Eger - hetilap, 1864

1864-03-31 / 13. szám

100 gukét“ ; mert ha ez önző elvet fogadnók el átalán,akkor i nagyon keveset kellene tennünk e földi életen át: akkor a családapa ne takarékoskodjék gyermekei számára, — fát ne ültessünk, mert úgy lehet, nem eszünk gyümölcséből. A külföld nevezetesebb encyclopaediái is 40—50 éven át jelennek meg (Lrsch és Gruber, Mayer stb.). Egy igen hasznos lapot készül megindítani Maszák Hugó „Magyar képzőművész“ czim alatt,mely fes­tészeti, szobrászati, építészeti és szépirodalmi vegyes szak­lap lesz. Rég érezzük már szükségét egy ily, hazai képző­művészetünk különféle ápait kénviselő lannak. s igy csak örömmel üdvözölhetjük az e téren már szakismeretét be­bizonyított Maszák Hugót. E lap egyszersmind közlönye leend a magyar képzőművészeti társulatnak. A hírneves bécsi kankan-tánczosnő Gallmeyer k. a. Pestre készül. Valóban sajnálni lehetne, ha akadna Buda­pesten színház, mely fölléptetné. Hála Istennek, a mi kö­zönségünk ízlése még nem oly romlott, hogy az ily trivi­alitásokban gyönyörűséget találna. A magyar akadémia természettudományi osztályának márczius 21-én tartott ülésében Schwarcz Gyula ur mondotta el székfoglaló értekezését, melynek czime: „az emberi nem úgynevezett egysége.“ Tárgyára nézve külö­nösen azon hatást igyekezett feltüntetni, melyet a földtani elméletek ujabbkori szinvonala a különböző antropologiai rendszerekre gyakorol. Értekezésében különösen hibáz­tatja Renan logikáját. H. Á. Levelezések. Bessenyő, márcz. 23. T. szerkesztő ur! Hazánkban je­lenleg az inségsegélyezés lévén a legégetőbb kérdés, a legfonto­sabb feladat, s a máskor „magyar Kánaánénak nevezett terüle­ten alig lévén egyetlen lélek is, kit a magas kormánytól nyert se­gélyezés s annak kiosztási módja és mérve többé kevésbbé ne ér­dekelne, egy kis szolgálatot vélek tenni vidékünk Ínségeseinek, midőn a következőt becses lapja utján, tájékozásul s egyes köz­ségek miheztartása végett hírül adni sietek : Abonyi helytartósági tanácsos ur ö nsga személyesen akar­ván tudomást venni arról, ha vájjon az Ínséges területen a ma­gas kormány által utalványozott segély úgy, s aként vétetik-e igénybe, hogy kitűzött czélját ne csak megközelitse, hanem tett- leg meg is üsse annak mértékét; továbbá, ha vájjon a Szolnok­ból szállongó s valótlannak bizonyult szomorú s aggasztó esetek­től itt-ott mégis nem lehet-e tartani; tudni akarván azt is, hogy az őszi s tavaszi vetömag-kölcsön mennyire pótolja a kisebb bir­tokosok szükségeit, végre: hogy az úgynevezett holdankint 2 fo­rintos kölcsönök nem minden discretio nélkül-e bárkinek, hanem csupán az Ínségesek, s gazdaságukban e kölcsön nélkül felaka- dóknak osztatnak-e ki ? egy — utazásra ily kényelmetlen időben valóban áldozattal járó körutat tesz újabban az ínséges megyék­ben, mely útjában minket bessenyöieket mai napon érintvén, tőle a következőket hallottam, miket jónak látok hírül adni a vidéki községi inségsegélyzö-bizottmányi elnöktársaimnak : 1) Hogy a vagyonnélkfili munkaképes szegények dolgot kapva élhessenek, a magas kormány 3—400,000 frtot részben ut- csinálásra és tiszai átmetszésekre, részint társulatoknak kölcsön, tiszaszabályozási s egyéb munkálatok folytatására utalványozott, oly kikötéssel, hogy ezen munkálatokhoz, dolgozó egyének csak ínséges községekből fogadtassanak föl; továbbá, hogy ezen pénz­összeg az Ínséges idő tartama alatt mind kifizettessék napszám­ba; a munkabért is megalapítván maga a magas kormány, oly- formán, hogy a tiszaátmetszési munkálatoknál az első réteg egy- egy köb- öl kihányásaért 1 frt 40 kr, a második rétegű köb- öl ki- hányásaért 1 frt 80 kr, a harmadik rétegű köb- öl kihányásaért pedig 2 frt 50 kr fizettessék, s az eféle munkákat az