Eger - hetilap, 1863
1863-10-08 / 15. szám
114 mérőt, megállapittatott 345 p. m., Füzes-Abony kért 198 p. m., megállapittatott 185 p. m., Kerecsend kért l,1951/a p. m., megállapittatott 720 p. m. S igy az egész kerület részére kért 3,9421/2 p. mérőből megállapittatott 3,331 p. mérő. 3) Nagy Albin szolgabii’ó kerületéhez tartozó Nagy- Füged kap 552, Ludas 289, Ugra 290, Halmaj 202, Márkáz 83, Karácsond 282, Detk 339 p. m. — ugyanannyit, a mennyi kéretett; továbbá Visonta kért 120 p. m., megállapittatott 78 p. m., Zsadány kért 634 p. m., megállapittatott 367 p. m., Domoszló kért 371 p. m., megállapittatott 342 p. m., Felső-Nána kárt 344 p. m., megállapittatott 165 p. m. E szerint az egész kerület részére kért 3,506 p. m. 2,989 p. mérőben lön megállapítva. 4) Eötvös József főszolgabíró kerületéhez tartozó Tófalu kap 66, Vécs 288, Yerpelét 172, Szent-Mária 118, Eger-Szalók 102 p. m. — ugyanannyit, a mennyi kéretett; továbbá Deménd kért 465 p. m., megállapittatott 348 p. m., Kompolt kért 209 p. m., megállapittatott 145 p. ni., Kápolna kért 244 p. m., megállapittatott 122 p. m., Fel- debrő kért 279 p. m., megállapittatott 140 p. m. Az egész kerület x-észére kért 1,943 p. m. tehát 1,501 p. mérő- ben állapíttatott meg. III. 1) Gyűr ki János, gyöngyös-járási szolgabiró kerületéhez tartozó Adács község kap 124, Atkár 189,Csány 175, Gyöngyös- Halász 486 p. m., vagyis az egész kerület összesen 974 p. mérőt, — ugyanannyit, a mennyi kéretett. 2) Bakó József főszolgabii’ó kerületéhez tartozó Gyöngyös-Püspöki község kért 590 p. m., megállapittatott 443 p. m. Ellenben 3) A Bereczky Pál alszolgabiró kerületéhez tai’tozó Gyöngyös-Pata község által kért 236 p. m., úgy 4) Gyöngyös város által kért 67ÿ2 p. m., vagyis ösz- szesen 303 V2 p. m. vetőmag, tekintve az ottani termés eredményét, meg nem állapíttatott. És igy a gyöngyösi járás számára összesen kért 1,867 p. m. 1,417 p. mérőben állapíttatott meg. Egybevonva a fennebbi három járás összes sommá- zatát, mindössze kéretett 72,239 p. m., s kiosztás végett megállapittatott 69,754 p. m. vetőmag; — az igy fenma- radó 246 p. m. gabona, az ily nagy mennyiségnél okvetlenül beállandó mérési apadás fedezésére lŐn fentartva. Rendkívüli évek. IL F or ró nyarak. A hőség nagysága s tartósságától függ minden nyárnak jelleme. Mielőtt hévmérők léteztek, a nyarakat különböző helyeken s időkben egymással összehasonlítani még nehezebb volt, mint a teleket ; ezekre nézve a föld különböző részein létező vizek, folyók befagyása az akkor uralkodott hideg nagyságáról bízvást tanúskodik, habár annak fokát meg nem határozza. Ily jelek a nyai-akra nézve nincsenek ; azonban a régi évkönyvek a forróság okozatait följegyzették, melyeket a meteorologia története össze- gyüjtvén, elénk tart avégre : hogy azokkal saját tapasztalatainkat, a hévmérők által meghatározott nyaltainkat s ezeknek okozatait összehasonlíthassuk. Átalában vidékünkön forró nyári napnak vehetjük azt, melyen az északi oldalon árnyékban függő hőmérő 20° R-nál kisebb s 25° R,-nál nagyobb fokot nem mutat; ha ennél is magasabbra emelkedik, azt igen forró napnak mondhatni. Arago szerint, hogy egy nyár foi’rósága miatt nevezetes legyen, legalább 45 forró vagy igen forró napot kell számlálnia. Ezek után hadd szóljanak ismét a régi ki’ónikák : 588-ban Francziaországban a fák okt.