Eger - hetilap, 1863

1863-08-20 / 8. szám

58

miatt is igen csekély haszonul mutatkozik; a kikölcsönö- zcinek sem ad 6 %-os pénzt, mint a hogy szabályai tartják, miután a sok mellékes betudások és pénzhez juthatás tekintetéből fizetni kényszerült patrociniumok miatt, a 6%-ot igen sokkal meg kell toldania. Mely áldozatok árán még csak a rögtöni felmondás kellemetlenségei és veszélyei ellen sincs egészen biztosítva. Es miután ezen takarékpénztárak, általános irányuknál fogva, nem csak az iparos-osztálybeliek számára nyitvák, hanem a társadalmi egyéb osztályok minden rétegeinek nyújtanak hasonlóan kölcsönöket, ez okból a mutatkozó pénzszükség enyhítésére minden ! irányban elégségesek nem lehetnek. Specialis hitelnyitási bankokra volt tehát szükség, melyek által képesittessenek a kisebb iparüzők, első termelő kezekből vásáriam a szükséges nyers anyagot. Az ily egyenes, első kézbőli vásárlásnál többnyire 20—30%-nyi nyereség mutatkozik, mi a szegény iparüzőnek állását felettébb megkönnyíti . .

A gazdászati associatiók czélja tehát, melyek gyümölcseként az iparbankokat szemléljük: előlegeket adni a munkás vagy iparüzőnek, avagy kamatra pénzt kölcsönözni a szükség esetében. Az ipar- bankok beszervezését nem fogjuk itt részletezni. Elég megjegyezni: hogy azok. az üzleti tőkék kamatoztatható befizetéseiből alakulnak. Az egymásután befizetett apró összegek, az illetők javára tulajdonul följegyeztetnek mint kamatozó részvények; a jövedelmek osztalékai hasonlóan azok arányában számíttatnak ki. Ha már a társulati hitelnek alapja ekként megvettetett, a még szükséges és az összeállóit iparosoktól ki nem telhető többi tőkék törvényes kamatokra vétetnek föl, a mely kölcsönért minden egyes társulati tag, solidaris jótállást vállalt. Az iparbankok administrationalis költségei, a tagok között kölcsönül ki adott tőkék csekélyül fölemelt kamatból fedeztetnek. El ső rendben álló czélja tehát ez iparbankoknak: az iparosok segélyezése, minden önző haszonvágy nélkül, és csak, ha a társulat vagyoni állása vir ágzásra jutott, ha az évi szükségletek fedezése után tiszta haszonként bizonyos pénzösszeg maradt vissza a pénztárban: akkor következik be a résztvevő tagok közötti dividend a.

1860-ik évben 131 ilyen ipar-hitelintézet létezett Németországban, melyek összes üzleti tőkéje: 2,921,075 tallért tett. Ez intézetek vagyonértéke: 528,877 ; a tiszta haszon: 50,318: összes káraik pedig: 1,490 tallérra rúgtak; részvevő tagjaik száma, pedig 31,603 egyénből állott. Volt még ezen iparbankokon kívül 120 segélyező-társulat, melyek üzleti tőkéi IV2 millió tallérra becsültettek. Ezen társulatok Porosz-, Szász-, Bajorországokban, Nassau, Hessen-Darmstadt, Badenben és az osztrák-német tartományokban terjedtek el.

Angolországban 1859-ik év végével 400 ily társulatnak két millió font sterling üzleti tőkéje volt, hat millió font sterling forgalmi becsárral, és 50—60 ezer résztvevő tagot számlált.

Hazánkban az egyetlen és első iparbank most van keletkezőben Pesten, melynek sorsa még — a magas kormány helybenhagyásától függ.

