Eger - hetilap, 1863
1863-09-24 / 13. szám
98 teorologiai tekintetben e dolog roppant fontosságú ; a tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy a melegebb vidékeken az erdők kiirtására az esők is ritkábbak lettek, a források is kiapadtak. Legyen szabad, nehány constatált tényt felhoznom a ház előtt: Egyiptomban újabban a kormány tömérdek erdőt ültetett, s az esők, ezen rég kimaradt vendégek, ott újra megjelentek : ellenben az Antillákon az erdők rohamos pusztítását tartós szárazságok s a források s folyók csökkenése követték. Por- toricoban a spanyol király parancsára minden kivágott fa helyett három uj fa ültettetett, s azóta a gyakoribb esők mind a forrásokat bővebben táplálják, mind a sziget ter- mőbb s társainál gazdagabb lett. Spanyolországban azon előitéletből, hogy a nagy erdők a viharokat oda vonják, a castiliai fensik egészen kiirtatott, s azóta e tá] forrásai eltűntek, földje elsoványodott, s terméketlenné lett. Múlt évben Limagne-ban járván , a pataknak nem volt elegendő vize, ott malmait hajthatni, a lakosok ennek okát az ottani erdők kivágásából fejtették meg. “ —Utána Ara go, a nagy természettudós állván a szószékre, ekkép nyilatkozott: „Mit a közmunkák minisztere mondott, azt teljes mértékben osztom, de az erdők nagybani irtásának még más fontos következményei is lehetnek. Csak nemrég némely helyeken a jégesők ellen a vetések között magas fapóznák állíttattak fel, ez oktalan védszer volt; de azért nem kevésbbé igaz : hogy a fák- s erdőknek a légkör villanyos tüneményeire nagy befolyásuk van; s bár a jégesők elmélete még szorosan megállapítva nincs, de azért bizonyos, hogy képződésüknél a villanyosság fontos szerepet játszik. Hátha — a mi igen valószínű — a fáknak, ezen természetes villanymérséklőknek, kiirtására a jégviharok azon tájakon gyakrabban és pusztitóbban tűnnek majd fel ! — De van még uraim, egy más fontos körülmény, mit a törvényhozásnak tekintetbe vennie kell : az erdőirtott helyekről esőzésekkor a vizek mind rohanó patakokban, magokkal tömérdek földtömeget ragadva, futnak le, minek következménye : hogy a folyókat, mikbe ömlenek, hirtelen fellökik, gyakori áradásokat okoznak ; másrészt pedig iszapjaikkal azoknak fenekeit feltöltik, emelik. Mióta Olaszhonban az Alpesek erdei szemlátomást pusztulnak, e tünemény ott nagyban mutatkozik, és a P o medre néhol már annyira emelkedett, hogy színvonala magasabb mint Ferrara utczái.“ *) . . . Az indítványt Arago tekintélye s szavai megbuktatták. De bár mit is mondjon a tudomány és tapasztalat, az ember — különösen egy keleti faj — könnyen felejti a jobb napokban azt, mit tanult, mire intetett szenvedései között ; azért a törvényhozásnak kell közbelépni s korlátokat szabni, nehogy a jelen nemzedék a haza és a jövő nagy kárára könnyelműen pusztítsa el azt, mit őseink takarékossága és bölcs előrelátása örökségül reánk hagyott. Ezer. Erdélyi ügyek. Az élet egy nagy szinpad, szokás mondani. Es valóban, annak, mit látunk, a mi előttünk történik, rugói, okai többnyire, mint a valódi színpadon, titokban és másutt játszanak. A sept. 12-ki szebeni gyűlés egyike volt a nevezetesebbeknek, múlt számunk azt futólag érinté, tekintsünk azért vissza egyes jeleneteire. *) Arago XVI. 367: lap. Legelsőben megjelenik a kir. biztos az országgyűlési teremben és^a kir. trón elé állván, német nyelven kihirdeti: hogy O Felsége Groisz Gusztávot az országgyűlés elnökének , Aldulianut első s Kirchnert másod alelnökének kinevezni méltóztatott. Hogy az elnök liavonkint 500, az alelnökök egyenkint 300 frtot húznak, ez a dolognak csak praktikái oldala. A kir. biztos távozván, felolvastatott azonnal a legfelsőbb kir. válasz, mely érkezett az országgyűlés feliratára. Melyből kiemelendőnek tartjuk e következőt : „Ti kedvelt hiveink magatokat | készeknek nyilvánitottátok, 1860. okt. 20-án kelt diplománkat, és a hasonlókép cs. diploma gyanánt kibocsátott — a birodalmi képviseletet tárgyazó 1861. febr. 26-án kelt alaptörvényt, az ország törvényeibe iktatni, és az országgyűlés által eziránt készítendő külön törvényczikket legfelsőbb szentesitésünk alá terjeszteni. „Mi elvárjuk tehát az általatok kilátásba helyezett, ezen ünnepélyes okmányoknak az ország törvényeibe iktatását tárgyazó országgyűlési törvényjavaslatot . . Ezután Siaguna püspök lépett a szószékre. Férfias arczán — Írják — halványság ült, sajátos humorának egy szikrája sem villant fel, komoly volt s inkább recitált mint szónokolt. Vájjon mit? nem egyebet biz ő, mint hogy „az 1860-iki diploma és az 1861. febr. 26-iki cs. nyiltparancs az erdélyi törvények közé beczikkelyeztessenek és hogy az erre szükséges törvényjavaslat kidolgozása a válaszfcl- irati bizottmánynak adassák át.“ Az elnök szavazás alá bocsátván a vezérpüspök indítványát, mellette felállottak a szászok és a legtöbb román követ. Ülve maradt Fogarassy ez. püspök ur. És ez első hallgatag nyilatkozata az uj pályán. Rannicher urnák tehát ismét alkalom nyilt, eszét és ügyességét kitüntetni. Már egy ülés tartatott azóta és elhatároztatott a bizottmányban : hogy a törvényjavaslat a régi diplomatikus stylusban szerkesztessék. — Egyébiránt megkell jegyeznünk, hogy a bizottmány elnöke gr.Nemes János ő ex ej a leköszönt az elnökségről és a Siaguna-in- ditványkor még az országgyűlésen sem volt jelen, Sterca Siulutiu érsek sem, ki — mint mondják — Siaguna püspökkeli ellenkezése miatt oda is hagyta Szebent ez időre ; gr. Béldy György pedig még mindig a fürdőket élvezi. Egyébiránt ezentúl a kir. előterjesztvényeket mindig egy kormányi megbízott fogja az országgyűlés előtt, ha kell, védelmezni. Egy nagy lépéssel tehát haladtak a par- lamentalismus felé ! Szept. 14-kén kezdetett meg a tanácskozás a második törvényjavaslatról, mely a három országos nyelv használatáról a közhivatali közlekedésben szól. Az ez ügyben kiküldött bizottmány előadója, Schuler- Libloy jelenté : hogy közösen elfogadtatott azon elv, „mely szerint minden politikai nemzet a közhivatali közlekedésben anyanyelvének legtágabb mérvbeni használhatása iránt bizto- sittassék.“ — A bizottmányi javaslat egyébiránt lényegében azonos a kormányéval. Mezőgazdasági állapotaink. Eger, szept. 16. Hírlapjaink hasábjain oly számtalan panasz merült fel a jelen évi nyári forróság és szárazság ellen, oly hajmeresztőig rajzoltatott az ínség, mely hazánk egyébkor legáldásdusabb vidékein uralkodik, hogy az érző kebel szinte megborzadt azok olvasásán. De a ki nem olvasta is, érezhette s érezheti naponként a 1
