Eger - hetilap, 1863
1863-07-08 / 2. szám
11 zett váltót bevált, mindazonáltal a számára engedhető hitel nagysága egy őrködő választmány jóváhagyásától, a kamatláb vagy disconto pedig a pénzpiacz állapotától függ. A banküzletek vezetéséről a kormányzó, ennek helyettese s az igazgató testület gondoskodik. Ez utóbbi 24 tagból áll, kik közül évenkint nyolcznak ki kell lépnie, a kik helyébe a választásra jogosított részvényesek uj tagokat választanak. így hangzanak legalább az alapszabályok, azonban a valóságban ez akkint gyakoroltatok, hogy az igazgató-testület a tagságra alkalmas egyének névjegyzékét, előterjeszti, s a részvényesek egyszerűen csak jóváhagyják azt. Az igazgató-testület választja a két kormányzót egy évre. Az első kormányzót a következő évben újra meg lehet választani, de ekkor okvetlenül megszűnik hivatala. Az igazgató-testület minden hozzátartozó ügy fölött szótöbbséggel, teljes ülésben határoz, mely rendkívüli eseteket kivéve, minden csütörtökön tartatik. Azonban minden héten három igazgató választatik, kik a legközelebbi 7 napra a választmányt képezik, s a napi üzleteket elintézik. Az angol bank 54 segéddel kezdte el működését, s most 770, sőt fiókbankjait is hozzászámítva, 928 segédet foglalkoztat. Ez egyének díjazása 240,000 font sterling, nem számítva azon 20,000 fontot, mely nyugdíjazásra for- dittatik. E segédek naponkint reggeli 9 órakor példátlan pontossággal jelennek meg, s délután 3 órára legtöbbnyire bevégzik munkájokat. Ezen üzleti idő alatt a legszigorúbb fegyelem uralkodik a bureaukban. Senki sincs munkával túlterhelve, azonban mindegyiktől a legnagyobb buzgalom és pontosság kivántatik meg. A banképületben könyvtár és olvasóterem is van számukra, melynek költségei önkéntes aláírások utján fedeztetnek. Minthogy sokan a segédek közül nem laknak Londonban, s a vasúti vonat indulását be kell várniok, azért ez olvasóterem nagy jótétemény rájok nézve. A bank személyzetéből csak három egyén élvezi azon jogot, hogy a banképületben lakhatik, t. i. a legfőbb könyvvezető, a főpénztárnok s a titkár. Miként lehet a tiszavidékiek Ínségén segiteni? Tisza-Füred, jul. 1. Tudjuk, hogy azon módokról, miként kelljen az Ínségre jutott népen segiteni, felsőbb helyeken is nemcsak tanácskoztak, de már erélyes intézkedések is tétettek ; azonban e tekintetben az egyesek s egyes vidékek nézete is meghallgatandó, mert nagyobb helyismeretüknél fogva, legkönnyebben s legczélszerübben jelölhetnek ki módokat s eszközöket a jelen vagy bekövetkezendő szükség enyhítésére. Véleményünk szerint legjobb, s ínég akkor is, ha magában elégséges nem lenne, mielőbb gyakorlatba veendő mód az : „mely a szegény embernek munkát a d, hogy magának kenyérre valót szerezhessen" . . . Jelen soraink a munkának azon nemeit és helyeit jelölik ki, melyek a tiszavidékiekre lennének alkalmazandók. Nevezetesen az alsószabolcsi társulat öbölzetében két átmetszésre van szükség és pedig égető szükség, oly annyira, hogy már a múlt, évi októberi gyűlésen szükségesnek vélte a társulat, azoknak megtétele végett az illető helyen figyelmet gerjeszteni, mert a Tisza medre már a ku- bikgödrök felé közeledvén, ezáltal a kész védgát is veszélyeztetik, s annyi gond, fáradság. munka és költség gyümölcse egyszerre megsemmisülhet. Ali természetesen maga után vonná ama veszélyt is, hogy több