Eger - hetilap, 1864
1864-08-25 / 34. szám
269 állítja a gépet egy karfa mögött, hogy a látogatók részéről kikerüljön minden alkalmatlanságot, kik nagyon közeledhettek volna hozzá. Aztán megnyomja a rúgókat, s egy párnát tesz az önmoz- gony kezébe. A mint az önmozgony játszani kezd, csendesen fölemeli karját, s azon darab felé nyújtja azt, melyet a koczkára akar tenni; kezét a kiveendő darab fölött tartja, megragadja, s a hová illik, helyezi, akkor visszahúzza karját, s egész közönynyel bocsátja le a vánkosra. Minden mozgásánál hallhatni a kerekek és rugonyok, zúgását, mely a játék befejeztével megszűnik. Az önmozgony mindig magának követeli az első húzást. Midőn ellenfele játszik, ő csüggedőleg leereszti fejét, s a legfeszül- tebb figyelemmel látszik vizsgálgatni a saktáblát. Ha megtámadja a királynét, két üdvlövést, ha a király sakot kap, hármat tesz. A legcsekélyebb hamis húzásra nehezteléssel rázza fejét, s nem mindig elégszik meg a néma megrovással, hanem gyakran rögtön elkobozza a roszul játszott darabot, s ő fog hozzá a játszáshoz. Így 10—12 húzást is tehet a nélkül, hogy fölebb menne. A játszma bevégeztével az önmozgony azonkívül még elég különös gyakorlatot tett. Egy lovast tettek a saktábla egyik kocz- kájára; ö azt kezébe vette, s vele egymásután a legmeglepőbb gyorsasággal mind a hatvannégy koczkát érintette, a nélkül hogy egyet közülök kétszer megérintene. Az önmozgony a legnevezetesebb mennyiségtanárok s gépészek előtt működött, a nélkül hogy titkát fölfehezhették volna. A mint mások, úgy ők is azon véleményben voltak, hogy az egész titok a villanyosság eredményeiben rejtőzik, Kempelen megengedő nekik, hogy tegyenek a saktáblára egy nagy delejt, mely benne semmi változást sem idézett elő. Általában abban a véleményben állapodtak meg, hogy 10—12 éves gyermek van elrejtve az önmozgonyban, de nem kevéssé lepettek meg, midőn K. a legnagyobb részletességig megmutogatta nekik belsejét, hogy lássák, hogy alig rejthet magába egy kalapot. Némelyek álmélkodva húzódtak el a géptől, gyermekkorukban hallott mesékre emlékezvén vissza; elhitették magukkal, hogy a gép az ördögtől nyeri a mozgást és gondolatot. Kempelen Európa minden tudósainak leveleivel elhalmozva, a képtelenségektől, melyekkel reggeltől késő éjig alkalmatlankodtak neki, elfárasztva, s állásának követelményétől, mely kényszerítő őt, hogy a nap minden pillanatában, a legelső belépő főnemes kedvéért játszassa gépét, ingereltetve, egy kisegítő eszközhöz folyamodott. Ugyanis az álmélkodó világgal elhitette, hogy az önmozgony elromlott, hogy a kerekgépezet szétszakadozott, szóval, hogy az egész gép mindenkorra haszonvehetlenné lett. A szegény török ennélfogva egész megvetéssel a szoba egyik szögletébe vettetett, s a porban feledtetett; de ezzel még nem végzé be dicsőséges pályafutását; csakhamar föl kellett támasztani újabb diadalok aratására. Nehány évvel később Pál orosz nagyherczeg megfordulván Bécsben nejével, az osztrák fejedelem, miután már minden kínálkozó mulatságot kimentett volna, hogy fenséges vendégeit gyönyörködtesse, s mulatozásukat a császári udvarnál kellemessé tehesse, végre Kempelenre, s önmozgonyára gondolt. Tudtára adatott a hírneves természetbúvárnak, hogy a fejedelmet nagyon lekötelezné, ha még egyszer fölléptetné sakjátszó önmozgonyát. Kempelen szívesen engedelmeskedett, oly buzgósággal s tevékenységgel fogott találmánya kijavításához, hogy 5 hét eltelte után, már a császári udvarnál bemutathatta, s ismételhette csodálatos ügyességét. Diadala tökéletes volt; s Kempelen nagyszerűen lön kárpótolva. Ezen újabb diadal nagy fejtörésbe s gondolkodásba ejté Kempelenünket. Egy részről tapasztald, hogy javai nagyon megapadtak, más részről pedig nagyszámú családdal látta magát körülvéve. Barátai nógatták, hogy használja fel önmozgonyát rongált anyagi helyzete javítására, melyet a tudomány okozott neki; követte végre tanácsaikat, beutazta automate-jávalNémet-, Franczia- és Angolországot, mindenütt mérhetlen eredménynyel. 