Eger - hetilap, 1863
1863-11-05 / 19. szám
147 udv. tanácsnok ur kijelenté, hogy 6' csupán azon megbízással jött, miszerint a kölcsönügyben felvilágosításokat adjon, a tárgyalás elnapoltatok, s azon határozat hozatott, hogy a jövő csütörtökön tartandó bizottmányi ülésbe az udvari kanczellárt az elnökség újra hivja meg. E határozathozatalnál — mint átalán az egész kölcsönügy ily mó- doni tárgyalásánál — az irányeszme az: mert a bizottmány nézete szerint, elérkezett már az időpont, hogy kan- czellár őnmltósíga szint valljon, s kitűnjék : vájjon a magy. udv. kanczellária felelős-e a birodalmi tanácsnak? Ez alkalommal Plener pénzügyi miniszter ur hatályosan védelmezi a kanczellária előterjesztését, s kijelenté, hogy a szóban forgó kölcsönre nézve az udv. kanczellár ur felelőssége kétségtelen, mintán a végrehajtással megbizatott. Ily előzmények után érdekes alakot kezdett ölteni a bizottmányi ülés tárgyalása, s mindenki várta: mi fog hát ez ügyben történni? Jött a kitűzött idő, október 29-ke, és az ülésben Pápay udv. tanácsos ur, mint az udv. kanczellária felhatalmazottja, képviselője jelent meg. Az uralkodó irányeszme ekkor is csakhamar előtérbe lépett, és kitűnt, hogy bizonyos urak az Ínséget, melylyel az isteni gondviselés hazánkat meglátogatta, politikai czéljokra akarják kamatoztatni. Gr. Kinsky ugyanis azonnal interpellálta a kanczellária képviselőjét, ha fel van-e hatalmazva kijelenteni, miszerint a kanczellária elismeri, hogy a szőnyegen levő ügyben a birodalmi tanácsnak felelős ? Pápay ő mltsága e kérdésre válaszold : miszerint a főkanczellár ur — mint ü Felségének minisztere — tartozik felelősséggel mindazon — 0 Felsége által szentesitett törvényekre nézve, melyeknek végrehajtásával ő vagy egyedül, vagy más miniszterrel együtt bizatik meg. Kins ky gróf e választ nem találá kielégítőnek, uj választ kért igen, vagy nemmel. Pápay ő mltsága ismét felelt, s végre a következőkben lön megállapodás: „Pápai udv. tanácsos ur, a magyar udv. kanczellár nevében kijelenté, hogy ez, mint 0 Felsége minisztere, a szőnyegen levő törvényt illetőleg O Felségének, s a bírod, tanácsnak ezen törvény végrehajtására nézve aképen s azon módon tartja magát felelősnek, miként ez a miniszteri felelősségnek 0 Felsége által szentesitett elve által követeltetik.1* Ezen megállapodás jegyzőkönyvbe lett iktatása után Pápay udv. tanácsos ur emelt szót, s éles logikával vette bonczkés alá Skene bizottmányi előadó ur jelentését, megmutatván jeles és ragyogó beszédében, hogy az előadó ur jelentése, melyben a magyarországi Ínséget kicsinyli, a megajánlott 30 millió kölcsönt sokalja, a helyi viszonyok nem ismerésén és a magyar kormány hivatalos kimutatásának puszta tagadásán alapszik. E jeles beszéd után, mely nagy figyelemmel hallgattatott, Skene ur sajátságos módon igyekezett állításait védelmezni. Mindenek előtt sajnálta, hogy a m. kanczellár biztosa a segélyezés felemlitésénél egyedül 0 Felségéről, s nem a birodalmi tanácsról is szól, mely a segélyzést megszavazza; sajnálta továbbá: hogy a magyarországi követek még nincsenek a házban, s igy ez ügy szakférfiúra nem bízathatott ; „Pápay tanácsos ur — mondá a többi között — oktatásügyi előadó, s nem hiszem, hogy valami rendkivülinemzetgazdászati tudománynyal bírjon. O azt mondja, hogy én nem értem a dolgot; én meg azt mondom, hogy ő nem érti. Azért oly nagy az Ínség Magyarországon, mert a nevelés rosz.