Eger - hetilap, 1864
1864-05-19 / 20. szám
155 nak meglett-e reménylett hatása, vagy meghozandják-e azt a jövőben ? Az angol sajtó amaz erkölcsi fegyvereknek csekély hatását már kiemelte, s különösen a „Morning Post“, azt épen a zérusig leszállitja. „Lincoln elnök, úgymond, mathe- matikai tanulmányai között sem győződött meg azon számtani tétel igazságáról: hogy a zérust, kettő, vagy háromnak hozzáadásával sem lehet sorozni“; ezzel az elnöknek egy már előbbi, s a rabszolgák felszabaditását feltételesen, de minden eredmény nélkül hirdető kiáltványára czélozván, melynek mint maga Lincoln is bevallá, ép annyi hatása volt, mint a bolygó-csillagra egy bullának. Tehát már maga Lincoln elnök is, születése első perczében elitélte kiáltványát, s ezzel kapcsolattan a felszabaditási törvényt is. De nem is ok nélkül; mert magában a felszaba- ditás eszméje, mig az a törvény alakjában meg nem testesült, a déliekre nézve eltűrhető volt. Holott az mostállam- maximául, és róluk nélkülök törvényül mondatván ki, reájok nézve mondhatlanul ingerlő, és élesen sértő is. Ilyen alakban az reájok nézve nem egyéb, mint a rabszolgalázadásnak, mint a tettleges lefoglalás és elkobzásnak törvényutjáni pro- clamálása, melynek haladék nélküli keresztülvitele, sem Lincoln elnök, sem a washingtoni képviselőház jóakaratán épen nem múlnék. Kezdetben, mig a déliek erejök világos öntudatára nem jutottak, reájok nézve talán megdöbbentő lett volna a felszabaditási törvény; később, miután Észak százezreit maguk előtt futni látták, már hősies büszkeségüket sértette, s bennök a daczot, s ellenállási nyakasságot fokozta. Az ellenkezőt az északiak csak is indulatuk mámorában várhatták. Avagy a felszabaditási törvény létrejöttével, az ellenállás nem lett-e azonnal életföltétele a délieknek ? föl lehetett-e tenni, hogy ezek, egy hadsereg birtokában, mely kitartás, és bátorságban az északiaknak mit sem enged, tétlenül várandják be ama törvények diadalát, mely reájok nézve azonos leendett a megsemmisüléssel? Másrészt meg a fölszabaditási törvénynek létrejötte után, már annak a megszokott fegyelmet lazitó, s kitörésre ingerlő iránya és szelleménél fogva is, a roppant rabszolgatömegnek is, mindjárt félelmesebbnek kell vala a déliek előtt feltűnni; de ezzel egyszersmind növekedni kellett irányukban a gyanakodás és elővigyázatnak is, s oly fegyelmi intézkedéseket előidézni, melyek mindennemű aprólékos keseritésekkel tetézve, nemcsak sanyarúbbá tették ama páriáknak, különben is tulsanyaru helyzetét, hanem fellázadásuknak lehetőségét is metszették. A felszabaditási törvény tehát, kihivó iránya, és elkeseritő szelleménél fogva, Délen a jelenre csak is a daczot, és ellenállást növelte, a rabszolgai fegyelmet türhetlenebbé tette, az okozott gyanakodás és félelem által a rabszolgatartó birtokosokat, azok iránt még inkább elidegenitette, felül rá még Délen, a „Morning Post“ szerint, egyetlen árva rabszolgának sem adta vissza szabadságát. Jövőre nézve pedig, általa a meghasonlott államok között, még szélesebb, és tátongóbbá lett az ásító mélység , mely viszont annál messzebb távolba tolta ki a hadviselő felek közötti kibé- kiilhetésnek, s ezzel kapcsolatban, a rabszolgaság kedvező megoldásának is reményét. (Folytatása követk.) A Kisfaludi-társaság, tekintetbe vevén a haza nagy részére sulyosodott Ínséges időket, nem sietett kibocsátani felszólításait az 1864—66 hároméves pártolói folyamra, nehogy a hazafiak úgyis fölöttébb igénybe vett áldozatkészségét ez újabb rábivatkozással terhelje. De késett felhívásaival azért is, mert az előbbi (1861—63) folyam két utolsó évéről aránylag oly tetemes része az évdijaknak maradt befizetetlen, hogy méltán gondot adott a társaságnak, vájjon, a hátralék beszedése előtt, merjen-e újabb bárom éves folyamot indítani meg: annyival inkább, mert mig a társaság a részéről vállalt kötelezettségnek, ha tőkéje feláldoztá- val is, kénytelen volna eleget tenui, s az ígért könyvmennyiséget kiszolgáltatni; más részről az évdijat pontosan nem fizetők irányában a végsőig kerülni fogná a kíméletlen eljárást, nem tartván illőnek a pártoló nevezethez, hogy önkéntes Ígéreteik beváltására az illetők, mig csak kerülhető, per utján szorittassanak. Azonban két körülmény biztatólag hatott a társaságra; egyik az, hogy a múlt évi hátralék, habár még szintén nevezetes rész künn van, megindult lassacskán befolyni; másik az, hogy többen a régi t. ez. pártolók közöl felszólítás nélkül is beküldöt- ték ajánlatukat vagy évdijokat a következő folyamra, sőt újak is csatlakoztak az eddigiekhez; a mi reményt nyújt a társaságnak, hogy ha felhívásait kibocsátja, sikerülni fog működését három évről három évre veszteség nélkül folytatnia. Előrebocsátunk egypár emlékeztető szót a társaság czéljá- ról és tagjai minőségéről. A Kisfaludi társaság czélja (alapszabályai szerint) a magyar szépirodalomban az Ízlés nemesbítésére, egy felsőbb irány megalapítására s a szólómüvészetiformák tökéletesbitésére hatni, melyet részint a tagok munkálkodása, részint jelentékeny széptudományi müvek kiadása, részint végre jutalmak hirdetése által gyakorol. A társaság tulajdonképeni (azaz iró) tagjainak száma, ugyancsak alapszabályai értelmében, negyvenre, mint maximumra van határozva, kik egvszer-mindenkorra választatnak. A lemondás vagy halálozás által ürülő helyek évről évre uj választás által töltetnek be. Alapitója a társaságnak mindenki lehet, ha 100 o. é. forintot letesz, vagy alapitö-levelet állitván ki, a tökét biztosítja, s 5-ös kamatját évenkint fizeti. Pártolója a társaságnak szintén lehet akárki, ha kötelező Ígéretben megajánlja, hogy a társaság fölsegélésére három éven át évenkint 4 forinttal járul. Ez utóbbiért a társaság (nem mintha előfizetést hirdetne, hanem) viszont kedveskedésül évenkint 60 ívnyi nyomtatványt igéi* pártolóinak, mely 60 ívnyi könyvilletékből mintegy '/Vad rész becsesebb műfordítás- vagy kitűnő eredeti munkának van fenntartva, (ez osztályba esik a múlt 3 éves folyamból : Az ember tragödiája, Külföldi népdalok, Moliére, A századok legendái); 2'3-ad rész pedig könnyebb de szivképzö olvasmány, tehát regényféle, mely osztálynál a társaság az eredetieket nemhogy kizárná, sőt óhajtja, minél többet adhasson; fordításoknál pedig kiváltképen arra törekszik, hogy a világ legműveltebb regényolvasó közönségénél, az angolnál oly nagy virágzásnak indult jellemfestö regények iránti fogékonyságot szélesebb körben felgerjeszsze, ápolja, s igy alapszabályaihoz híven az ízlés nemesbítésére hasson ; ellentétben a divatos frivol- sággal. Miután e 60 ives vállalat a pártolók által befizetendő éven- kinti 4 frt díjból áll fenn; ellenben az alapitó úgy tekintetik, mint a ki hazafiságból 100 írttal neveli a társaság tőkéjét, melynek kamatjai a társaság egyéb szükségeit fedezik: egyelőre úgy volt határozva, hogy a 60 ives könyvilletmény csupán a pártolók közt osztassák ki; az alapítóknak pedig, nagylelküségökért való hálás köszönetén kívül, a társaság ne adjon egyebet, mint „Évlapok“ czim alatt ismeretes kiadványait a társaság működéséről, melyek azonban nem minden évben, hanem szükség szerint, olykor töhb évi működést is egybefoglalva jelennek meg, a szerint,
