Eger - hetilap, 1863

1863-09-03 / 10. szám

77-4 T A R C Z A.

Hullócsillagok, tűzgolyók és meteorkövek.

I. Hullócsillagok.

E néven nevezzük azon világitó apró testeket, melyek derült éjeken a csillagokkal gazdagon behintett égboltozatról akkint hullanak le, mintha csakugyan valamely csillagtól erednének. Ezen érzéki látszatból származott nevök, s egykoron azt képzelte a világ felölök, hogy a hullócsillagok nem egyebek a csillagok kiégett kanóczainál.

De hogy az érzéki látvány gyakran és nagyon csal, erről számos jelenség által meggyőződhetünk, s hogy a hullócsillagokra nézve is csalódott a hajdankor, ezt, úgy hiszem, értekezésem folytán tisztán fogom bebizonyíthatni.

Nincs talán derült éj, melynek lefolyása közben az erre figyelmes észlelő hullócsillagokat ne látna, fölöttébb nevezetes jelenséget képeznek azonban azon hullócsillagrajok, melyek évenkint aug. 10-én és főleg nov. 12. és 14. közt szoktak ismétlődni.

Az előbbi tüneményről már régi angol egyházi naptárban tétetik, „szent L ő r i u c z k ö n y e i“ nevezete alatt, mint visz- szatérö tüneményről jelentés. Újra azonban csak 1833. évi nov. 13. óta figyelmeztetett a tudós világ két északamerikai tudós, Palmer és Olmsted urak közlése által arra, miként a hullócsillagok korszakonkint a szokottnál nagyobb, sőt feltűnő meny- nyiségben láthatók. Ugyanezt állította már ugyan B e n z e u- b e r g német tudós is, még pedig jóval előbb, de állítása figyelembe nem vétetett, s siker nélkül hangzott el, mert biában, az emberek rendesen csak azt méltatják figyelemre, mi messziről származik, inig azt, mi legközelebbi szomszédságukban történik, tekintetbe vagy épen nem, vagy csak azért veszik, hogy rajta bírálati viszketegségüket kielégíthessék.

Benzenberg észleié, miként sokszor nehány hét folytán a hullócsillagok ezer számra, azután pedig darab ideig vagy csak egyenkint, vagy épen egy sem láthatók. Egyetlen észlelő némely éjen több ezret lát láthatárán fel- s eltűnni. Ha pedig — mint hinnünk kell — a földkerekség minden láthatára fölött annyi hullócsillag tűnik fel, akkor számuknak megmérhetlennek kell lenni.

De nem mindnyájan bírnak ám egyenlő nagysággal és minőséggel s azért több osztályba rendeztetnek. Az e 1 s ö és m á- sodik osztálybelieken a gömbalak tisztán észrevehető s tüzes üstököt hagynak maguk után. A golyó mögött rendesen egy kis üres tér látszik lenni, erre pedig következik az üstök, mely a golyó eltűnése után is még többnyire néhány perczig látható marad.

A második osztályt azon hullócsillagok képezik, melyek összefüggő tüzsugár alakjában lövelnek előre és sem golyót, sem maradandó üstököt nem mutatnak. —- A többi apró, néha csak távcsövön látható hullócsillag a harmadik osztály alá foglaltatik.

Ezen jelenségek föld fölötti magasságáról is Benzenberg és B r a n d e s német csillagászok intéztek legelőször észleleteket. A hullócsillagok fel- és eltűnésének pillanatátórán meghatározván, egyszersmind gondos figyelemmel voltak az égboltozat azon pontjára is, hol a hullócsillag eltűnt s nehánynak földtőli távolságát meghatározván, úgy találták: hogy egy több mint 30, k e 11 ö több mint 20, nyolcz több mint 10 és hat V* és 10 mérföld közt állott a földtől. Némelyek pályája 7, 8, 9, 10 mérföldre terjedt, valódi sebességük másodperczenkint 4, 5, 6 mérföldre ment.

A német természetbúvároknak 1837. szept. 10-én Prágában tartott nagy gyűlésén, az ott jelenvolt hét csillagász,

köztük én is, állandó egyesületet alapított a czélra, hogy a hullócsillagok észlelete a csillagászati rendes foglalkozások közé fölvétetvén, azok pályáik, nagyságuk és földtőli távolságuk gondosan meghatároztassék, s azóta ez a csillagászok által világszerte meg is történik.