“ Pápay udv. tanácsnok ur erre megjegyzé, hogy nem- zetgazdászati tudományát nem vitatja ; de lehet az ember oktatásügyi előadó, s mégis ismerheti hazájának nemzet- gazdászati viszonyait. A rósz nevelést illetőleg pedig mondá, hogy nem foghatja meg, miként lehet állítani : Magyarországon rósz a nevelés, azért nem esett az eső. Az október 30-án tartott ülésben 15 szavazattal 12 ellen elhatároztatott, hogy a 30 millió 20-ra leszállítandó. Nem hiányzottak hangok, melyek csak 5 vagy legfeljebb 15 millióról beszéltek. Miként és mily arányban fog terveztetni és módosíttatni a megajánlott kölcsön felosztása? arról jövőre. h. Minta-gazdászat. Minap egy bizalmas társaságban lévén, beszélgetésünk csakhamar aggasztó közügyi viszonyainkra ment át ; de főleg aziránt nyilvánultak nagy aggodalmak : miként és mi utón leszünk képesek mi, kisebb gazdák, megküzdeni a jelen nehéz körülményekkel és biztositani jövő existen- tiánkat? Vélemény vélemény után merült föl, de a nézetek különbözése daczára is, mindannyian megegyezénk abban, hogy egyik legbiztosabb mód a jelen körülmények közt, okszerű gazdálkodás és takarékosság által emelni, növelni birtokaink jövedelmét. Es ezt nem csupán az ön- fentartási ösztön és inger, hanem magasabb szempont, a haza szeretete is sürgősen kívánja, parancsolja. Egyéb bajainkhoz még vagyoni súlyos körülményeink is járulnak ; és valamint őseink elengedhetlen kötelmüknek ismerték, a hazát minden veszély elől védelmezni : úgy kötelességünkké lön nekünk, ha kell, nélkülözés és önmegtagadás által is a nemzeti vagyonosodást elősegíteni, s megóvni nemzetünket a csapások legnagyobbikától, a végelszegényedéstől. A gazdasági egyleteknek kiváló szerep, fontos feladat jutott e tekintetben. Azok hivatvák, hogy világitó fénynyel járjanak elő, útmutatást adjanak a czéíszerübb, s a tudományok jelen fejlettsége szerinti gazdászatra és földművelésre. Tagadhatlan, hogy a gazdasági egyletek már eddig is igen jelentékeny és üdvös befolyást gyakoroltak e részben. De sajnos, hogy földművelő gazdáinkra a vidéki egyesületek, melyeknek pedig egyik lényeges föladata az volna, nem tudtak eddig annyira hatni, hogy köztük az újabb gazdászat meghonosult volna. Népünk még ma is ezen elvtől vezéreltetve: „apám, nagyapám igy gazdálkodtak,“ — műveli földjeit. De ezen elv fölötte hibás és káros következményű, s a jelen viszonyok között most könnyen koldusbotra vezetheti az illetőket. Mai nap a köznép kiadásai is tetemesen növekedtek s még folytonosan növekednek, mig a tőke, a föld, melyből kiadásait fedeznie kell, ugyanaz maradt: hogyan,miből teremtse tehát elő a szükségeseket? Midőnapá- ink gazdálkodtak, az egy perczent is jövedelem volt, de most, midőn'kiadásaink oly tetemesen megszaporodtak, az egy perczent nem lehet jövedelem, és a gazdálkodási rendszer, melynek ily eredménye van, meg nem állhat. Egyetlen biztos ut, oda működni, hogy a nép megváltoztassa eddigi rendszerét, elfogadja, eltanulja az újabb, és jövedelmezőbb gazdászati tudományt, megismerje és használja az újabb, czéíszerübb gazdasági eszközöket. De erre nem az elmélet, hanem csak a gyakorlat terén juthatni ; még a versenyszántások és gazdasági kiállítások sem vezethetnek e részben kielégítő eredményhez ; a népnek, hogy az uj és tudományos gazdálkodás előnyeit belássa, tapasztalásra, összehasonlításra van szüksége. Midőn az ismert Franklin Benjamin lakostársait a gipszszel való javítás hasznáról igyekezett meggyőzni, minden rábeszélés és okoskodás sikeretlen volt. Földjei az egész vidéken a legjobb, leggazdagabb termést adták, és talán ez
