Eger - hetilap, 1864
1864-06-30 / 26. szám
206 sok imádkoztak, a többiek e lesújtó szerencsétlenség miatt mintegy megsemmisülve voltak. Egyedül Gyula nem sirt, az ő fájdalma sokkal nagyobb volt, semhogy könyek által enyhíthető lett volna; de szivében egy mély sebet hordozott, melyet csak a halál gyógyíthatott be. A hajó komoran s hallgatagul partot ért; az esti homályban egy fehér és könnyed árny vala látható, mely az egek felé törekedett....... „ Nehány napra ez esemény után elvesztettem minden illatomat, oly sárga és kicsiny lettem, hogy majdnem megismerhet- len valék. Gyula azonban észrevevén, fájdalmas boldogsággal szorított ajkaihoz, azután e könyv levelei közé tett, hol éltének utolsó perczeig minden este megnézett; s gyakran óra hosszáig elmerengett fölöttem......... Azóta húsz év telt ei; Gyula egy sz ép reggelen meghalt, annak nevét, kit annyira szeretett, susogva ajkain. Halála után örökösei mindenét eladták, s igy történt, hogy én az ócska-könyvkereskedő kezei közé jutottam, hol ön nélkül talán még hosszú évekig maradtam volna. . A kis virág története élénk benyomást gyakorolt rám; úgy tetszett nekem', mintha hallanám a, gyászos harangszót, mely Jenny temetését hirdeté. Megkisértém lerázni ama bizonyos me- revültséget, mely minden tagomat elzsibbasztó — és fölébredtem ! Függöórám éjfélt ütött, lámpám ki volt aludva, és a kandalló lángjának lobogó fényénél láttam a könyvet s a kis ibolyát lábaimnál feküdni. Eszrevevém, hogy álmodtam, keblemből egy mély s enyhítő sóhaj tört elő. E naptól kezdve gonddal tartogattam a kis ibolyát, de az nem beszélt több történetet. . ._____ — i.—s. A zabföldről nevezett titkos társulat Bajorország hegységeiben. A felső-bajorországi hegyek közt újabban feltámadt hosz- szas álmából egy titkos társulat. 1861. végével sokat lehetett olvasni az újságokban egy nevezetes népitéletről, mely e titkos társulat által hajtatott végre, s emberéletbe került, mert egy csendőr elég vakmerő lévén a társulat fölfedezése végett közelebb hatni, agyonlövetett. A legszorgosabb nyomozások daczára a társulat föl nem fedezhető, folyvást gyakorolja a népitélet végrehajtását, miután a hatóság minden fürkészését kijátszván, büntető eljárása alól kivonják magukat. A legszigorúbb titkolózás, mely miatt sem a társulat, sem egyes tagjairól fölvilágositást nem nyerhetni, mely semmi nyomozásnál nem töretett föl, jellemzője e pórszövetségnek, melynek eredete s történetéről korábbi jegyzetek hiányában csak felületes tudósítást, inkább gyanitást, mint tényt adhatni. Legvalószínűbben e pórtársulat folytatása azon ősi fegyelmi eljárásnak, melyet Nagy-Károly majd egyházi, majd világi biztosai által gyakorolt az egyes országrészekben. Nem akarjuk a nép közt élő hagyományt nyomozni, s elemezni, tekintsük magát a társulatot s eljárását, talán eredete s fenmaradása is megfejthető lesz. Schmeller bajor szótárában, s a bajor népszokásokról irt közléseiben állítja, hogy Tegernsee és Miesbach kerületekben a pórnép közt egy titkos szövetség létezik, mely az erkölcsellenes vétségek, különösen a testi bűnök fölött, melyek miatt a hatóság büntetését többnyire kikerülik a vétkesek, éjjeli Ítéletet gyakorol. Nincs semmi személyválogatás, mindenki, ki okot ad rá, aláesik büntető ítéletüknek, bárminő állású legyen, valamint maguk közt sincs tekintet sem gazdagság, sem atyafiságra; sem a pap befolyása, sem a polgári hatóság szigora, sem a földesuraság méltósága, sem az ellenök küldött erő nagysága nem akadályozza őket Ítéletük végrehajtásában. Minden vétkes kénytelen kiállani a szokásos büntetést, hogy megtudja, mint gondolkozik felőle a nép. A szövetségnek a hegységekben tizenkét főnöke van, kik közül mindenik csak az ő kerületében lévő, neki alárendelt tagokat ismeri, kiket annak idején a hozott Ítélet végrehajtására a legnagyobb titokban az illető helyre