Eger - hetilap, 1864

1864-09-08 / 36. szám

284

4 T Á 11

C Z A.

Mafra kolostor.

(Képpel.)

Mafra kolostor Portugalliában, Cintrátől északra, Lissabon- tól északnyugatra 5 német mérföldnyire, szegény, kietlen vidéken fekszik.

Mafra nemcsak kolostor, hanem templom és palota is egyúttal. V. János király, ki a múlt század elején Portugálba koronáját viselte, egyszer halálosan megbetegedett. Ekkor azt fogadta, hogy ha Isten fölgyógyitja, országában a legszegényebb ferencz- rendi kolostort a leggazdagabbá s legszebbé fogja tenni. A király felgyógyult, s 1717-töl 1731-ig fölemelteté az épületet, melyet mai képünk ábrázol.

Ez épület egy szabályszerű, hideg, de nem kellemetlen épi- tészetű, hatalmas köőriás. Tervét és rajzait Ludoviei építész ké- szité, ö azonban e részben a király akaratához volt kötve, kinek megvoltak sajátkedvtelései, s ki valami co- lossalist kíván. A spanyol Escurial volt előképe , de Mafrának még nagyobbnak kellett lennie.

Az egész épület 760 láb hosz- szu és 670 láb széles négyszöget képez, s van benne 870 szoba, 300 ko- lostorezella, 3 templom, melyek egyike a római sz. Péter-templomának utánzása, és a tornyokban 128 harang ; ablakai száma 5200. A harangok Ge- nuában és Pá- risban öntettek, a harangjátékkal egybekapcsolt órák pedig Antwerpböl és Amsterdamból valók, s ez utóbbiak 50000 aranytallérba kerültek. A templomok gazdagon ékesitvék drága márványnyal, aranyozások, sz. szobrok és szent képekkel. 1730-ban szenteltetett föl az óriási épület, de a következő évben még 12 ezer munkás dolgozott rajta, hogy teljesen befejeztessék. A király a munkásoknak bérök fejében több mint egy millió tallérral volt adós.

Midőn a basilika fölszenteltetett, talajára a király állítólag temérdek pompás, aranyhimzetü kelmét, istenitiszteletre szánt edényeket, gyémántokat, s egyéb drágaköveket rakott le a kolostor számára, s udvari kíséretéhez, mely az ünnepélynél jelen volt, e szavakat intézte volna: „Nézzétek, a mit itt a földön láttok, még többe került, mint ezen kőóriás.“

Ily példás jámborság nem maradhatott jutalom nélkül. XIV. Benedek pápa az épitöt azzal jutalmazta, hogy Portugálba királyának a „leghtíségesb felség“ czimet adá, melylyel ez ország fejedelmei azon idő óta folyvást élnek.

I A hol egykor szerény kolostorban 12 barát lakott, imád- ! kozott és koldult, ott most fennállt egy óriási diszépület,melyben j több száz barát lakott. A négyszög közepén emelkedik a két- I toruyu főtemplom, s mögötte fekszik a kolostor. A négyszög két sarkán két szárnyépület emelkedik, két térés palota, melyek egyike a pátriárkának, a másik az udvarnak van szánva. Mafra sok milliót fölemésztett. 1729-ben az építésnél 47,836 munkás- és 1270 ökör volt alkalmazva köbordásra.

Mafra még mainap is kolostor, de jelenleg kebelében van a katona iskola is, melyet oda áthelyeztek. így az állam és egyház bajnokai ugyanazon egy fedél alatt laknak.

Egy jó öregur.

(Folytatás.)

A marquis egyike volt azon természetes és kitűnő lelkeknek,

kiknek a nagy világban szép, és sikerdús pálya jut; de a melyhez sem tudomány, sem belátás nem járul. Minden komolyabb olvasmány kiállhat- lan volt előtte, még a regényt sem bírta befejezni, ha az kissé hosszabb volt,s csakhamar a kifejtésre ugrott, megtudandó : vájjon a szerencsétlen regényhős kiuszott-e a kétségbeesésből, meghajolt-e kegyetlen sorsa előtt, vagy megvi- gasztaltatott ?

— Montalde ur, mondá nekem, midőn nála helyem elfoglalám, mi három hó előtt elutazunk, s szükséges, hogy tökéletesen tudjak szólam mindazokról, mik e csomag irományban íoglaltatnak ; azonban sem időm, sem kedvem, a kereskedők csacskaságait olvasni ; szükség mégis, hogy vagy ön vagy én mindezt, felemészsztik. —Én leszek, követ ur, mondám. A következmény világos. — Kivonatait készítve, tévé hozzá, emlékezzék azon szakácsra, ki tizenkét sódar lényegét egy kis üvegbe szoritá. A diplomatiai nyelv ruganyosb, mint a lég, s e kis levéltárczában akarom zsebemben hordani e halmaz iro- ! mány tartalmát. Ön dolgozni fog naphosszanta, este színház utáu együtt vacsorálandunk.

E munkához annál nagyobb buzgalommal fogtam, minél inkább hivém jövömre befolyásteljesnek. A marquis azzal jutalmazott, hogy örömeiben résztvettem.

Az opera tánczosnői közt volt egy csinos, s elég szép nő, Emilia. Esténkint nála vacsoráltunk hasonsorsú társnői, s az ösz- 1 szesereglett fiatalok körében. Költői tehetségem titka fölfedeztet-