Eger - hetilap, 1863

1863-08-27 / 9. szám

67

A regalisták uj kinevezéséről még csak annyit tudhatni : hogy a n.-váradi nagyprépost és ez. püspök F o- g a r a s s i Mihály ur kir. hivatalossá csakugyan kineveztetett. Ha igaz, mit a ,F—n‘ mond: hogy azért, késnek a kinevezések, mert az illető körökben tisztában akarnak lenni az iránt, hogy a kinevezendő helyét csakugyan elfoglalja, akkor a szebeni országgyűlés a nagyváradi nagyprépost úrral már szaporodott.. Egyébiránt a főkormányszék azon 30 magyar és 30 székely férfiun kivül, kiket evégre első Ízben fölterjesztett, újakat nem hozott javaslatba. zs.

A heves- és külső-szolnokmegyei központi segély-bizottmány működése.

Az ínség miatt szükségessé vált központi segély-bizottmány kettős megyénk részére városunkban f. hó 19-én megalakulván, megkezdé üdvös czélu működését. Ez első ülésben, mely föispáni helytartó ur ö mlga elnöklete alatt tartatott, mindenekelőtt határozatba ment: hogy a segély-bizottmány végzései „határozat" alakjában fognak kiadatni, s egyszersmind, hogy a bizottmány ülései oly értelemben, miszerint azokban bárki is, azonban szól- hatási jog nélkül, megjelenhetik, nyilvánosak leendnek. Ezután felolvastatott föispáni helytartó ur ö mlgának a nagymélt. m. k. helytartótanácshoz az ínség tárgyában tett fölterjesztése, valamint a kir. biztosul kiküldött nagys. Abonyi István, helytartótanácsos urnák Szolnokon lett megjelenése alkalmával jun. 2-án egybehívott tanácskozmányának ugyanezen iigyettárgyazó jegyzőkönyve is, minek kiegészítéséül ö méltósága megjegyzé, hogy a kettős megyénk Ínségesei részére, kiknek eddig 3,000-rc rúgott száma napról napra növekszik, a nevezett kir. biztos úrtól kormányi segélykép nyert 5,000 írtból eddigelé összesen 2,800 frtot adott át egyes szolgabiráknak kiosztás végett. Továbbá reményét fejezé ki aziránt, miszerint a kir. biztos urnák abbeli fölterjesztésére hogy közmunkák által az Ínséggel küzdőknek alkalom nyujtassék napi kenyerük megszerzésére — mielőbb kedvező határozat fog hozatni, s hogy úgy ez utón, mint az országosan elrendelt segély- gyűjtés által, e megye Ínségesein is lehetőleg gondoskodva leend. Megyénkben az ínségre vonatkozó újabb adatok gyűjtése rendeltetvén el, a községi segélybizottmányok aziránt is megkérdezen- dők lesznek, ha vájjon a segélyezendőket közös konyha felállítása, vagy az élelmi szereknek természetbeni kiosztása által, vagy pedig mindkét módon kivánják-e segélyezni ? Elnök ur ö mlga indítványára határozatba ment: hogy a megyénkben lakos vagy birtokos nagyobb földbirtokosok és testületek egyenkint szólit- tassanak fel, miszerint tehetségeikhez inért segélyadományaikat az Ínséggel küzdők gyámolitására meghozni, s ezek mennyiségét a bizottmány tudomására juttatni szíveskedjenek ; továbbá, hogy érsek ö excellentiája, nemkülönben a váczi püspök ö méltósága kéressenek föl, miként a föpásztori hatóságuk alá tartozó lelkészeket utasítani méltóztassanak, hogy ezek a községi segélybizottmányokat közreműködéseikkel ne csak hathatósan gyámolitsák, hanem a lakosságot adakozásra kitelhetöleg buzdítsák is. Végül a nagymélt. m. k. helytartótanács fölkéretni határoztatott, hogy j miután a kisebb földbirtokosok, az Ínségtől szorittatva, földjeiké j potom áron eladogatni kezdik, hogy erre kényszerülve ne legyenek, legfelsőbb helyen a szükséges lépéseket sürgetösen megtenni méltóztassék, hogy mig egyrészről a tisza- és berettyó-sza- bályozási munkálatok, átmetszések, országos utak s töltések készítésének engedélyezése által a munkaképes lakosság napi kenyerét megkereshesse, addig másrészről a szükséges vetőmag a kormány által szintén mihamarább kiszolgáltassék ; addig is pedig az Ínséggel küzdő földbirtokosok, a vetőmag és kölcsön nyerése tárgyában, körlevél által reménytadólag biztattassanak.