Egeren aluli községek Ínségesei Kötelek vidékén keressék. Gondoskodva vau. hogy ezen munkák helyein a szegény nép magának kenyeret, szalonnát s egyéb élelmet is vehessen, még pedig a kormány ál­tal limitált áron. Minthogy tehát véleményem szerint a községi szegények élelmezésére gyűjtött s helyenkint kapott könyörado- mányok mindenfelé fogyatékán vannak, s több könyöradomány ezentulra alig remélhető, ki lévén már eddig annak minden tere s módja aknázva — bátor vagyok Ugytársaim figyelmét arra kérni föl: hogy a közelgő ünnepek utáni napokon munkaképes szegényeiket a megnyíló kormányi munkákhoz a Tisza vidékére utalják, hogy a még meglevő csekély könyöradományokat meg­gazdálkodván, — azokkal minéltovább táplálhassák a község munkaképtelen árváit s özvegyeit. 2) Bessenyönek s azzal szomszédos többi községnek a köl- csön-zab a török-szent-miklósi magtárból utalványoztatván, me­rem ajánlani, hogy Bessenyő példáját a hazaszállításban egyebütt is kövessék. Mi t. i. gondoskodtunk, hogy költségünkön (kész­pénzért) zabunkat a vasút T.-Szent-Miklósról Miskolczra szál­lítsa; ez pozsonyi mérőnkint kevésbe kerül, sokkal kevesebbe, hogysem azért kiéhezett marháinkat a sáros, keserves nagy út­ban megöljük, sokkal kényelmesebb lévén a hazaszállítás Mis- kolczról a kopogó országúton. Ajánlom ezt azért is, mert az újab­ban utalványozott kölcsönárpa már több községünk részére Mis- kolczon fog kiadatni, tehát egyúttal, egy fáradsággal s ország­úton hozható haza a zab is, árpa is. Ha itt-ott a községnek a T.-Szent-Miklósról Miskolczig szállittatásra pénze nem volna, ne akadjon fel, hanem kölcsönképen szakítson el a házaszsellérek­nek utalványozott összegből, a mennyi szükséges, ezt úgyis a község garantirozza, s mihelyt a község kezéhez vette a holdankint 2 ftos kölcsönt, kiki azon arányban, a hány pozsonyi mérő zabot szállí­tott, fizesse vissza a községbirájához a zsellérekéből részére ki­vett illetőséget, és pedig ezt lelkiismeretesen és szigorún; mert a zselléreknek adott kölcsönpénzből a község Ínséges czélokra csak akkor költhet, midőn azon összegből a házas zsellérek s özve­gyek, árvák kielégítésén fölül még maradna valami. Ha tehát találkoznának velünk egyformán gondolkozó köz­ségek ; azok a zab átvételéhez szükséges s jól elkészített irattal két bizottmányi tagot annyi zsákkal, mennyi zabjukhoz szük­séges, küldjenek Török-Szent-Miklósra, hogy ott a fennemlitett pénz segedelmével a vasúti hivatal által zabjukat Miskolczra szál­líttassák. 3) Megemlitem azt is, hogy az újabb — ha jól emlékszem — 18000 pozsonyi mérő árpakölcsönböl nagyobb mennyiségben fognak kölcsönt nyerni azon területek, melyekről bebizonyítva van, hogy a tiszta búzájuk nagyrészt kiveszett; hogy ezen föl­deiket is legalább egy részben bevethessék tavaszi maggal. 4) Megjegyzem, hogy a kölcsönpénz és kölcsön tavaszi ma­gok kiosztásánál az egyes községi bizottmányok ne adjanak köl­csönt mindannak, ki birtokához aránylag kérelmez ; mert a köl­csön czélja: Ínséget enyhíteni; ha tehát a bizottmány látná, hogy a kérelmezők között volnának olyak is, kik a kölcsönt nélkülöz­hetik — azt szabadon tagadják meg azoknak, s több mennyisé­get vagy összeget juttassanak amazokéból azoknak, kik marha­vész s a szárazság miatt gazdaságuk vezetésében végkép meg­akadtak. Midőn e lapok hasábjain ezeket elmondottam, ünnepélyes köszönetét mondok 0 Fölségének apostoli királyunknak, ki a hus- vét nagy napjára 15 leginségesebb özvegyem s árvám felvidámi- tására 30 frtot küldött; Abonyi ő ngát pedig, ki a szeretet szép teendőiben oly nagy s feláldozó buzgalommal fáradozik, jutal­mazza meg a szeretet Istene. Holló Mihály, ins. segély, biz. elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom