Eger - hetilap, 1863

1863-07-02 / 1. szám

4 nyittatni a meglátogatott vidékeknek, a nagyobb mérvű közmunkáknak, — melyekre körülbelül egy millió frt fog fordittatni — elrendelése által. Végre, a mi a jövőt illeti, több millió írtra rugó kölcsön van tervben, mely a hiányt szenvedett gazdák támogatására fog szolgálni. Gazdasági egyesületeink is mozognak. Reméljük, hogy a hevesmegyei gazdasági egyesület is tartand leg­közelebb e tekintetben gyűlést, melytől sok jót várunk. Mindez igen szép tettleges kifejezése az emberbaráti érzelmeknek, de még nem elég. Nem elég, hogy csupán azt nézzük, mit tesznek a testületek, nekünk magunknak, az egyeseknek is ten­nünk kell. Rendezzünk hangversenyeket, szavalati estélyeket, tagadjuk meg magunktól a fölösleget, hogy szűkölködő embertársainknak megadhassuk a szükségest. A valódi szeretet oly találékony----! O h szeressük valódilag, szeressük tett- le g szükséget szenvedő magyar testvére­inket! K. Gy. Levelezések. Szenl-Islván (Borsod), június 24. Helységünkben a tagosítás remélhetőleg legközelebb végre fog hajtatni. A tárgyalásnál, mely a volt jobbágyok és földesitraság között kötendő egyesség végett tartatott, községünk lakosai példátlan józan magaviseletét tanúsítónak. Míg másutt ily alkalommal egy pár nyughatatlan és felborozott ember zavarokat szokott előidézni, és a népet tömér­dek bajba és költségbe keveri : addig nálunk a körültekintő köz­ségi elöljáróság józan tapintata folytán, közös elhatározással, az egyesség megkötése napján a korcsmák mind bezárattak, és az illetőknek súlyos felelősség terhe alatt megtiltatott, e napon bort vagy pálinkát kiszolgáltatni. A volt jobbágyok okos maguk tar­tása után, szemben a földesuraság, a mélt. egri fökáptalan ismert kegyességével,csak a legjobbat remélhettük, és e reményünk nem is csalt meg. Az egyesség kölcsönös felvilágosítás és tárgyalás után csakhamar megköttetett. Ritka egyesség volt ez, mely mind­két egyezkedő felet teljesen [megnyugtatta, kielégítette. Meg­ható és a maga nemében e vidéken egyetlen jelenet volt, midőn az egyesség megkötése után lakosságunk legöregebbje a jelen­volt fökáptalani képviselőhöz, nagys. és főt. Perger János ka­nonok és dékán úrhoz járult, vele kezet fogott, és az összes nép nevében könyezö szemekkel vett búcsút a főkáptalantól, mint föl- desuraságtól ; hálát s köszönetét mondott a helységünk iránt mindenkor tanúsított atyai gondoskodásért ; és ajánlotta a hely­séget továbbra is a fökáptalan kegyeibe. Mi ismételjük azon jó kivánatokat, melyekkel lakosaink a főkáptalani képviselőt üdvö­zölték, és óhajtjuk : vajha hazánkban a tagosítás iránt még kö­tendő egyességeknél mindenütt ily kegyes és józan eljárás nyil­vánulna ! H. Pétervására (Heves), jun. 25. A hó nélküli tél után beállott folyvást száraz tavasz daczára, egész május hó elejéig minden­nemű vetések, rétek és vetemények meglehetős reménynyel ke­csegtették gazdáinkat. Azonban a még tovább is tartó szárazság- következtében, a zab- és árpavetések már veszésnek látszottak indulni, mig a búza még ekkor is meglehetősen tartotta magát. De hol a veszély legnagyobb, ott legközelebb az isteni segély. Junius hó G-ikán a délesti órákban megeredtek az egek csatornái s azóta a gyakoribb áldásos esők következtében, a mánnár enyé­szetnek indúlni látszó zabvetések, mintegy uj tavasz után neki- zöldülve, valamennyire helyreállottak. Az árpára már késő volt, azért nagyobb részbeu alig fogja csak a bevetett magot is vissza­fizetni, egyes árnyékosabb dűlőkben eső kisebb szakaszok kivé­telével. De mindezek