Eger - hetilap, 1863

1863-11-19 / 21. szám

165

T Á R C Z A. frBagdad és Babylon, Ninive romjai.

I.

A telegraphok Európából már Ázsia szivéig érnek, sodronyai Konstantinápolytól már a Tigris partján Bagdadig húzódnak s a terv : a syriai partokat az Eufráttal s innen folyammentében B a s r a-val, hol már az Óceán hajói lengenek, vasúttal ösz- szekötni, az ipar és politika legszebb s legközelebb reményei közé tartozik . . A feladat nem kevesebb, mint Európát Indiával gyors s biztos közlekedésbe hozni.

E pálya a régi civilisatio s történeti dicsőség országait, a pátriárkák honát, Assyria és Babylonia királyainak, valamint Nagy-Sándor világharczainak színhelyét fogja Európa szemei előtt fölnyitni. A török uralom e helyeken megsemmisite mindent, mit műveltség, s jóllétben az idők viharai még fenhagy- tak; félbarbárok lakják ma ama történeti földet s műemlékeit föld, omladék s gaz fedi.

De a nyugati civilisatio, mint egy hatalmas árnak hullámai, mindinkább előre tör s meg fogja törni a mahomedán Keletnek tétlen merevségét is. A világforgalom, a kereskedés, mely innen veszi irányát, megkívánja, hogy területén biztos béke, rendezett állapotok s szorgalmas emberek lakjanak; ő az első hatalmasság ma, mely azt, mire szüksége van, ha kell, kierőszakolni is bírja . . A régi Kelet az Indiát és Európát összekötő vonalnak épen közepén fekszik, ebben rejlik végzete : neki vagy egészen átkeli változnia, vagy a maga kéjeivel, turbánjaival, kaftánjaival s fatalismusával megsemmisülnie azért, mert henye s dolgozni nem akar . . A középkor kereszteshadakkal ment, Keletet meghódítani : a mai világ villanydrótokat, gőzt, mozdonyokat s a kereskedést küldi előőrsökül, miket természetesen, ha a szükség úgy kívánja, vont csövek s ragyogó szuronyok is támogatnak. És ezek biztosan hódítanak, már is az egész mohamedán terület Ma- roccótól Kokand és Bucharáig Európa befolyása alatt áll. Ez a világ folyása, mit feltartóztatni Ázsia nem bir, nem fog.

De tekintsünk be a kalifák fővárosába. Bagdad még mindig Ázsia egyik legjelentékenyebb városa, középpontja és fő áruhelye a kereskedésnek, hol India és Perzsia javai és az európai ipar czikkei felhalmozva hevernek, hogy innen Ázsia közel s messze országaiba széthordassanak. A gazdag, fényes bazárokban láthatni mestermüveket, miket a keleti ipar s művészet elő- állitani képes. A nyugati utazót meglepi a rendkívüli sürgés, mi ezeknél uralkodik. A világ minden tájéka felől karavánok gyűlnek ide, a Tigrisen nagy bárkák lengenek, melyek Basra, Bender Abuscher, Máskát, sőt Bombayból érkeznek ide. A számtalan keleti üzérek mellett több, mint 60 európai kereskedő-háznak van itt ügy- s rakhelye. Bagdad ezen felül politikailag is fontos hely; a török birodalom délkeleti határán, a perzsa birtokok szomszédságában fekszik. Egy török ejaletnek (tartomány) sincs oly terjedtsége, mint e basas ágnak : a kurdistani hegyektől a perzsiai öbölig terjed ki.

Bagdad a „puszták királynéja." — F1 a n d i n 1841. junius havában indult el T ebri s-böl, mely Aserbeidschan, perzsa tartomány főhelye, és a kurdistani hegyeken át jutott Sulima- n i e h-be, innen a Saguermah lánczolaton át Mesopotamiába. A síkságon oly rekkenö hőség volt, hogy a karaván útját csak éjszaka folytathatta; jul. 7-kén reggel pillanták meg a távolban Bagdadot.