Felhívás a Kisfaludy-társaság népköltészeti gyűjteményének újabb folyamára.

A Kisfaludy-társaság folytatni kívánja ama magyar népköltészeti gyűjteményt, melyet megbízásából ezelőtt 15—17 évvel Erdélyi János szerkesztett és adott volt ki. Miért is a társaság ez ügyben felhívást bocsátott ki, melyet kivonatban mi is ezennel megismertetünk olvasóinkkal.

Immár nincs többé szükség, a népköltemények gyűjtésének fontosságát kiemelni. Irodalom és közönség egyaránt elismerte azt, s ama nagy hatás, melyet Erdélyi gyűjteménye előidézett, fölöslegessé tesz minden bővebb indokolást.

Bizalommal és reménynyel fordul a társaság régibb gyűjtőihez és mindazokhoz, kiket a népköltészet érdekel s kiket ezennel felszólít, hogy vállalatát támogatni szíveskedjenek. A társaság most nagyobb körben kíván gyűjteni s felölelni mindent, mi eddig többé kevésbbé elhanyagoltatott. Ezért hat főosztályt állapított meg, melyek nemcsak kimerítik a népköltészet körét, de egyszersmind magukban foglalják mindazt, mi vele szorosb vagy tágasb kapcsolatban van, s kiegészítésére vagy felvilágosítására szolgál. E főosztályok következők : I. Dalok, románezok, balladák és gunyversek. II. Mesék. III. Mondák. IV. Közmondások és szólás módok. V. Találós mesék. VI. Gyermekjátékok. VII. Népszokások és saj át- ságok.

Figyelmeztetnek a gyűjtök, hogy a társaság szívesen vesz bárminemű dal- vagy balladatöredéket, sőt olyakat is, melyek valamely gyűjteményben már megjelentek, ha variánsok. Nem mellőzendőknek véli ama versecskéket sem, melyeket a tánczolók szoktak kiáltozni, s melyeket néhol tánezszóknak is neveznek. Különös gondot kér fordittatni a koldusénekekre, melyek néha régi balladák vagy szent énekek töredékei. A katonadalok, s az úgynevezett macaroni-versek is figyelembe veendők, ha nem tisztán népies eredetűek is. Továbbá az oly költemények beküldése sem fölösleges, melyek nem népdalok .ugyan, de szerzőik ismeretlenek, s kivált a múlt század végén, a jelen elején a középosztálynál s tanulók közt nagyon divatban voltak. A ponyva-irodalom termékeit is óhajtja bírni a társaság, a legrégibb időktől a legujabbig.

A mi a meséket illeti, a töredékek és variánsok itt is szívesen vétetnek, sőt egészen ugyanazon mesék is, ha már közlőiteknél jobban vannak elbeszélve. A társaság óhajtja, hogy a gyűjtök az eddig leginkább gyűjtött tündér- és furfangos meséken kivül, különös tekintettel legyenek az allegóriái, gyermek-, állat-, hazug, hangutánzó és csali mesékre, s átalában ne vessenek meg bármely egyszerű és semmiségnek látszó mesécskét sem.

A mondák szintén kiváló figyelembe ajánltatnak. A társaság mindennemű mondát szívesen vesz, mythikust, történelmit, adomaszerüt. Nem mellőzendő bármely csekély töredék, sőt még az olyanok sem, melyek már nem egyebek száraz adatoknál.

Közmondásainknak jeles gyűjteményei vannak ugyan, de még sem fölösleges, a netaláni hiányzókat följegyezni, sőt a már közlőiteket sem, ha eredetibb alakban találhatni reájok. A szólásmódok alatt a nép jellemzőbb párbeszédeit, megjegyzéseit, tréfáit, adomáit, sajátságos kifejezéseit értjük, melyek egy vagy más szempontból méltók a följegyzésre.

A találós mesék közül csak a tisztán népi eredetüeket kérné a társaság beküldeni. A gyűjtő feladata, minél tisztábban fölkeresni és megtartani a rythmusos alakot.

A gyermekjátékok nem kívánnak bővebb magyarázatot, azonban megjegyzendő, hogy nemcsak az oly gyermekjátékok leírását kéri a társaság, melyeket versek kisérnek, hanem az olyanokét is, melyek ezt nélkülözik. Ide kell csatolni továbbá mindennemű dajkarimet és apróságot, mit népünk gyermekei mulattatá- sára kigondolt.

A népszokások és sajátságok osztálya mindent magában fog-