Eger - hetilap, 1863
1863-09-10 / 11. szám
mi hibásnak. Mert eltekintve attól, hogy az illető tisztviselő ezer meg ezer közigazgatási és törvénykezési teendőkkel van agyonhalmozva, arra, hogy még az erdőket is személyesen járja és vizsgálgassa, kereSztiilkasul átkutassa, —- a mire pedig mulhatlanuí ki kellene terjedni a felügyeletnek — épen nincs ideje; eltekintve tehát ettől, kérdjük : vájjon hányadik szolgabiró lesz képes szaktudományilag az erdőügyet kezelni, abban tanácsokat osztogatni? fog-e alapos intézkedéseket tehetni a gazdászat azon nemében, mely szintúgy sok előismeretet igényel ? ő fogja talán évenként és ismételve megtekinteni az erdővágásokat, vájjon szabályszerüleg hajtattak-e végre? nem nagyobb kiterjedésben-e mint az utánnövés aránya engedné ? avagy nem legeltetnek-e le a község hatálmasabbjai által marhákkal e vágások? íme a gyakorlati nehézségek, a mely- ivek mellett czélt aligha fognak érni, sőt a mely felügyelet mellett biztosan elpusztulandnak az erdők az utolsó fáig, a nélkül, hogy valaki feltartóztathatná. Véleményünk szerint, egy szakértő, és teljesen kiképzett közigazgatási erdőmestert kellene kinevezni megyénként vagy kerületenként, a kinek kötelességévé tétetnék: a megye vagy kerületébe eső erdőket ellenőrizni, hogy azok ki ne irtassanak ; az erdőnövelést okszerűbb kezelés ösvényére vezetni ; a hibás erdőgazdászatot szakértő tanácsaival útba igazítani ; az erdőhézagokat terjedelmesebb íaültetvényezések által, legalább részben, az illetők által pótoltatni ; különösen a befejezett tagosítások után, a községek birtokába jutott erdőkre feliig y élni : hogy, azok a tudatlan nép által idejekorán ki ne irtassanak. A tagositott községi erdők fognak ugyanis legelőbb elpusztulni, mert a földnépének az erdészeti személyzet tartására sem pénze, sem kedve nem lévén, talán a jutandó erdőrész ily költséges erdő-személyzet fentartásának kiadásait fedezni nem is tudván, — az egész erdőoeconomia az időszerinti bird, jegyző és a falusi tanácsra fog maradni, — a mely gazdálkodásnak gyászos következéseit csakhamar országszerte fogjuk szemlélhetni. Nehogy azonban ezen megyei vagy kerületi erdőmestereknek önkényes eljárása, az egyes tulajdonosok birtökjogát és rendelkezhetési szabadságát ok nélkül és a magánvagyon kárára nagyon is korlátozza: törvényhozá- silag szükséges volna megállapítani a kérdéses erdőmesterek intézkedéseinek határait, a melyekhez az egyes erdőtulajdonos úgy, mint az állami felügyelőség kötve, és a két fél közötti viszony a köz- és magánjó érdekében szabályozva lenne. El kellene továbbá törvényhozásilag rendelni, a tagositott birtokoknak fákkali mulhatlan beültetését. A tagositási közös vonalok, düllők, egyes tagbirtokok szegélyei, utak szélei : vagy községi közerő, vagy pedig eg yes birtokosok által volnának fákkal beültetendők. Aki ezt, bizonyos meghatározott évek leforgása alatt elmulasztaná, pénzbeli büntetés alá vettetnék, a melyet az adóval együtt kellene behajtani, és kiosztani jutalmul azok között, a kik ebbeli kötelezettségüknek eleget tettek. Ezek jutalmazására bizonyos mértékig még az adófizetési eny- hitéseket is alkalmaznám. Különösen azon vidékek, a melyek a tapasztalható gyakori aszály által annyira szenvednek, hiányzó erdeiket egyesült erővel, minél nagyobb terjedelmű faültetvényezés által, ez utón és módon pótolhatnák leginkább. A nagy terjedelmű alföldi síkokon nem lenne elégséges, csak a határvonalokat 'Beültetni, hanem nag3robb erdőcsapatokat kellene még ezenfelül nevelni, mi által az aszályosság esetei kevesbülnéüek, a szem kellemes pihentető pontokat, a legelésző alföldi gulyák enyhe árnyakat nyernének. Ezen ültetvények hasonlóan a tervezett erdőmesteri felügyelet alá volnának helyezendők. Es a csatornázás kérdésében mi volna a teendő? Igénytelen felfogásunk szerint, a Tisza töltéséhez épitett zsilipeket, a mennyiben a Tisza vizének beeresztésére nem alkalmazhatók, országos költségen, vagy az illető érdekeltség hozzájárultávai, czélszerüen átalakítani kellene, miszerint az irrigatiót azon a vidéken azonnal megkezdeni lehessen. Ezen kiadásokat, úgy a többi országos vízcsatornák hálózatának költségeit, egyelőre az állam viselhetné kamatnélkűli kölcsön nyújtása mellett; mely tőke az irrigatio élvezetének arányához képest, az illető érdekeltségek által időszakonkint, p. o. bizonyos öntözési dij fizetéséből, visszatéríttetnék. A mostani nemzedék nem viselhetvén egymaga eme nagy kiadásokat, szükséges, hogy bizonyos részben ahhoz, a jövendőség is hozzájáruljon. Felemlitsük-e, a mi magában érthető: hogy a vizi csatornák e hálózata, a nagy árvizek legbiztosabb levezetője lenne ? hogy ezek által a tiszai töltések az árvizek ostromától nagyrészben megszabadulnának? és hogy az árvizek iszapja, a helyett, hagy az anyafolyam medrét lerakodásaival veszélyesen emelné, — inkább hasznosítható fog lenni a felesleges árvizeket elvezető csatornák áltál? Két veszélye van az alföldnek : a száraz éghajlat, és a rohanó s gyakori árvizek. E két veszély elenyésztésére a kellő lépéseket megtenni, — hazafiui elodázhatlan kötelessége a magyarnak. Erdélyi ügyek. A nagyszebeni országgyűlésnek f. hó elsején és következő napokon tartott üléseiben a románok és szászok, mint két ellentábor álltak szemközt egymással. Mi adott erre okot? Mi zavarta meg az eddig oly szilárd, s legfeljebb helylyel-közzel megingatott, csöndes békességet és egyetértést? Szőnyegen a román nemzet egyenjogúságának törvénybe iktatása, és az erre nézve adott kir. elő- terjesztvény részletes tárgyalása volt. Lényeges dolog a románokra nézve, felfogásuk szerint életkérdés : nem csoda tehát, ha oly életrevalóságot igyekeztek tanúsítani ! Már a czim is hosszasabb vita tárgya lön, de mely csak előjátéka vala az 1. §. érdemleges tárgyalásánál kifejtett élénk szó- harcznak. A megtámadott, s a románok által elvetett kormányi javaslat szerkezete igy hangzik : „Az oláh nemzet, a görög kath. vallás, mint olyan, és a görög keleti vallás szintén törvényszerűnek ismertetik el. Ez ellenében a románok összetartása folytán a bizottmányi javaslat következő szerkezete fogadtatott el : Az oláh nemzet, a görög kath. vallás, mint olyan, és a görög keleti vallás az erdélyi alkotmány értelmében, az elismert többi három nemzet és négy vallással szintén tör vény szer iileg elismertetnek. Ha e két szerkezetet egybevetjük, hirtelen alig tájékozhatjuk magunkat: miért küzdöttek a. szászok oly elszántsággal a kormányi szerkezet mellett, s miért tanúsítottak a románok oly egyöntetű összetartást a bizottmányi i javaslat védelmezésében ? De a látszat csal, és a mélyebb ; vizsgálat a két szerkezet között lénveges különbséget tün- ! tét fel. Egyik úgy, mint a másik, a román nemzet egyen-
