kiszoritá Tennes- seeből a délieket és Georgiába nyomult, a midőn Bragg Lee-től erősítést nyervén, szeptemberben tökéletesen megverte, s a chattanoogai sánczokba szorította, hová őt a déliek győztes serege nyomban követte. Ugyanezen időtájban Lee az északiakat egészen Chikamanga mellett Washingtonig visszanyomta.

Ezalatt a déliek Tennesseben akadályokra találtak; Grant, ki a Mississippi melletti hadjáratot a szövetségesek által vitézül védett vicksburgi erőditvényeknek bevétele által eldöntötte, nagy erővel sietett Chattanooga felé, azt az ostromzártól felmentendő, Burnside hasonlóképen. Ez utóbbi ellen Lee Longstreet tábornokot küldé, ki őt november 16-án tökéletesen megverte. Azonban nyolcz nappal később Bragg Grant tábornoktól a charranoogai magaslatokon jelentékeny vereséget szenvedett, ennek hadi jelentése szerint ugyanis elvesztett 60 ágyút, 5—10000 foglyot, sőt hadserege felbomlásnak indult. Újabb posta azonban azon tudósítást hozza, hogy Grant a helyett hogy vagy Bragg hadseregét üldözte, vagy pedig túlnyomó erővel Longstreet ellen fordult volna, a hadjáratot megszüntette. Ezen esemény felett a hirek még mindig különbözők. Ugyanegy időben azt jelentik, hogy Bragg Burnsi- det maga megadására kényszeritette, és az ostrommal felhagyott; de az utóbbi valószínűbb, sőt alkalmasint bizonyos. Annyi áll, hogy az északiak mindent elkövetnek, hogy Lee hadseregéveli egyesülését meggátolják. Az ő távollétében Meade a virginiai északi hadsereg fővezérének alkalma nyilt, Lee ellen nyonnilni, de most ő is téli szállásra vonult, a miért Sedgewick neveztetett ki helyébe a potomaki hadsereg nyolczadik fővezérévé.

A rio-grande-i csatatéren, hol Banks északi tábornok működik, semmi nevezetes nem történt, s hadjárata csak azon esetben mutathatna fel eredményt, ha Juarez pártjával kezet fogván, Mexicoba vonulna.

Charleston, déli Carolinának fővárosa, a tenger felől már hónapok óta ostromoltatik, s noha egy pár erődítménye és sáncza véres támadások után be is vétetett, s foly