Eger - hetilap, 1864
1864-04-21 / 16. szám
124 Levelezések. Gyöngyös, april. 17. Az itteni inségi bizottmány működéséről közlött adatokhoz pótlólag még a következőket kívánjuk a t. közönség tudomására juttatni: A fáradhatlan buzgalmu bizottmánynak működése — a múlt márczius bó végén körünkbe érkezett helytartósági tanácsos, ngos Abonyi István urnák, — ki Hevesmegye föispáni helytartója, mgos Földváry János ur kíséretében jött épen az egyik bizottmányi ülés kezdetére, és részt is vett abban, — nem csak teljes megelégedését kinyerte, hanem ugyanő a gyűlés befejeztével ékes szavakban köszönetét fejezte ki a bizottmánynak eddigi fáradozásáért, annak buzgó folytatására fölkérte, végre az alelnök Zatykó J. prépost urnák kezeibe, a házi szegények között leendő kiosztás végett, 60 frtot tett le. Szent és tartozó kötelességet teljesiiünk, midőn a nagylelkű adakozók névsorát a nyilvánosság elé terjesztvén, ezennel Gyöngyös városa szegényeinek részéről legforróbb hálánkat nyilvánítjuk mindazon lelkes hazafiak és honleányoknak, kik inségöket enyhíteni kegyesek voltak. Köszönet kegyelmes érsekünk ö nmél- tóságának, ki gy.-püspökii magtárából több száz mérő búzát a szegények részére 1 frttal a piaczi áron rendelt eladatni, s a neki felajánlt sorsjegyek árán fölül még 25 frtot kegyeskedett a gyöngyösi szegényeknek küldeni. Köszönet, mély köszönet a bazar eszméjét megtestesítő, és annak jövedelmét oly bőkezűen osztó nemes- keblü honleánynak, gr. Batthyány Lajos özvegyének, kinek példátlan jótékonysága és buzgósága ragyogó csillagkint tündöklik hazánk egén! Köszönet a derék gr. Szapáry családnak, melyre büszke lehet Gyöngyös, hogy keblében bírja,smely föladatául látszott kitűzni, ama lelkes hölgy példáját követve, a szegények ügyében fáradhatlanul buzgólkodni. Köszönet továbbá a lelkes se- gélyző bizottmánynak, valamint a kaszinói egyesületnek , mely a kisorsolás, és a műkedvelői társulatnak, mely színi előadások rendezése által nagy mértékben könnyité és mozditá elő a szü- kölködök segélyzését, úgyszintén a város jobbmódu polgárainak, a czéheknek, és mindazon egyeseknek, kik bármikép e szent ügyet elősegítették. Örök emlékezetül következzék az adakozók díszes névsora: Hevesmegye központi segélyző bizottmánya több ízben összesen: 620 frtot és 115 köböl rozsot, Almásy Pál 200 frt, gr. Batthyány Lajosné 50 frt, nagys. és főt. Rezucsek Antal, zirczi apát 100 frt, Jókay Mór, a „Hon“ szerkesztője gyűjtött 87 frt, a kaszinó több ízben összesen 1088 frt 91 krt, a gyöngyösi polgárok összesen ajánlottak 2769 frt 25 krt-, a hevesi gazdasági egyesület 100 frt, Hám János alapítványából 41 frt 60 krt, Filcsó testvérek 3 frt 60 kr, a szerb ifjúság báljából 100 frt, a bazar jövedelméből 350 frt, a városi kölcsönpénzből összesen 700 frt, gr. Almásy György 25 frt, gr. Szapáry Gyula többrendbeli adakozásokból Pestről 200 frt. Mindössze tesznek a kegyes adományok 6646 frt 36 krt és 115 köböl rozsot. Fizesse meg a magyarok Istene! Közli A1 f ö 1 d y. KÍS-Várda, april. 16. Csendes kisvárosunk tegnap és ma,szokatlan lázas mozgalomnak volt színhelye. (Ne tessék megijedni, mert nem valami politikai mozgalomról van szó.) Daczára a kellemetlen hideg időnek, nemcsak helybeliek, de sőt még falukról is betódult egész néptömegek jártak keltek az utczákon, s az átmenőket alkalmatlan kérdezösködéseikkel, minden lépten nyomon feltartóztaták. — A bámész csoport, melyben hogy a férfinál kíváncsibb nőnem nagyobb számmal volt képviselve, azt, úgy hiszem, mondanom sem kell, előbb a piaczra, onnan pedig a városháza elé húzódott, hol valódi torlaszt képezve, éhen szomjan napestig ácsorgott és bámult, — várva lesve valamire; — se valami nem volt egyéb, mint az összeült rögtönitélő-biróságnak két befogott utonálló-fosztogató bűnös felett kimondandó ítélete, s a kimondott ítéletnek