Eger - hetilap, 1863
1863-12-10 / 24. szám
187 Levelezések. Miskolcz, nov. 30-án. Városunk is azon szerencsések közé tartozik, melyeket a lelkes honleány, a nemzet csalogánya, Hol- lósy Kornélia látogatásával megtisztelt. 28-án lépett föl először, mondanom sem kell, hogy nagy közönség előtt. Jelen volt nemcsak Miskolcz, hanem egész Borsodmegye színe, kifejezni akarván ez által tiszteletét s rokonszenvét a nagy művésznő iránt. Müsorozat volt: 1. „Nyitány41, Radies zenekara által. 2. „Magyar népdal44, zenéjét szerzé Kovarcz Emil, zongorakiséret mellett éneklé llollósy Kornélia. 3. „Fantaisie in promtu44 Chopintől, előadta Papp Dezső ur. 4. Aria „Ernani“-ból ; zongorakiséret mellett éneklé Hollósy Kornélia. Második szakasz : 1. Ber- riot 7-ik Concert je, hegedűn zongorakiséret mellett előadta b. Vay Lénárd ur. 2. Aria „Rigoletto “bői, zongorakiséret mellett éneklé Hollósy Kornélia. 3. „Múlt, jelen, jövő44 Tompától — szavalta Lengyel J. ur. 4. „Változatok régi népdalok felett44 Huber- tól zongorakiséret mellett éneklé Hollósy Kornélia. Vasárnap pedig: 1. „Nyitány44, Radies zenekara által. 2. „Népdalok44, Zimay- tól, zongorakiséret mellett éneklé Hollósy Kornélia, 3. „Kont44 Garaytól, szavalta Pázmán Mihály ur. 4. „Népdalok44, zongorán előadta Fáy Antal ur. 5. Aria „Ördög Róbert44-ből, zongorakiséret mellett éneklé Hollósy Kornélia. Második szakasz: 1. „Finale44 Heydu második számú négyeséből, zongorán négy kézre előadták Kaczander Gyula ésSzénfi G. urak. 2. Aria „Lindádból, zongorakiséret mellett éneklé Hollósy K. 3. „Fantasie44 Trouba dour“-ból, Alardtól, hegedűn zongora mellett előadta b. Vay Lé- nérd ur. 4. „Magyar ábránd44 Hubertól, zongorakiséret mellett éneklé Hollósy Kornélia. E napon még zsúfoltabb volt a színház, ritkán lehet ily nagy s válogatott közönséget szemlélni. Második előadása tiszta jövedelmét jótékony czèlra szentelé, t. i. a napiköltségeket levonván, a fenmaradt összeget a színház és a szü- kölködök pénztárának adá. Mi már a hangversenyt illeti : annyit mondhatok, hogy ily estvét csak keveset élvezhet az ember életében. Bájos s még mindig erőteljes hangja, különbség nélkül elbűvölt s a legkellemesb gyönyörben ringatott mindenkit. Nem is hiányoztak a koszorúk és a viharos tapsok, a kielégített kedély e megtisztelő hangos nyilatkozványai. Minden elénekelt dallam után legalább is háromszor hivatott ki kedves vendégünk, mit ő több ének ismétlésével viszonozott. Ezen egyhangú, mindenben pangó világban aligha jöhetett volna jobb időben hozzánk. Legalább kissé pezsgésbe hozta a vért elzsibbadt ereinkben, nem is említvén a czél szentségét, melylyel hangversenye össze vala kötve, s a melyért fogadja a szegények nevében hálás köszöne- tünket. A többi közreműködő urak is derekasan megfeleltek feladatuknak. Különösen a 13 éves hegedüvirtuoz b. Vay Lénárd, mindenki figyelmét a legnagyobb mértékben voná magára. Múlt vasárnap vagyis nov. 26 án pedig a kath. egyháznak szép ünnepélye volt. E napon a már tökéletesen fölemelt mindszenti templom tornyai egyikére föltétetett a megváltás jelvénye, a dúsan megaranyozott kereszt. Előbb főt. Beller József es- peres-plebános papi segédlet mellett bemutatá Istennek a sz. miseáldozatot, aztán megáldá a keresztet s föllépvén aszószékre, a keresztről ránk áradt kegyelmekről kenetteljes sz. beszédet mondott. A beszéd után, városunk több előkelője kivitte a koszorúk- s szalagokkal földiszitett keresztet, mely szerencsésen fölvonatott rendeltetése helyére. Nem hagyhatom ez alkalommal említés nélkül S z a b ó István ácsmestert, ki a tetőzetet készité. Ö ugyanis régi szokás szerint egy állványon fent először ö szentségéért, anyaszentegyházunk közös atyjáért ürített poharat, mit az utczán álló nagy néptömeg lelkes éljenekkel fogadott ; aztán 0 Felségéért, kinek nagyobbrészt köszönhetjük tornyainkat ; megyénk főpásztora, nagymélt. Bartakovics Béla érsekünk hosszú életéért ; a helyb. esperes-plebános s minden rendű rangú városi közönség egészségéért. Mindezen Udvköszöntéseket nagy éljenzés követte. Miután a templomról írunk, s miután már más levelünkben is elősoroltuk a lelkes adakozókat, kik a mindszenti tornyok kiépítéséhez adományaikkal járultak, most főt. Simor János győri püspök ő méltóságát hozzuk föl, ki nagylelkű adakozásai daczára, egyházunkról is megemlékezék, s azt 100. o. é. írttal megörvendezteté. Tartsa meg öt az egek ura még számos évig a haza és egyház javára! S aj ó. Boczonád, nov. 30. E lapok hevesi levelezője, a mi „Tomaj44 szomszédunk, a 22-ik számban Boczonádról is megemlékezik s azt írja: „A marhavész Boczonádon is elkezdé a pusztítást, de még eddig nem nagy mérvben.44 Tomaj szomszédunk nem helyesen értesült. Az első rész áll, de — fájdalom — a másik nem agy van. Kis községünkben a vészben elhullt marhák száma már túlhaladja a 130-at, nagyon túlhaladja. Igaz, hogy némelyikünknél csak három esett el, minthogy több nem volt: hanem a másik — s harmadiknál csak azért ragadt el a vész csupán kilenczet, mert tizediket nem talált. Több ólban megszűnt a vész,------az élő j ószággal együtt. Tekintve helységünk kisded voltát, inségsujtott helyzetét s a vész egyre kiterjedten tartó dulását : kényszerülünk ezt sujtólag nagy mérvűnek vallami. No de azért csak megvagyunk úgy, mint Marczi Hevesen. A mi szert hallunk, próbáljuk, s ha nem használ : elesett jószágunkat nem engedjük át martalékul azon földnek, mely az idén oly mostoha anyánkul mutatkozott, hanem közvetlenül s közvetve elköltjük, magunkat is, sertéseinket is inségenyhitöül vigasztalván vele. Egy akarta volna közölünk elesett jószágát elásatni, de biz az nem sikerült ; sőt olyan lakodalmat tartottak ki belőle, hogy ugyancsak ; a faggyújából pedig tiz iteze világítót olvasztottak. Igaz, hogy ha a dolgot figyelmesen akarnók észlelni, különös, sőt megdöbbentő eredményre juthatnánk. Tavaly ment volt a vésztől határunk ; de az idén is az urasági, sőt uraságcse- lédi külön esordán még eddig egy vészeset sem mutatkozott; mert azok vidéki érintkezéstől elkülönítve voltak : hanem a községi csordán és gulyán heted-hét országról összeszedett jószágot találhattunk. No de az ilyen észlelésekhez megvan bennünk a magyar- vérü kényelemszeretet ; sőt az ilyenek elhivésére becsületesen Tamások vagyunk. Szép csendesen megnyugszunk a szokásos szójáráson: „Az Isten ránk mérte.44 És ez igen jól van igy ; mert ily keresztény megadás mellett, habár egész éven át színét sem látjuk olyan elöljárónak, kinek intézkedése olykor talán enyhíthetne egyik vagy másik bajunkon : azért mégis megvagyunk legalább úgy, a hogy nem kellene lennünk. De ha a bosszú bé- ketiirésben eltanult keresztény megadást nélkülöznők, akkor talán sokkép nyugtalankodnánk, sőt talán-talán még azon vakmerő fohászra is vetemednénk : „Átmeneti állapot, jőjön el mi- nélelőbb a te országod vége!44 Ezt kívántam „Tomaj44 szomszédunk tudósítására ellenjegyezni. Különben maradok tisztelő szomszédja. G y an da. Kis-Várda, nov. 30. Mióta külső mezei munkáink bevégez- vék, meleg kemenezéinkhez húzódva, egykedvűen számlálgatjuk a végéhez sebes léptekkel közelgő jelen év még hátralevő napjait. — Kedélyünk, mint időjárásunk, borult, komor. Az átkos versengés leikétől megszállva, s ennek következtében pártokra szakadozva, még csak azon helyzetben sem vagyunk : hogy mint más városban, sőt néha még faluhelyen is, a szűkölködő alföldiek javára hangversenyt vagy szinielöadást rendezhessünk ; — pedig ez mind megtörténhetnék, ha az összetartás közöttünk nagyobb volna. Jóakarat ugyan e dolgot illetőleg, nálunk is csak volna, ámde a kivitel a kölcsönös egymásközti meghasonlás miatt, nagy nehézséggel jár. — Unalmas óráinkban menhelyet a helybeli kaszinó nyújthatna, azonban részint az itt is észrevehető egyenetlenség, részint az uralkodó pénzhiány a többséget innét is visszariasztja,— sigy nem marad egyéb hátra, mint a szoba falai közé