A „Bah el chadem" kapunál török katonák állottak őrt, ik nem nézve az érkezőket, csak rendes órában nyitották fel Az utezák s bazárok még üresek voltak, tehát elég ideje maszétnézni, néhány órai járás-kelés meggyőzte arról, hogy e

városnak mind polgárai, mind a puszták beduinjai itt egészen más jellegűek mint Perzsiában. Egy művelt utazó Bagdadban először az izlam fénykorára gondol, midőn hatalmas kalifáinak hire a világot betöltötte, és az „ezeregy éjszaka" és „Scheherasade" tündérképein lebeg emlékezete ; de Bagdad fénypolczáról rég alásülyedt már ; palotái, mikben Harun al Raschid és a szép So- beide laktak , romhalmok, csak itt-ott a bazarak zugában, vagy a Tigris mellett láthatni még kődarabokat kussiai iratokkal, vagy egy félig rom mecsetnek falain mozaikokat. Ez minden a fényes múltból. Tizenegy század futott el, mióta Áhu Safer el Mansur e várost alapitá s azóta a turkománok harczal a kalifák ellen, a Tigris romboló árjai és a puszták viharai egyaránt pusztították, de azért a mai Bagdad élénk üzletével, sötétkék egével, mely alatt minaretjei s kúpjai fénylenek, és történeti folyamával még mindig vonzó s érdekes benyomást tesz az idegenre. Az ember azonnal látja, hogy nagy városban van. Gyürübástyái a keleti parton jó állapotban tartatnak s két végökkel a Tigrisre támaszkodnak. A város ez oldalról legszebb tekintettel bir; a kormánypalota, a nagy mecset s minaretjei s kávéházai csinos sorban emelkednek ki. A meidánon (vásártér) a legfürgébb élet s üzlet uralkodik, innen szoktak kiindulni az Ázsiába tartó karavánok. A folyó s a gyürüfalak között nyúló városnegyed igen hosszú, de a házak között több üres tér áll, melyeken éhes tevék legelnek s itt ott romok látszanak. Minden odamutat, hogy Bagdadnak már szebb napjai voltak, jelenlegi népessége mintegy 50,000-re megy, de ezek között is több keresztény s zsidó találtatik.

A Tigris balpartján fekvő városrészszel szemközt egy másik város áll, melynek lakóit többnyire a puszták arabjai, kik itt csak átmenöleg időznek és oly személyek teszik, kik a belvárosba nem szívesen mennek, mert schüták, kiket a bennlakó sun- n i t á k ki nem állhatnak. E két felekezet különböző meggyőződéséért kerüli s gyűlöli egymást. E két városrészt 250 lépésnyi hosszú hajóhíd köti egybe, melyen naphosszant a legélénkebb forgalom közlekedik ; itt egy fehérlő beduin-karaván törtet előre, ott terhekkel megrakott tevék komoly lépésekkel mennek, vagy nomádok hajtják át nyájaikat a vásárra. A hid két végén nyílt karzatu kávéházak állanak, mikben a bagdadiak keleti kényelem közt, keresztbe vetett lábaikon szörpölik a legjelesebb mokkát s bodor füstöket eregetnek maguk elé. Bagdad minden tűzifáját a messze felvidékről kapja, honnan a kurdok felfújt kecskebörök- böl összetákolt tutajokon eresztik le a folyón; Bagdadba érvén, a tömlőket szétszedik s kinyomván belőle a levegőt, szamaraikon ismét haza viszik. Flandin azt Írja : julius hóban a Tigris igen méltóságos folyam, medre ekkor egészen telt, és vizét a földek, ligetek s kertekre eresztik, mik ez öntözés után felette termékenyek ; de ha májusban Armenia s Kurdistán bérczein a hó hirtelen olvad, a lerohanó víztömegek fellökik s pusztító árjai rombolva ömlenek szét. Voltak esetek, hogy Bagdadnak egész negyedeit viz alá terneté.

Mindjárt B. mellett négy igen ékes, karcsú minaret emelkedik, ezek között két arabeskes kúp nyúlik fel zománezos födelével. Mussa imám mecsetje ez, ehhez közel van egy kisded fala, melyben csak papok és zarándokok tanyáznak, kik ájtatosságu- kat végezni utaztak oda.

E mecsethez közel terül el egy datolyaliget, melyen túl már műveletlen a föld és pusztaság jellegét viseli. Több sir, melyeknek csúcsos kupidomuk van, elszórtan látszik ott. A legnagyobb, most már romladozó alatt mondják nyugodni a szép Sobeide, ama hires zultánnőnek hamvait, ki férje, Harun al Raschid felett korlátlan hatalommal hirt ; rendkívüli szépsége s kelleme miatt még ma is a „nők virágának" nevezik. Egyébiránt