Eger - hetilap, 1863
1863-12-03 / 23. szám
180 István és sz. László magyar királyok, sz. Imre lierczeg, sz. Henrik, sz. Erzsébet, mint e templom védszentje, közöttük foglal helyet, feje fölött két angyal, az egész egyház legjelesebb szobrászati műve, liliommal ékitett pajzsot tart. Az egyházban benn Gerster Károly, pesti építész terve szerint a legújabban Francziaországban divatozó gót stylben festett, gazdag aranyzatu szentély. Bal falain felszökő vállkövekhez illesztett mennyezet alatt álló, Münchenben készült felséges szobrokkal, melyekre az 50 láb- nyi hosszú, keskeny csucsivii 5 ablak Bécsben készült szines üvegein megtöi’t napsugarak tulvilági fényt árasztanak. Közepén a fejedelmi fényű gót oltár szűz Mária ó szövetségi s magyar sz. Erzsébet életnagyságu szobrával, s más kisebb szobortól környezve. Magaslatán nyúlánk toronykákkal ékitett mennyezet alatt a kei'eszttel, melynek jobbján a fájdalmas anya Mária, balján pedig a nevezett tanitvány, János, hasonló mennyezet alatt állanak. A szentélyt a középhajótól elválasztó lépcső baloldalán emelkedik a Mátyás király építette, majd 60 lábnyi magasságú, díszesen kiujitott szentségház. Ez a kassai székesegyház műremekje, mely ugyszólva a gótfaragvány összes művészetét magán hordja. Alakjára ugyanegy a bécsi sz. István-temploma tornyával, a komiét is azon közszólam eredt: hogy a bécsi sz. István-templomának tornya (kicsinyben) a kassai székesegyházban van. A közép és 4 mellékhajó csillagokkal hímzett, égszin boltozata, a boltozatokat tartó dús aranyzatu oszlopok, a diszes gót faragványu uj orgona s oltárok édes rezgésbe hozzák a szemlélő keblében a vallásos érzületet. Ez körülbelül a javítás alá vett kassai székesegyház legszűkebb keretbe szorított jelenlegi kül- s belképe, melyet gyengeségem talán nagyon is homályos színben állított elő ; de talán elégséges arra, hogy a kassai Szent-Er- zsébet-társulatnak s lankadatlan buzgalma elnökének, nmlgu Fábry Ignácznak a jelen s jövőkor háláját kiérdemlő 6 éves működését előtüntesse. Az egész egyház teljes kijavítására még pár év kívántatik. Az eddigi, minden szerencsétlenség nélkül véghezvitt munkálatokért püspök ő nmlga Istennek hálát adandó, sz: Erzsébet napján, mint ez egyház védszentje ünnepén, fényes segédlet mellett Te-Deumot és sz. misét tartott. Adja az ég, hogy ő nméltósága élete még sokáig tartson, s az épités befejeztével is ajkairól zenghessen a Tc-Deum ! Levelezések. Nagy-Millály, november 26-án. A jó Isten mindenből jót tud kihozni. Oly igaz, mint rég elmondott közmondás. Mily aggodalommal néztünk a tél elé! s Íme a jótékony eső, mely e hónapban oly bőven hullt szomjazó földeinkre, eloszlatja minden félelmünket. — Vidékünk az ez évi aszály által kevésbbé sújtottak közé tartozik ugyan, sőt, mondhatjuk, aratásunk kitűnő eredményű volt, mindazáltal a takarmányhiáuy nálunk is érezhetőleg észrevehető ; szénánk úgyszólván nem is volt. S ez az, mi gazdáinkat nyugtalanitá, s valóban, ha a tél korán beköszönt, barmaink legnagyobb részén túladnunk kellett volna, mi egész gazdaságunkra nagy visszahatással leendett, miután itt a baromtenyésztés gazdaságunk igen fontos ága. Most azonban a legszebb időnk lévén, legelőnk is elég van, marháink többet találnak most a mezőben, mint egész nyáron át, és ha még karácsonyig eltart az enyhe idő, úgy legkevesbbé sincs mitől tartanunk, s gazdáink ismert takarékosságuk