Eger - hetilap, 1863
1863-09-17 / 12. szám
Hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Egész évre . . . 5 ft — kr félévre . . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 30 „ Egyes szám ára 12 kr. Előfizetési dij: I. évi folyam. Előfizetéseket elfogad EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — az érseki ly ceumi nyomda ir o d áj a, — J ént s eh Ootlieb könyvkereskedése ; — MISKOLCZON Fraenkl B. könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN Poplan Ede könyv kereskedése , — és minden cs. kir. postahivatal. fizettetik minden háromszor hasábzott sorhely után 4, további közzétételeknél 3 kr; azonfelül bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Hirdetésekért 12. szám. Szeptember 17-én, 1863. Előfizetési felhívás. A jelen évnegyed vége közeledvén, fölkérjük t. előfizetőinket, hogy előfizetéseiket minélelőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési ár: félévre . . 2 frt 50 kr. oszt. ért. évnegyedre 1 „ 30 „ „ „ A kiadó-hivatal. Néhai Fehér János, egri czimzetes kanonok hagyománya az Egerben állítandó dologházra. A ki városunk utczáin végig megy, és kivált egy idő óta, minden lépten nyomon egy sereg gyerkőczczel kénytelen találkozni, kik a „dolce far niente“ áldott elvével ily korán megbarátkozva, boldog henyélésben élik át napjaikat, s az átmenőket sokszor a boszantásig háborgatják szemtelen kérengéléseikkel, — lehetetlen, hogy ne érezze, mennyire szükséges és üdvös lenne városunkban egy dologház felállítása. Ezen intézet valamint menhelyet s illendő munkát nyújtana a munkaképes szegénynek: úgy másrészről valódi áldás lenne az árván maradt gyermekekre. Ezek itt testi erejökhöz képest alkalmas mesterségekben nyernének oktatást, s városunk munkás polgáraivá, a társadalom hasznos tagjaivá válhatnának; mig most, mint a tapasztalás tanúsítja, csak a dologtalan henyélők, az erkölcstelen naplopók ujonczoznak belőlök. A gond és pénzáldozat, mely ily intézet megalapítására fordittatnék, igen szépen jövedelmezne úgy a közerkölcsiség és művelődés, mint a haza oltárára. Bizonyára ily eszmék lebegtek b.e. Fehér János, egri főegyházmegyei áldozár és czimz. kanonok előtt, midőn 1853-ban készült végrendeletében, a városunkban alapítandó dologházra, oly jelentékeny hagyományt tett. A végrendelet ide vonatkozó pontja igy hangzik : „7-er. Egész életemben átrezgette keblemet az óhajtás : a szegény vagyontalanokat segíteni; az Isten és természet törvényének tiszteletéből, átalános örököseimül kinevezem az egri szegényeket, hagyván nekik mindenemet, mi e végrendeletemben foglalt hagyományokon felül, és az adósságaim s hagyatékom egyéb terhein felül mara- dand. Ezen alapítványomnak fogván tehát jutni az osto- rosi szőlőmis;valamint egyéb hagyatékomnak készpénzzé tételét, úgy az általam fel nem becsülhető, fáradsággal és áldozatokkal előállított ostorosi szőlőmnek eladását oly módon rendelem: hogy végrendeletem teljesítői az áruba bocsátást ujságlapokban hirdessék, és ügyelvén az alapítványom javára, nemkülönben mint a szőlőm előállításában szemem előtt volt közhasznú czélomra, oly kezekbe igyekezzenek juttatni, kik azt becsülni, ápolni s terjeszteni képesek. Ezen alapítványomat pedig úgy értelmezem: hogy tőkésítve lévén minden ide maradható vagyonom, az kamatozásra fordittassék, és tiz esztendő által minden kamat is tőkésittessék, azután pedig a koldulás megszüntetése végett abból dologház állittassék, melyben a dologképes szegények, kitelhető bérért munkát kaphassanak. Ez alapítványomat a kitűzött czéltól soha senki el ne vonhassa; s ha ezt akármi tekintetből valaki megkísértené, az egri városi hatóság azon nyomban oszsza ki fejenként az alamizsnából élődő egri szegények közt. Az ellenőrködésre pedig megkérem a mindenkori megyei főnököt.“ E szavakhoz nem kell magyarázat. Világos és köny- nyen megérthető ez mindenki által. Áldás a végrendelkező emlékére, ki e végső nemes tette által méltó utódjául mutatta magát azon férfiaknak, kik a közintézetekre tett alapítványaik által, városunk évkönyveiben, mint az er- kölcsiség s közművelődés előmozdítói és a szenvedő emberiség jóltevő angyalai fénylenek! Mi történt ez ügyben tiz év alatt? hogyan és menynyiben teljesittetett a végrendelkező akarata? arról nincs tudomásunk, de értesülve ezen alapítvány létezéséről, mely hallomás szerint 7000—8000 írtra rúg, időszerűnek tartottuk, azt épen most felemliteni, midőn a végrendeletben kitűzött határidő már elmúlt. E hagyomány, mint a szegények hagyománya, megszűnt egyesek ügye lenni; ez városunk érdekében, városunk szegényei javára tétetvén, közügygyé vált, melynek legilletékesebb őre a nyilvánosság. Helyén van az ily alapítványok nyilvános felemiitése
