Eger - hetilap, 1864
1864-05-12 / 19. szám
II. évfolyam. lí). szám. Májas 12-én 1864. Előfizetési dij: Egész évre .. . 5 ft — kr félévre . . . 2 „ 50 „ negyedévre . . 1 „ 30,, Egyes szám ára 1& kr. Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden ha sábzott sorhely után 4, többszöri közzétételeknél 3 kr; bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kliiíi/.etescket elfogad : EGERBEN a szerkeszt őség (újváros, rózsa-uteza 800. szám), — az érseki ly ceumi ny omda ir o d áj a, — J ént s eh tíotlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bernát könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Az osztrák birodalomban található fekete- és barnaszén mint tüzelőszer értéke a fáéval egybehasonlitva. (Folytatás.) Mondottuk, hogy a fa-hamuból hamuzsirt és széksót készítünk, a kőszén hamvában e termékek csak igen szűkén fordulnak elő, minthogy ezen faanyagok az átválto- zási vegyfolyam alatt megsemmisültek; ellenben némely barnaszerek hamujából timsót nyerünk. A felső-ausztriai traunvölgyi barnaszén savanyus réteken trágyaszerül használatik, még pedig a legjobb sikerrel; a kőszénhulladék is, vagyis a kőszeneknek tüzelőszerül már nem használható apró darabjai, hideg, agyagos földeken trágyául vegyittet- nek a talajjal, mivel e kőszénpor, a benne találtató anyagok vegyi szétbontása következtében meleget fejleszt, s a növést előmozdítja; természetesen nem minden kőszén hamvát szabad trágyaszerül használni, hanem csupán az olyat, mely vagy a növények növésére szükséges anyagokat tartalmazza, mig ezek a trágyázandó földben részben vagy teljesen hiányzanak, vagy olyat, mely alkatrészei által a talajban találtató, a növények növésére kártékony anyagokat közönösiti, azaz ártalmatlanokká teszi. Miután itt a mííipar köréből a mezőgazdászat terére tévedtem, fel akarom használni az alkalmat, ezeknek kölcsönös viszonyáról nehány szót elmondani. Még kevés idővel ezelőtt azt hivék, hogy a mezei gazda és az iparos ellenséges testvérek, kiknek érdekei egymástól elütnek, sőt ellenkezők. Jelenleg azonban tudjuk, hogy a sziámi ikrekhez hasonlók, kik össze voltak nőve, és kik közül mindegyik a másiknak örömeit és bajait egvüttérezte. Az iparosok intézkedéseiben és végszámolataiban egyik főtényező az, ha vájjon a termés jó volt-e, a marhavész megszünik-e a gazda marhaszámát tizedelni, és ha vájjon az ősz árasztotta-e áldását a bortermesztő kádaira és hordóira? Ha az iparos e kérdésekre kedvezően felelhet, akkor bőven dolgoztat, minthogy akkor készítményeinek jó kelendőségére méltán számolhat. Az okos iparos tudja, hogy a mezeigazda jólléte által a legnagyobb mérvben érdekelve van, és hogy önmagáról gondoskodik, midőn a mezőgazdászat virágzásáx-a közremunkál. De áll az megfordítva is. A mezeigazda mindinkább belátja,miként termesztményeinek a közel szomszédság báni eladbatása azon czél, mely után neki legközelebb igyekeznie kellene, e kelendőséget pedig csak a virágzó ipar nyújthatja. Minden mezeigazda tudja, mily rendkívüli előnynyel bir reá nézve egy nagy város közelsége ; az ipar e kedvező feltételeket általánosítja, s a hol fölvirágzik, ott a mezőgazdászai termesztményekre nézve állandó vásárt teremt, megtakarittatja a mezeigazdával a drága szállítási költségeket, és nemcsak termesztményeinek jobb értékesithetését, hanem a föld tőkéjének is növekvését eszközli. Ha a mezeigazda egyedül termesztményeinek kivitelére támaszkodik, akkor bizonyosan téved ; mert meg kell fontolnia, miként akkor nemcsak saját jó termésére, hanem a más országokbani rósz termésre is kellene számítania, holott Európában az éghajlati különbségek nem oly nagyok, hogy a termésben nagy differen- tiákat szabályul lehetne fölállitani. Egy oly ország talán legfölebb kétszer egy évtized folyama alatt nyerhetne sokat a gabonakivitel által, de ép oly biztosan állanak be oly évek is, melyekben a kelendőség pang, s a mezeigazda kincsei közepette elszegényedik, vagy mint a példabeszéd tartja: „saját zsirjában megfulad.“ Ennélfogva helyesebb, ha a mezőgazdászat s az ipar egymást kölcsönösen segítik, s egymásnak kezére dolgoznak, ha egyátalában belátják, miként jómódú mezeigazdák az iparczikkek legjobb fogyasztói és megforditva, a virágzó ipar a mezőgazdá- szati termesztményekre nézve a legmagasb értékesítést eszközli. (Vége köveik.) Az egri érsekmegyei könyvtár. (Vége) C. A könyvtár története. t r 1852. jun. 22-én I. Ferencz József császár O Felsége könyvtárunkat legmagasb látogatásával szerencséltetni méltóztatott. Ez alkalomra érsek urunk ő nméltósága uj vendégkönyvet készíttetett, melybe 0 Felsége magas nevét sajátkezitleg bejegyezni, s az intézet fölött legmagasb megelégedését kifejezni kegyeskedett. Érsek urunk ő nméltósága, szivén hordozván a ne- velészet, tudomány és műveltség előhaladását, s kegyelettel viseltetvén az elődei által tett közhasznú alapítványok iránt, a könyvtárt is azonnal magas figyelmére méltatta, s elismervén az agg könyvtárnoknak a tudomány körében szerzett érdemeit, őt tisztességes nyugdíjjal jutalmazta, a könyvtárt pedig ifjabb erőkre bízta. 1852. aug. 29-én engem kegyeskedett könyvtárnokká kinevezni. Ugyanazon évi decz. 31-én befejezvén a könyvtár átvételét, s látván ez intézet nagy becsét, keblemben azonnal szilárd elhatározás támadt, mindent elkövetni, mi erőmből kitelik, hogy e nagyszerű intézet eredeti czéljá- nak megfelelhessens uj virázásnak indulhasson; mi annál könnyebb lön, mivel érsek urunk ő nmlgának élénk tu- dományszeretete s bőkezű pártolása vezércsillag gyanánt ragyog ez intézet fölött. A könyvtár átvétele után csakhamar meggyőződtem, hogy itt mindenekelőtt czimtárak készitendők, mely munka négy évet vett igénybe. De egyszersmind a könyvek száma az előbbi időkhöz képest fölötte gyorsan szaporodott. Nemcsak hogy a boldogult Sehovics Ferencz, Bezegh András, Kovács Mátyás és Ferenczv József kanonokok könyvgyűjteményei könyv-