Az eddig organicus összefüggés nélkül létező mindezen és különböző irányú iparos-associatiók ez évben egy lépéssel haladtak előbbre, mely, a különböző ágakra szétoszlott iparosok társulásait egységbe és harmonious viszonyba fogja hozni. Egy nemzetközi központi irodának felállítása van ugyanis keletkezőben Londonban, mely

eszme, a múlt évi nagy iparkiállitás alkalmából — az ott egybegyült több országbeli iparosok által életre hozva, minden európai associatiók érdekében azok képviselőiből alakulva, az iparüzőknek tanácscsal, szakukba vágó statis- tikai adatokkal és kimutatásokkal, a világkereskedésbeni tájékozással, a különféle ipar-czikkek és nyers anyagok árfolyamával, a rendezés és vezetés irányával, a világ minden részeibeni ipar-ügyek hiteles állásáról való tudósítások beszerzésével, a hasznos és nyereményes vállalatok kijelölésével foglalkozand, és ez ismereteket az associatiók minden nemével a világ minden részében elterjeszti és közli.

Nagy és termékeny eszme, méltó azon emberiséghez, mely eredetében egy tőről szakadt le . . .

Az ínség hazánkban.

Nehéz idők a férfiúi jellem és a nemzetek életerejének próbakövei.

A történet tanúsága szerint, nemzetünk már igen sok nehéz időt férfiasán áttürt, mi kétségtelenül nemzetünk életerejéről s őseink józan és lángoló hazaszeretetéről tanúskodik.

De a nehéz időkből nekünk is bőven kijutott.

Eltekintve ugyanis függőben levő közjogi kérdéseinktől, maga a rendkívüli szárazság folytán támadt és naponkint fenyegetőbbé váló átalános inség elegendő, hogy elmondhassuk: ránk jöttek a megpróbáltatás kemény napjai, melyek hazafiui és nemzeti kötelességeink teljesítését ma inkább megkívánják, mint valaha.

Országunk legjelentékenyebb és gazdagabb része, más években bő áldással szokott dicsekedni: ma kiaszott, kopár, és a magyar Kánaán lakói, kik annyiakat láttak el élelemmel: ma távolvidékeken kénytelenek kenyeröket keresni és éhező családjuk s gyermekeik részére alamizsnát kérni.

Hazánk egyes részei más években is szenvedtek élelemben és takarmányban hiányt: de a nyomor ily átalános, következményeiben ily káros és mélyen sújtó soha nem volt. Vihar vala az máskor, mely átvonult felettünk, de melynek nyomán újra áldás kelt; ma ellenben az uralkodó inség a nemzeti vagyon tőkéjét támadta meg, s még azon reményünket is kétessé teszi: leszünk-e, és mikor képesek, az elveszett tőkét visszanyerni ?

A kép, melyet a szárazság szülte ínségről hazai lapjaink és magántudósitásaink adnak, felette szomorú. Már eddig is tömérdek nemzeti vagyon pusztult el. így Kar- czag, Kis-Ujszállás, Turkeve, Madaras, Kunhegyes és Kun- Szent-Miklóson 24,506 darab szarvasmarhával. 6,720 lóval, 197,974 juhhal, és 19,090 sertéssel van kevesebb, mint a múlt évben. Ha e szám, mely csupán hat község veszteségeit mutatja, már magában is lélekrenditő: mit szóljunk, ha meggondoljuk, hogy az inség hasonló, ha még nem nagyobb mértékben pusztít Csongrád, Csanád, Békés, Temes, Bács, Torontúl, Bihar és Alsó-Szabolcs megyékben; továbbá: a Hajdúkerületben és a máskor oly igen dús Bánságban.

Az inség sújtotta vidékekhez kell számítanunk kettős megyénket is. Nekünk már tavaly sok helyen rósz termésünk volt, ehhez járult a marhavész dulása, most pedig a szárazság. Ennyi csapás után vannak megyénkben helységek , melyeknek létele, existentiája, van megtámadva. Aggasztó állapotban vannak különösen Tisza-Füred, Örvény, Abád, Szalók, Bura, Roff, Tiszabő, Fegyvernek,