1783-ban érkezett meg K. Párisba. Itt nagyon szívélyesen fogadtatott; a csodálat s álmélkodás tetőpontjára hágott. Igaz ugyan, hogy az önmozgony mint játékos megveretett a Café de la Regence nagy mesterei által; de minthogy érdeme nem függött egyedül attól, hogy mindig nyert, hanem inkább, hogy értelemmel tévé a húzásokat, dicsősége élénk fényéből mit sem veszített. A franczia tudósok, mint a többi országokéi, sok hasztalan gyanitásokkal bíbelődtek, hogy megmagyarázhassák az önmozgony gépezetét, de egy kielégítőt sem találtak. Kempelen nem kisebb zajt ütött Angliában, mint Franczia- országban ; 5 shillinget kellett az önmozgony megmutatásáért fizetni, s mégis ezeren és ezeren jelentkeztek. II. Frigyes porosz király szenvedélyes sakjátszó leven, Voltaire-rel levelek által játszott, egy Páris s Berlin közötti futár folytonosan mindkettővel tudatta a húzásokat. Frigyes Kempe- lent is meghítta birodalma fővárosába, hová önmozgonyával meg is érkezett. A porosz király egész udvara előtt megveretett, de megveretése csak növelte csodálkozását a török irányában, s ingerelte kíváncsiságát, megismerni az önmozgony titkát. Frigyes, hogy kíváncsiságát kielégítse, valóban királyi ajánlatot tett Kempelennek a gép megvevésére, s roppant összegen tulajdonosa is lett. Midőn az összeg kifizettetett, K. négyszemközt fölfedte titkát. E fölfedezés rettenetesen megsebzé ő felsége büszkeségét, mindazáltal Frigyes király sohasem szólt egy szót sem azon mys- tificatióról, melynek áldozatja lett. A mint a varázs lehullott, a török a kir. palota egy sötét zugába száműzetett, hol közel 30 évig nyugovók. Midőn Napoleon Berlinben mulatott, mindjárt eszébe jutott K. gépe, s nagyon kívánta azt látni. Az önmozgony tehát ismét életre ébresztetett, s a nagy császár elfelejté pár perezre a csaták zaját, hogy megtisztelje a nemes török harczát. Kempelen már ekkor nem élt, hanem egyik tanítványa intézte a gép működését. A játszma, melyet Napoleon játszott, egy komikus körülmény miatt nevezetes; már 6 húzás meg volt nyerve, midőn a császár meg akarván győződni az önmozgony hatalmáról, hamis húzást tett; az önmozgony üdvözlé öt, s a darabot jó helyre tévé ; meglepetve ellene éleslátásától Napóleon, ismét uj hamis húzást tett, de már ez alkalommal minden kétkedés nélkül élvévé az önmozgony a roszul vezetett darabot, s maga számára kobozá el, s folytatá húzását. Napoleon erre kaczajra fakadt, s pillanat múlva újra megkisérlé álnokságát az önmozgony ellen, mintha türelméből ki akarná venni ellenfelét. Ez tökéletesen sikerült neki, mert a török összevissza zavará a sakdarabokat a táblán, mozdithat- lan lett, s megtagadó a játszma folytatását. Beauharnais Jenőnek, ki a bajor udvarnál tartózkodott, ekkor kedvenezjátéka lévén a sakjáték, oda hozatta a már Maelzel birtokában lévő önmozgonyt. A török csodálatosan megtartotta jó hírnevét. Jenő nem tudott ellenállani a csábnak; 30,000 frankért a sakjátszó titkával együtt megvette. A csodálatra méltó gép titka tehát másodszor fedeztetett föl egy herczeg kíváncsiságának. De a kíváncsiság egyszer kielégittetvén, mi hasznát vegye Napóleon helytartója új szerzeményének ? A herczeg zavarba jött, mi tévő legyen vele, s átengedé Maelzelnek, ki 30,000 frank kamatainak fizetésére kötelezé magát. Elhagyván Maelzel Bajorországot, hol nagy nyereséget szerze neki önmozgonya, beutazta a többi német államokat a legnagyobb diadalok kíséretében. 1820-ban Párisba jött, hol az önmozgony a Kempelen idejebeli pályafutást tette. Miután a dicső-