-ben, másodszor ez évben, oly érett gyümölcsöket hoztak, mint a már leszedettek, decz. hóban rózsák is virítottak. (Toursi Gerg.) .... 851 és 852-ben, Frank-, Olasz- s Németországban a nap forrósága oly rendkívüli volt s oly nagy szárazságot okozott, hogy a marháknak nem volt mit enniök. Az emiatt támadt éhhalál egész 855-ig tartott. Voltak szülők, kik éhségükben saját gyermekeiket ették meg. (Annales Xantenses) .... 869-ben a nyár irtózatos hősége miatt több tartományban éhhalál pusztított az emberek között, a szükség oly nagy volt, hogy emberhússal is táplálkoztak. (Annales Xantenses) . • • 872-ben Német- s Fi’ancziaország- ban leverő hőség volt egész nyáron át, gyakoi-i viharokkal. A wormsi „sz. Pétei’“-templomot a mennykő felgyújtotta, sok ember meghalt és az aratás rósz volt. Anglia is forróság s szárazságban szenvedett. (Chronicon hildeshei- mense). . . 874-ben a nyár forrósága s tartóssága a réteket és vetéseket mind kiégette. A fuldai krónikás ii-ja : hogy ennek következtében az éh- és döghalál Francziaországban a népesség egy harmadát elsöpörte. . . 988-ban július közepétől aug. középéig egyre oly rekkenő hőség uralkodott, hogy a szárazság miatt kiveszett minden és reá éhhalál következett. (Szász chronicon). Az 1137-ki nyár rendkívül foi'ró és száraz volt. A hajózható folyókat több helyen szabad lábbal lehetett átgázolni. Francziaországban a kutak- és forrásokból a viz kifogyott s a munkások szomjan haltak. E forró napok alatt rettentő égések történtek, Mainz és Speyer egy napon égtek le. Olaszországban földalatti tüzek mutatkoztak három évig és a Vesuv is kitört, (Guillelmi deNangiaco chronicon)... 1177-ben oly forró és hosszú nyár volt, hogy a szárazság miatt a széna és gabona mind kiveszett és a szüretet aug. hóban bevégezték ; kitűnő jó bor termett ez évben. Chr. Wilhelmi Godelli). . . . 1240-ben a nyár száraz és égető volt. Oly erős bor termett, hogy viz nélkül inni nem lehetett. (Vincent de Beauvais). 1420-ban Dijonban a szülhet august. 25-kén kezdődött, tehát 30 nappal előbb mint máskor. (Lavalle). . Metz vidékén is minden hamai’ább érett. April első napjaiban a parasztok a rnetzi kathedralis egyház előtt már virágbokrétákat árultak, 10-kén a földi eprek megértek, jun. 22-én már érett szőlő is volt és juh 22-kén a szüret befejeztetett s e hó végén már uj bort ittak. Az 1466-ki nyár rendkívüli hősége sok ragadós betegséget okozott, melyek csak Páiásban 40,000 ember életébe kei’ültek... Mindemellett Dijonban csak szept. 27-kén szüreteltek. A búza ára igen magas volt, de jobb bor termett, mint30évalattbármikor.(Mezeray 2.köt., 724.1.)... 1473- ban a nyár forrósága oly nagy volt, hogy az erdők, mint állittaték, maguktól lángot vetettek. Magyarországban a Duna némely helyeken átgázolható volt. Es e forróság három egész évig tartott. (Frytsch). Dijonban a szüret aug. 19. kezdődött, Metz körül máj. 1-jén a cse- resnyét már nagyban árulták és jun. 27-kén érett szőlőket. . . . 1540-ben, az akkor élők bizonysága szerint, a nyár szárazabb és forróbb volt, mint milyenre az élő emberek emlékezete terjedt, Angliában a kutak s patakok kiapadtak, a Themse is úgy lelapult, hogy a tenger sósvize a londoni hídnál tovább fölment. Németországban is a szái’azság oly szükséget okozott, hogy az embei’ek majd 1
