Eger - hetilap, 1863
1863-07-23 / 4. szám
ban. A mai kor gazdagai a pénzzsákosok társulatához tartoznak; egy önző, hideg nép ez, mely a váltóasztalok és pénzbörzék csarnokaiban tölti el napjait, — nem törődve a haza ügyeivel, hanem igen az agioval és az állampapírok kamatszelvényeivel. Hát a szegények ? ezek, szolgálatában vannak a pénzuralomnak, és a kik még fönnállanak, kénytelenek úszni az árral; mert a pénzhatalomnak most misem állhat ellen, nem a szuronyok, nem a vontcsövű ágyuk, nem a kormányokon ülő diplomaták. Ki fogja tehát az árt főitartóztatni? A földdel biró parasztság hasonlóan megmozdult már saját ősi fészkében. Földjeinek véghetlen parcellázása miatt, — melyhez a mai kor szabadirányu törvényei segítették, — elszegényedve, meggyengülve a városokba tódul, hogy a proletár munkások számát növelje. E kisebb parasztbirtokok is a capita- listák kezeibe kerülnek idővel, kik azokat összevásárolva, egykori tulajdonosaikat szolgákká aljasitandják majorjaikban. így gyengülend meg a parasztrend önállása is lassan- kint,és be fog következni azon idő, midőn a társadalomnak csak két osztálya leend: a gazdagok és szegények, a birtokosok és birtoktalanok osztálya. Tagadni nem lehet, hogy a tőke és a munka az anyagi jóllétnek emeltyűi szoktak lenni; hanem a tőke és a munka, egy korszakban sem valánaktái’sadalmilag úgy elválasztva, mint épen napjainkban. Pedig épen e megszámlálhatlan tömegében a birtoktalan munkásoknak van elhelyezve a nemzetek munkaereje, mely nép, az emberiség többi osztályától, anyagi szükségei miatt erősen elkülönítve él. Emaillirozott szép liberális szólamok nem segítenek annak helyzetén; nem nyugtatja meg a munkások tömegét p. o. az: hogy egyéni szabadsága több s nagyobb most, mint volt a feudális rendszer idejében. Mit használ neki e szabadság, ha oly társadalmi helyzeteket alapított, oly viszonyokat hozott elő, a melyek alatt nagyobb függésbe jött a pénzaristocratiához, mint a milyenben volt valaha — a nemességi aristocratia irányában ?! Az egyenlőség nem mindig igazságosság, sőt, igen gyakran a szellemi nagyság eltörpülését, annak szabad kifejlődését idézi elő. Igen, mi állítjuk, hogy a politicai szabadság és egyenlőség e korszakában, a különbség a gazdag és szegény között fájdalmasabb ma. mint volt azelőtt az úr és jobbágy között; hogy a polgárság pénzaristocratiája a maga munkásait inkább s jobban alacsonyitja le, és szivtelenebbül bánik velők ma, mint egykoron bánta feudalismus a maga jobbágyaival, a kiknek élelméről gondoskodott! A gyári munkások szánandó és reménytelen sorsát kell csak megtekintenünk, hogy ez állításunk beigazoltassék. Miután e baj, a politicai és egyéni szabadság gyümölcséül mutatkozik az európai előhaladottabb államokban, a hol különböző viszonyok között ugvan, hanem egyenlő személyes szabadság biztosittatik a munkaadó nagy iparos és a szegény munkás részére, de a mely személyes szabadság soha valósággá nem váland, mert a két osztály közötti különböző viszonyok figyelem nélkül hagyva, — a politicai szabadság suíymértéke egyik serpenyőjében több lévén a vagyoni nehezék — mindig alá fogja nyomni a másikat: e miatt a másik félre nézve is oly nehezékről kell gondoskodni, mely amazt egyensúlyozza. Vagyis, ha az apró iparosok a kellő pénzerő hiányában nem ereszkedhetnek nagyobb vállalatokba, ha az egyes iparos nem futhat versenyt a tőkével rendelkező gyárossal: szövetkezzenek több gyengék egy társulatba, közös érdekeik