község határait nem reménylett időben özönlené el az árviz. Nemkülönben a tisza-öi vény-abádi társulat térfogatán, az örvényi és domaházi határban szintén két átmetszés szükséges, melyek az említettekkel ezer meg ezer kézi munkásnak adnának foglalkozást s megélhetést. E mellett a boldogabb időben elkezdett kőtöltések is régen erélyes folytatásra, illetőleg bevégezésre várakoznak e vidéken. Kiemeljük e tekintetben legelőbb is a poroszlói-tisza- füredi töltést, melyet 1861 és 1862-ben az árviz több helyütt átszakitván, a forgalmat a közjó kárára nagyban késleltette. S a mi e vonal igazítására jelenleg történni szokott, az nem egyéb foltozásnál, mely csak száraz időben állná ki a sarat, árvizes években pedig a hullámoknak, mint védtelen vár, ellenállás nélkül adja meg magát, s újra vesztegetted a drága időt s munkát. Es a debreczeni országút idejében Heves és Borsod épen e vonalnál akarván saját közlekedési szárnyvonalait Debreczen felé központosítani — az történt a 48. előtti korszakban : hogy Szabolcscsal és Biharral egyetértőleg azt, mint törzsvonalat kőuttá is át akarták alakítani; mit Heves Bessenyőn keresztül majdnem egész a poroszlói határig, Borsod pedig Nyárádon keresztül Szent-Istvánig, sőt majdnem Lövőig foganatba venni már el is kezdett. A kezdet tehát már megvan, csak folytatni kell, pedig annál inkább, mennél igazabb, hogy e vonalat Heves-Szolnok, Borsod és Szabolcs egy része mai napig igénybe veszi és venné ezután még inkább, számtalan mázsányi személy- és terményféle szállításai vak Ez útvonal elkészittetése érdekében állana magának a tiszai vaspályának, a tiszai gőzhajózásnak, s a leendő pest-miskolczi vasuttársulatnak is, részint a jövedelmező szállítmányozás öregbedése által, részint pedig, mivel a tiszavidéki községek az innenső s túlsó oldalon ösztönt és alkalmat nyernének, a közelebb lévő közlekedési fővonalokkal (például Kardszagnál is a vasúttal) újabb kőtöltések készitése által magukat mielőbb egybekötni. Különben ez útvonal hossza, beletudva a heves-borsodi be nem végzett szárny vonalokat, mintegy 72,000 folyó ölnyi lenne, s ha minden tiz □ ölre tiz napszámot, p. 30 krjával veszünk, mintegy 216,000 forintnyi költségbe kerülne, és 5,000 embernek öt hónapon át biztos munkát adna. Az anyagokat pedig ez útvonalhoz kiszolgáltathatnák részint az Eger és Bogács vidéki kőbányák és a mezőkövesdi kavics-telepek, részint pedig Tokaj vidéke, szállítva onnan azokat a Tiszán talpakon és gőzösök uszályhajóin. Alkalmilag még ezúttal megemlítjük, hogy múlt hó 21-én a tisza-füredi szolgabirói járásban, Tisza-Füreden, Szőllősön és Igaron mintegy 20,000 holdnyi vetést annyira elvert a jég, hogy azokon még csak egy szál növény sem maradt sarló, vagy kasza alá való. Tariczky Endre. Az erdélyi országgyűlésre megválasztott követek. Szándékunk lévén af. hó 15-én megnyitandó erdélyi országgyűlés működését figyelemmel kisérni; ebbeli közleményeink sorozatát ezennel, a már megválasztott követek névjegyzékével nyitjuk meg. Eddigelé megválasztattak : Kolozsvár városa részéröl : b. Kemény Ferencz, és gr. Mikes János ; — Kolozs városa részéről : gr. Bánffy -Béla ; — Szamos- Ujvár részéről : 8imár Gergely és Gajzágó Salamon ; — Gyula- Fehérvár részéröl : Veszély Károly tanár és b. Kemény Gábor; — Maros Vásárhely részéröl: id. gr. Teleky Domokos 'és Dózsa