vezet. Régente csak házasemberek, s háztulajdonosok vétettek föl a szövetségbe, ma már nőtlenek is befogadtatnak. Minden tag beavattatása alkalmával nehány forintot fizet, s esküvel kötelezi magát a legszigorúbb, fel- törhetlen hallgatásra. Az árulás szigorú büntetést, néha halált von maga után. ügy látszik, hogy közönségesen a miesbachi vásáron történik a tanácskozás, és határozás, hol a megbízottak a vendéglőben egybegyülnek. Leggyakrabban a végrehajtást intés előzi meg, ha ez sikeretlen, vagy figyelembe nem vétetik, rögtön, senkitől nem gyanítva, történik a büntetés végrehajtása, mely iszonyatos macskazenéböl és kemény szavakban, többnyire rímekbe szedett, a bűnös ellen intézett gúny- és vádbeszédböl áll, mely hangosan olvastatik föl. Ily alkalmakkor a többi gyanús vagy roszhirü személyek ellen is megrovás tétetik figyelmeztetésül. A végrehajtásra szövetkezett tagok, mesterüktől vezéreltetve, sokszor több százan, befeketített s eltorzított arczokkal, késő éjszaka jelennek meg rögtön, mintha az égből hulltak volna alá, azon ház szomszédságában, hol az elitéit lakik, kinek a macskazenét tervezik. A fekete sereg egy négyszöget képez, biztosság végett az utczákra s közlekedési helyekre fegyveres őrök állíttatnak, kik minden kémet, vagy hívatlan leskelödot tiszteletteljes távolban tartanak. Kit a véletlen arra vezet, feltartóztatják; s vagy visszafordulni, vagy a végrehajtás folyamát távolban bevárni kénytelen. Biztosítva minden árulás és megtámadástól, fölkeltik a vétkest. Kiáltanak neki, hogy keljen föl, gyújtson gyertyát, barmait kösse meg az istállóban, nehogy a zajtól megijedve elszabaduljanak ; maga a bűnös kénytelen ablakhoz állani, de kijöni vagy az erkélyre lépni nem tartozik. Az összegyűltek névsorát egy mester felolvassa, természetesen álneveket s hivatalokat. Először mindig Nagy-Károly császár neveztetik, azután oly személyek, kiknek jelenléte mind hivataluk, mind rangjuknál fogva, vagy a messze távol miatt , föl sem tehető, péld. a szigorú országbíró Tegernseeböl, a főtiszt, gmundi plébános, urak és földművesek messzevidékekröl, ismert név is fordul elő, mely széliében el van terjedve, péld. Nagy, Kis sat. Mindenki jelenlétét egy hangos „itt vagyok !“ kiáltással igazolja. Ha csak egyetlen tag is hiányzik, felhagyva a végrehajtással, rögtön elszélednek. Mindannyiszor a néphit szerint egy személylyel több van jelen az ítéletnél, mint a hány meghivatött, s ez senki más, mint a megtestesült istenség. Ezután kiabálás, fütyölés, deszkadarabokkal kopogás, kézi malom, csengetyük, dobok, üstök, fazekak, lánczok, nagypénteki kereplők s más eszközök csörömpölése által oly iszonyú zaj támasztatig hogy az egész falu népessége fölébredvén, siet az ítélet hallgatására. Egy erős mellel és hanggal biró ekkor előlép a négyszög közepére, egy másik a lámpát tartja, s elkezdi olvasni az illetőnek gunyversezetbe szedett tetteit, oly fenhan- gon, hogy az egész népség meghallhatja, de a szereplők álarezuk s szemüvegeik alatt fölismerhetlenek maradnak előttük. E felolvasás pontjainál a kitörő gúny és zaj többször ismé teltetik, s a végén Károly császár felszólittatik, hogy Írja alá a jegyzőkönyvet, befejezésül még iszonyúbb macskazene következik. Ezzel az ügy befejeztetett, a nép roszalása ki van fejezve, s az igazság kiszolgáltatva. A főnök egy füttyére a lámpák kioltatnak, a tömeg szétoszlik, a nélkül, hogy nyomot hagynaA szövetség sem személyben, sem vagyonban nem tesz kárt az illetőnél, s ha tán vagyonában károsult volna a végrehajtás alatt, titkos utón teljes kárpótlást ad. Egy elvitt deszkadarab, vagy kihúzott karóért pénzt tesz annak helyére, minden betört ablaktáblát egy-egy húszassal kárpótol, mely papírba tekergetve az ablakon vettetik be. A községek, ha tán az ily eljárás miatt kereset alá esnének, vagy megbtintettetnének, kártalanítást nyer-