természetesen nyomban történni szokott végrehajtása. — Épen a nagyhét egyik napján történt ugyanis, hogy, egy szegény erdőkerülő a húsvéti Ünnepekre, pénzt akarván szerezni, bejött a városba, felveendő urától háromhavi szolgálatra bérét, a mit kérésére ura csakugyan rögtön ki is fizetett neki. A természetesen nem nagy összeg pénzzel márrnár hazafelé vala indulandó, midőn eszébe jut, az ép útjában eső korcsmába betekinteni. — Belépvén a csapszékbe, két ismeretlen embert talált ott, de mert a nap már épen leszállóban volt, nem szándékozván hosszasabban mulatni, még csak szóba sem állt a két idegennel, hanem tartozását mihamar kifizetve, útját tovább folytatá, nem is vevén észre: hogy a beléptekor jelen volt két ismeretlen ember már eltávozott. — Az egypár idegen, mint később kiderült, két rósz hírben álló kis-várdi ember volt, kik mint utóbb önmaguk bevallák: azon szándékkal hagyák el a csapszéket: hogy mert a kerülőnél nehány forintot észrevették, azon reményben, hogy majd talán még többet is találandnak nála, őt rövidebb utón megelőzik, a városon kívül a sötétben útját állják, —■ s a különben is tehetetlen öregtől, a nála találtató pénzt könnyű szerrel elveszik. Nem is csalatkoztak gonosz számításukban, mert alig telt bele egy kis óra, s a kerülő pénzétől, s tarisznyájától megfosztva, nagy ijedten tért vissza a városba, ugyanazon korcsmába, melyből utó- szőr eltávozott, elpanaszolván a vele történteket. A korcsmáros, egy becsületes izraelita, rögtön maga ment följelenteni az esetet a hatóságnak, — nem hallgatván el: miként gyanúja a nála ivott két várdi embert terheli; kik is azonnal elfogatván, némi vonakodás után gaztettüket szépen be is vallák, — noha később arög- tönitélőszék előtt minden szavukat visszahúzták. — E volt tehát az eset, mely fölött a bíróságnak határoznia kellett, s a mely határozat kimenetele oly nagy mozgásba hozta a várost és a vidéket. S mert a halálitélet kimondását a törvényekben járatlan nép, már előre bizonyosnak hitte és tartotta, főleg midőn a Nyíregyházáról ez alkalomra ide rendelt katonaságot a hóhérral együtt megérkezni látta, legkevésbbé sem csodálom, ha puszta kíváncsiságból összecsoportosult; de azt igen is csodálom, sőt kárhoztatom, miszerint midőn értésére esett: hogy a két bűnös, nem lévén eléggé világos a tényálladék, balálra el nem Ítéltethetik, elé- gületlenül, sőt mint utólag hallottam, sokan köziilök zúgolódva távoztak haza. Hogy azonban a megyei hatóságnak ezen, vidékünkön most másodszor felmerült ügyben kifejtett lelkiismeretes, de egyszersmind szigorú eljárása, a nép keblében nem maradt minden hatás nélkül, kitetszik azon körülményből, hogy a városunktól mintegy félórányira eső Jéke községében, egy urasági kocsisnak felső gúnyája, épen a Várdában végbement eseményeket nehány nappal megelőzőleg, az istállóból elveszvén, a gaz tolvaj, valószínűleg a már vidékszerte bizonyosnak tartott akasztás hírére megrettenve, az ellopott ruhadarabokat titkon visszatette ugyanazon helyre, a honnét elvitte, úgy hogy a károsult kocsis, egy szép reggel, nagy elcsodálkozására csak azt vette észre, hogy elveszett ruhája, mire már álmában sem gondolt, minden hiány nélkül megkerült. Vajha a mutatott példa emléke sokáig fenmaradván vidékünkön, ezután mentül kevesebb ily, s ehez hasonló szomoritó esetről kelljen értesítenem e becses lap tisztelt olvasóit! Vidékünkön a himlő nagyban dühöng, elannyira, hogy egy kisebb helységben egy hó alatt több mint 23 gyermek lett áldozata. Most már Istennek bála! szünöfélben van. — Vetéseink szépek. Piaczunkon az árkelet jelenleg következőleg áll: búza köble 8—9 frt, rozs 5—6 frt, tengeri egy áru a rozszsal, zab 3 frt, krumpli 1 frt 80 kr, marhahús fontja 12 kr. — Örömmel Írhatom, hogy vidékünkön a marhavész tökéletesen megszűnt. — A viszontlátásig Isten velünk, mindnyájunkkal!