szolgálatára, miáltal fenyegetett önállóságukat biztositandják. Egyik a másiknak hozván egyarányu áldozatot a közös czélra, ebben az egyesnek egyéni szabadsága biztosítva van az egészben a többség ellen. Oroszország belállapota s külviszonyai. (Folytatás.) De miért szünteti meg az orosz kormány, szabad ösztönéből, a földesúri előjogokat? miért fosztja meg önmagát kényuralmának legerősebb támaszától ? — Ám ne higye senki, hogy az orosz kormány nem számit, hogy eljárásának következményeit be nem látja. Szintúgy csalódnék, ki a jobbágyság felszabadítását, a szolgaság megszüntetését a most uralkodó II. Sándor czár szabadelvű s nagylelkű érzelmeinek tulajdonítaná; s ha valaki e véleményen volt, a lengyel mozgalmat megelőző napi eseményeken okulhatott. Atalában a politikában nem az érzelmek uralkodnak, hanem az eszélyesség és érdek. — Tehát mi bírta rá az orosz kormányt, hogy a parasztot szabaddá tegye? Ezen meglepő eljárás azon körülményben találja magyarázatát, hogy az orosz hatalom a magyar forradalom elnyomásán közreműködött. Ugyanazon hatalom, melynek, mint alább látandjuk, legfőbb érdeke, Ausztriát gyengíteni, akkor Ausztria védelmére kelt. Honnan e kivételes barátság? A szomszéd háza égett, tehát a természeti okosság kívánta, hogy oltsa, hogy a magáét is megvédje. Ámde a hadjáratból hazatért tűzoltók a szolgaság bilincseiben sinlő honmaradt testvéreiknek csiklandós újdonságokat hoztak hiriil. Az orosz katona Galiczia- és Magyarországban törzsrokonaira talált, kikkel tartózkodás nélkül cseveghetett ; ezeknek pedig hamarjában alig volt egyéb mondani valójok, mint földicsekedni, hogy szabadokká lettek, hogy többé nem robotolnak s bért nem fizetnek, hogy többé nem jobbágyok, hogy földesuraik nem uraik többé, hanem szomszédaik. Könnyű vala mindezt megérteni, és a hasonló szabadság utáni vágy csakhamar oly átalánossá lön, oly hangosan nyilatkozók, hogy a kormánynak kellett tennie, amit tett, ha meg akarta, óvni a birodalmat oly belháborútól, melyben a katonaság nagyobb része apáik és testvéreik, azaz a nép mellett fogott harczolni. így vált a magyarországi hadjáratból hazatért orosz harczos ve- szélyesb ellenségévé a kényuralomnak, mint akár a forradalom emissariusai, akár a szabadelvű lapok mind összevéve. Ki ezen körülményt és annak hatását tekintetbe nem. veszi, az az orosz birodalom belügyi jelen és jövő eseményeit aligha értendi meg. Az orosz birodalom jelenleg nagyszerű átalakulásnak néz eléje. Legközelebbi következményei könnyen előreláthatók. „Úgy uralkodjál, hogy uralkodásoddal a népek milliói legyenek megelégedve“ — ezt kell mostantól fogva az orosz kormánynak vezérelvül elfogadnia. Ezen vezérelv varázshatalma, egyesülve a műveltebb osztály, a szabadság őszinte barátai még ugyan gyenge, de igen tevékeny pártjának törekvéseivel, Oroszországot előbb-utóbb az alkotmányos élet ösvényére fogja terelni; és mi nem fogunk meglepetni, ha egy napon azt halljuk, hogy Oroszország többé nem kényuralmi állam. Hanem, vájjon a nagyorosz birodalom, föladva absolut központi hatalmát, képes-e, az összeroskadás veszélye nélkül, a százféle népségnek alkotmányt octroyrozni? Vájjon e népségek, melyek nyelvre, szokásokra, vallásra és érdekekre nézve egymástól különböznek, fogják-e a nagyoroszok uralmát, hegemóniáját sokáig tűrni ? Szabad legyen erről kételkednünk; szabad legyen föltennünk, hogy maguk a szláv törzsek is, melyek ma még Oroszország jogara alatt egyesitvék, holnap váló-