De térjünk vissza az 1833-dik évi nagy csillaghullásra s az azóta nyert eredményekre.

Az említett év november 13-án Északamerikában a hullócsillagok oly roppant számmal tűntek fel, mintha minden csillag le akarna ez égről esni, sőt az égboltozat némely helyén a hullócsillagok oly sűrűn estek, mint a záporeső, vagy inkább a hópelyhek; az észlelők Palmer és Olmsted jelentése szerint, novemb. 12-dikétől 13-kára virradóra 9 óra alatt legalább is 240,000 hullócsillag járta be keresztülkasul az eget. Ugyané tüneményt, noha kisebb mértékben — 4 óra alatt 21,000-nél többet — láttam én is a budai csillagdáról ; s a mint a hullócsillagok e zápora ismeretesbbé tétetett, fölkerestetett az 1832. évi november 13-ki észlelet, mely napon egész Európában, kezdve Angolországtól egész az Ural hegylánczig hasonló hullócsillagraj vétetett észre, sőt láthatósága még a föld déli félgömbére is kiterjedt, mert a Mauritius szigetén is észleltetett.

Humboldt Sándor már 1 799. nov. 13-án hasonló hullócsillagrajt észlelt vala, melynek láthatósága 40 hoszfokra terjedt, K1 ő d e n pedig, a berlini ipartanoda igazgatója, kimutatá, miként ö 1822. nov. 13-án hasonló hullócsillagárt látott Potsdámban.

Ily közlések után a hullócsillagok körszakisága (periodicitás) mindig több figyelmet gerjesztvén, régi könyveket is kezdtek átkutatni, ha vájjon nem találtatnék-e valahol oly adat vagy közlés, mely ez időköziségének további bizonyságául szolgálhatna ?

A keresett adatok találtattak a chinai évkönyvekben, arab történelmi munkákban, cseh krónikákban és leginkább a legközelebb lefolyt 30 év folyamában tett gyakori észleletekben. Ezek közül a legnevezetesbek : 1822. nov. 12. 13. Elődén által, 1831. nov. 12. Berard hajóskapitány által a spanyol tengerparton, 1832. nov. 13. egész Európában, 1833. nov. 13—14. éjjel Palmer, Denison és Olmsted által Északamerikában, és általam Budán, 1834. novemb. 12. és 14-én ugyanott, Amerikában 1835. nov. 13-án, Belleyben Francziaországban 1838. nov. 13—14-kére virradóra észlelteivé. De kisebb mértékben ugyanazon időtájbau e tünemény évenkint észlelhető volt s általam, valamint más természetbúvárok által, mindig is észleltetett, valahányszor a nálunk rendesen borult novemberi ég azt megengedte.

De van még egy másik időszak is az évben, melyben a hullócsillagok rajként láthatók s ez augustus 8-dikától 12-ig szokotttörténni.

Mondám, miként e tüneményt már régi angol egyházi naptárak említik, az újabb tudósok közt pedig már Muschenbroek Péter figyelmezett a hullócsillagok nagy számára augustus havában ; de hogy e tünemény is időszaki, ezt csak Q u e t e 1 e t, 01- bers és Benzenberg ismerték fel.

Ez idén is, szokásom szerint, e tüneményre figyelvén, aug. 10-én esti 9 órától reggeli 2 óráig 156 hullócsillagot — ezek közt 51 elsöosztályut — észleltem, 11-én pedig esti 8 órától éjfélig 118-at, ezek közt 23 elsöosztályút. Atalán véve a hullócsillagok száma a szokottnál kisebb volt. A tulajdonképi észleletek közlése nem ide, hanem szaktudományi lapba való, miért is itt— e vizsgálatokról többet nem is mondok és annál kevésbbé mondhatok, mivel az észlelt hullócsillagok pályáiknak és távolságuknak meghatározása úgyis csak akkor történhetik meg, ha majd más helyen tett hasonló észleletekkel fogok rendelkezhetni ; mert e határozásra elkerülhetleniil szliksé-