Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
3. Jelentések és beszámolók
* JELENTÉSEK ÉS BESZÁMOLÓK * nem akarja szaporítani; és ezeknél fogva egy arra kénszerítő levelet méltóztatik a vésztűieknek küldeni, hogy a tractus megedgyezésével t[iszteletes] Tar Jánost hívják meg, és vigyék magokhoz: bizonyosan meglesz, általhelyheztethetik közikbe. Úgy beszéltettek ugyan nálok létünkben a vésztűiek, hogy tsaknem világosan kimondották, hogy nints a mi tractusunkban, aki az ő ekklézsiájokra méltó volna, bízván a fő tiszteletű] superintendentiahoz, hogy annak hatalmával most is, mint másszor is azt vihetik a supplantatorok közzül magok közzé, aki nekiek tettzik: de tsak ugyan sok, és nagy vélek való versengésünk után arra vették mégis magokat, hogy egy Tartsára utánnunk küldött levélben két tractusunkbeli tiszteletes atyafiakat neveztek ki, hogy ha a tractus nem ellenkezik benne, azok körül fognak vizsgálódni, és amellyik nekik meg fog tettzeni, azt meg fogják hívni: de azok mind a ketten baj nélkül megmaradhatnak helyekben, nem úgy, mint a szegény t [ iszteletes ] Tar János. Méltó is ez annyi szenyvedései után a könyörületességre. Meg is érdemel tapasztalásunk szerént egy középszer ekklézsiát. Én ugyan nem reményiem, hogy hozzá foghatót lehessen találni Debeljátsára. Azomban azt a maga meghatározását írja egy könyörgő levelében, hogy ha most rajta könyörülő indulatból ollyan ekklézsiába helyheztetnék, amelly érdeme felett valónak tartatnék, kész akármikor tsekélyebbel is, ha üresség adódik, feltserélni. Igaz ugyan, hogy a jövő április 24. napján telik el az esztendeje, de neki addig se tanátsos ott maradni, mert amitsodás indulattal vágynak eránta mind a hadi tisztek, mind a halgatói, könnyen veszedelem eshetik rajta. A meglett dolgot pedig senki sem teszi meg nem letté, s azok fognak romlása okának mondatni, akik nem igyekezik annak eleit venni. Az erdőhegyieknek és a kisjenőieknek romlásokat is nekünk, s főként a superintendentianak tulajdonítják. Minden azoknak romlásokat tudó, valaki száját táthatja, minket gyaláz, és kárhoztat reájok nézve. Éppen most botsátám el a lieblingi ekkl[ézsi]ának követjeit magamtól. Arra kér egy azoktól küldött levelében az ekklézsia, hogy engedjem meg, hogy azok, templomjok, parochialis házok és oskolájok építésére tractusunkban kéregethessenek, és hogy a főtiszt [eletű] superintendentianál is egy mellettek írott, s követjeik kezekbe adatandó levéllel a felsegéllés végett insinuáljam. Három hónapig való szabadságok van a passusok szerént az ide s tova való járkálásra. A passusok vármegyétől való. Az ekklézsia tsetsemő, semmi fundussal nem bíró, kevés és még meg nem gyökerezett, tehetetlen tagokból álló. A főtiszt [eletű] superintendentiatól vett alamizsnát is a parochialis udvar kerítéséért kellett adni, minthogy a földesuraság addig, míg prédikátor nélkül voltak, elfoglalta, bekeríttette, s nem adta külömben nekik vissza. Én is örömest tettem volna az ő utóbbi kívánságoknak ezekre nézve eleget, ha gondolhattam volna, 71
