Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)

1. Bevezető tanulmány: egyházlátogatások és összeírások a Békési Református Egyházmegyében

* EGYHÁZLÁTOGATÁSOK ÉS ÖSSZEÍRÁSOK A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN *

évtizedekig nem készített vizitációt. Püspöki vizitáció pedig csak a 19. század elején történt a Tiszántúlon.2

Kötetünk közreadását a fentebb említett helyzet indokolja, mivel az egyházlátogatási iratok az egyháztörténeten kívül a művelődéstörténet, a jogtörténet a történeti demográfia, a gazdaságtörténet, az olvasmánytörténet és az igazgatástörténet alapvető forrásai,3 viszont a Békési Református Egyházmegyével kapcsolatban ilyen jellegű forrásokat nem adtak eddig közre. Márpedig különböző állami és egyházi levéltárakban végzett kutatásoknak köszönhetően sikerült több olyan ismeretlen forrást is megtalálnunk, amelyek egyházlátogatási jegyzőkönyvek vagy azokkal egyenértékű dokumentumok.

Európa több országában az egyházlátogatást nemcsak az egyházi vezetés rendelhette el, hanem az állam írta azt elő. Jellemzően katolikus államokban avatkozott be az uralkodó az egyházigazgatásba: a vizitáció elrendelésében az utolsó szó joga a királyé volt. A vizitáció viszont az egyház szempontjából is jelentős volt, mert nemcsak a belső ellenőrzést oldotta meg, hanem hozzájárult a szuverenitás megerősítéséhez is, hiszen így az egyház ki tudta nyilvánítani, hogy működő struktúrája van.4

Magyarországon a katolikus egyházban a vértelen ellenreformáció korszakában szintén uralkodói pátensek szabályozták a püspöki egyházlátogatást. Holl Béla úttörő jellegű munkája, amelyben katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek protestánsokra vonatkozó adatait közölte, máig egyedülállónak számít.5 Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben a református egyháztörténet-írás jelentős forrásfeltáró munkát végzett, a forráskiadások leginkább csak felekezeti dokumentumokra támaszkodnak. Természetesen az egyháztörténet elsődleges kiindulópontja az adott egyház levéltári gyűjteménye, és teljes mértékben elfogadható, hogy elsősorban a saját iratgyűjtemények feldolgozását valósítják meg. Például ennek szellemében adták közre a Borsod- Gömör-Kishonti Református Egyházmegye 18. századi egyházlátogatási jegyzőkönyveit, és a Hunyad-zarándi egyházközségek katasztereit.6 Mégis így nem lesz teljes a kép, mert a 18. században a katolikus egyház igen nagy befolyást gyakorolt a kálvinistákra, ezért a hiteles történeti rekonstrukció érdekében figyelembe kell venni más forrásokat is.

Van annak nyoma, hogy a katolikus történetírás kitér a református gyülekezetek helyzetére. 1753 és 1757 között a Baranya és Tolna vármegyékben lezajlott plébániai összeírásokban felbukkannak reformátusokra vonatkozó

2 Szabadi, 2020,280-286. Holl, 2004, 22. Mandata, 1775, 49-52, 55-56,172.

3 Tóth, 2007, 56. Dóka, 2009,294. Monok, 1998, 203-207.

4 Zeeden-Lang, 1984, 9-14.

5 Holl, 2004,16-17.

6 Dienes, 2001. Buzogány-Ősz, 2003.

8