s czélszerü gazdálkodásuk mellett szépen kiteleltetik marháikat. Őszi vetéseink gyönyörűek, s majd ha befagy, ezeket is le fogjuk legeltetni. Ez nézetünk szerint az őszi vetésekkeli leghelyesebb bánásmód, s nem tartjuk czélszerünek azok gazdálkodását, kik már most bocsátják marháikat a vetések közé; s hogy miért nem tartjuk czélszerünek? ehhez, úgy hiszszük, nem kell commentár. Ép midőn e sorokat irom, bekopogtat hozzám két hevesmegyei, alig 14 éves fiúcska. A jó emberek könyörületességét veszik igénybe a szegények, s házról házra kéregetnek. Vérzik szivünk, ha látjuk, hogy azon jó magyar nép, mely ezelőtt csak adakozni tudott, most maga kénytelen koldulni. Bár volna any- nyink, hogy éhező testvéreinken magunk tudnánk segíteni, s ne lettünk volna kénytelenek, a reichsrathnak irányunkban oly eljárását tapasztalni, mely fölött még ellenségeink is pálczát törtek. Isten velünk, a viszontlátásig ! H. B. Besztcrezehánja, nov. 22. ügy hiszem, nem lesz érdektelen az „Eger“ t. olvasói előtt, ha jelen utazásom alkalmával szerzett tapasztalataimból egy-két adatot e lap hasábjain nyilvánosságra hozok. Bejártam már Zólyommegye egy részét ; itt még hire sincs a télnek, hó nem volt, fagyok annál kevésbbé jártak. Ily időjárás itt november második felében szokatlan ; más években ilyenkor már a tél egész zordonságában be szokott köszönteni. Az őszi vetések gyönyörűek, itt-ott kaszálni lehetne. Az őszi legelő igen szép, a mi annál örvendetesb, mert széna e vidéken is igen csekély termett. Nálunk azon véleményben vannak, hogy itt fenn a Tótságban a zab olcsó ; e vélemény azonban hibás, mert itt egy köböl zab ára 4 frt o. é. Burgonya igen kevés, káposzta pedig semmi sem termelt ; azonban Liptómegyének ez utóbbi terményben igen gazdag szürete volt, úgy hogy ezen vidék is onnan látja el magát káposztával, mely mázsánkint 6 írtjával kelt. Nógrádmegyén kereszttílutazásom alkalmával tapasztaltam, mily gyorsan haladnak a losonczi vasút munkálataival. A fölmérés Podrocsányon és Lovinabányán keresztül egész Dévényig már be van fejezve. Volt alkalmam a mérnökökkel személyesen beszélni, kik úgy nyilatkoztak, hogy hacsak az idő igen zordonná nem változik, a mérnöki munkálatokat télen át is fogják folytatni. E vidéken a telegráf is fel van már állítva, Esztergom-Nánától kezdve Beszterczebányán át be Liptómegyébe egészen Liptó- Szent-Miklósig vezettetett már. Holnap indulok, Liptó és Turócz megyéket meglátogatni, honnan csak karácsonyra térek vissza Egerbe ; addig azonban az „Eger“-t újabb levéllel is szándékozom megkeresni. Gosztonyi József. Apróságok. A (A gránátos órája.) I. Frigyes, porosz király egyik gránátosa óra hiányában egy meglehetős nagyságú golyót hordott zsebében, szalagra függesztve. Frigyes ezt észrevevén, tisztelgés alkalmával megparancsolta a katonának, mutatná elő óráját. Ez, bár kissé vonakodva, engedelmeskedett. „Hogyan ! — kiált a király — hány órát mutathat e golyó ?“ — „Ez int engem — viszonzá a katona — hogy minden órában késznek kell lennem, meghalni Felségedért.11 Frigyes, a felelet által elragadtatva, elővette saját óráját s a gránátosnak ajándékozta. A (A párisi császári könyvtár) 2 millió db könyvből, 200,000 kézirátból, 3 millió rézmetszetből s több mint 500,000 földabroszból (azért tudják a földrajzt oly jól a francziák), tervrajzból sat. áll. Ezenkívül gazdag régiség- és pénzgyüjteménye is van.