mellett, ha a tiszta búzának e vidéken több évtől fogva és pedig különösen Szent-Erzsébet, Lelesz és Szent- Domonkos határaiban már csaknem megörökölni látszó s pusztító ellensége, az üszög*) annyira el nem hatalmasodik, mondhatni, hogy gazdáink dús termésnek örvendhettek volna. Mert a rozs, hol a junius 4-én virradóra esett hideg dér meg nem vette, töké­letesen kielégítő, a zab javúlásnak indúlt, krumpli, kukoricza, né­mileg még a bab is szép reményekre jogosít. A szénatermés re­ményen felül ütött ki, és ha most egy szép eső a tarlóját megáz­tatja, a sarjában gazdag termés lesz ; s igymár az esőzések után a legelő is javulásnak indúlván, a gazdaközönség remélheti a neki szükséges télrevalókat, és azt, hogy e mellett még marháit is kiteleltethet i. A jövő azonban még Isten kezében van; mert meg­jegyzendő, hogy miután az eddig dús Alföld rónái kiaszvák, hol szegényebbjeink — télre való élelmüket szokták kézi munkáik­kal — leginkább aratással megkeresni, — kenyérkereseti forrá­suk elzáratván, szigorú jövendőnek nézhetnek eléje, minthogy e vidék legdúsabb termése sem elegendő arra, hogy e hegyes vi­dékre szorúlt néptömeget tökéletesen kielégíteni képes legyen. Apróságok. A (III. Napoleon, mint lengyel király-jelölt.) 1851. augusztusban Napoleon Lajos, akkor még herczeg, az are- nenbergi kastélyban tartózkodott, midőn mint követek, megjelen­tek előtte Knieaziewicz tábornok, és Plater gróf, a lengyel koronát a lengyel nemzeti kormány nevében neki felajánlandók. Maga a herczeg nagy kedvet mutatott a korona elfogadásához, azonban anyja, a lengyel forradalom sikerében nem bízván, min­denkép igyekezett, őt szándékától eltéríteni ; de hiában, mert a herczeg, a követek unszolása folytán sept. 3-án éjjel titkon el­hagyta Arenenberget. Ott tartózkodott akkoriban a családnál nagy bizalomban álló dr. Conneau, kit az aggódó Hortensia kérve kért, hogy a szökevényt kövesse. Az orvos azonnal útra kelt, s a herczeg nyomát fölfedeznie sikerülvén, őt végre Augsburgban utolérte, épen midőn a „három szerecsenhez11 czimzett vendéglő­ben a hírlapokban azt olvasta, hogy „a rend Varsóban helyre van állítva.“ Ezzel a király-jelöltség természetesen füstbe ment, s az elveszett fin három nap múlva ismét Arenenbergben volt. A (A fösvénység ritka példányképp Egy né­metalföldi krónikában olvastuk, hogyr egy igen gazdag öreg lil­ábban vakult meg, hogy éjjel-nappal fényes aranyaiban gyönyör­ködött. Midőn szive választottjait többé nem láthatta, sok töpren kedés után végre elment egy hires szemorvoshoz, s 50 aranyra lealkudott tiszteletdij mellett, alávetette magát a szemén véghez- viendő műtétéinek, mit azonban csak félig hagyott a fukar végre­hajtatni, mert a mint egyik szeme világa visszatért, az orvosnak 25 aranyat leolvasván, igy szólt : „Már eleget látok ; másik sze­memért is 25 aranyat kiadni, hallatlan fényűzés volna.“ Azonban egyik szemének visszanyert világa csakhamar ismét gyengülni kezdett ; elment tehát a félszemü egy látszerészhez, szemüveget veendő, de sehogysem tudott megalkudni, mert azt kívánta, hogy a látszerész az egyik lencsét, melyre szüksége nincs, a szemüveg­ből vegye ki, hogy feleárért megkaphassa. A vége az lett, hogy nemsokára ismét teljesen megvakult, s többé a legügyesebb or­vos sem segíthetett rajta. *) A gazdasági egyesületek t. ez. vezetői egész tisztelettel arra ké­retnek fel, hogy lia e baj ellen sikeres óvszert ismernének, azt részlete­sebb utasítással ellátva e vidék gazdaközönségének tudomásul adni szí­veskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom