Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
3. Jelentések és beszámolók
* JELENTÉSEK ÉS BESZÁMOLÓK * 1- o. Történt, hogy amidőn még lieblingai prédikátor volt, ki akarván egyszer szolgáltatni az Úr vatsoráját, kérte a lutheránus prédikátort, h[ogy] adja által neki azokat az úrasztalához tartozó edényeket, mellyeket az administratio a lutheránus és a reformátusok közhaszonra készíttetett. Hermánn, a lutheránus] prédikátor nem akarta általengedni, ezt okát adván, hogy ő azt egyedül tsak a lutherana ekl[ézsi]a számára nyerte az administratiotól, ahoz a r[e]f[orma]ta ekl[ézsi]ának nints semmi köze, ő is hát készéttessen a maga ekkl[ézsi]ájának számára. így esvén a dolog, ő is folyamodott az administratiohoz, és instantiajában kérte, v[agy] hogy az ő ekl[ézsi]ája számára is hasonló edényeket készettessen, vagy hogy tegyen olly rendelést, h[ogy] a már készettetett, de a lutheránusok kezek alatt lévő edények botsáttassanak közhaszonra. Erre a lett a válasz: valamint a már készült edények, úgy más egyébb ekl[ézsi]ai jussok légyenek mind a két ekklézsiával közönségesek. Bátor már ezelőtt is sokat ellenkezett légyen vele egyébb dolgokban is Hermánn, de már ekkor a gyűlölsége egészlen kiadta magát, mind őellene, mind p[e]d[ig] a halgatói ellen, amely mindaddig terjedt, mígnem osztán ő Rittbergbe (ezen az okon, h[ogy] Lieblingben kevesen vágynak reformátusok, Rittbergben p[e]d[ig] többen, és azok[na]k nints prédikátorok) általküldettetett. 2- dik casus: Úgy gondolkodott már ekkor Hermánn, minthogy ebben elérte végét, majd már a reformátusokkal másképpen bánhatik, de máskülönben esett a dolog, mert mind az administratio, mind a békési tractus azt megparantsolták néki, hogy ezutánn is szorgalmatoson vigyázzon a lieblingai ekl[ézsi]ára addig, míg azok is prédikátort kaphatnak, mindenekben, mind filiajában in spiritualibus úgy folytassa a prédikátori hivatalát, hogy azok fogyatkozást ne szenvedjenek. Történt az elmúlt karátson innepe előtt, hogy ő által akarván menni Lieblingában, hogy az adventi vasárnapok közzül valamellyiken kiszolgáltassa az úrvatsoráját, írt Hermannhoz, engedje meg neki, h[ogy] ezt valamellyik vasárnap, azon, amelly neki magának tettzik, véghez vihesse. De tellyességgel meg nem engedte, amint ez a maga leveléből - sub lit. A - világoson kitettzik, h[ane]m azt a tanátsot adta, mennyének a lieblingaiak Rittbergbe. Erre azt válaszolta ő, hogy a lieblingaiakat Rittbergbe hívja communiora, épen nem tselekedheti, mert a consistorium őnékie azt parantsolta, hogy mindaddig, míg a lieblingaiak[na] k prédikátorok nem lesz, in loco tegyen minden prédikátori szolgálatot, mint interimalis filiajában, azomban ő ezzel elvesztené annak az ekkl[ézsi]ának azt a jussát, mely szerént abban már felállott a r[e]f[ormá]tusok vallásoknak szabad gyakorlása. Azért is engedjen neki egy napot, amellyen ő ott a communiot administrálhassa. E volt hát az a vele való veszekedése, amellyért őtet osztán az administrator úrnál bévádolta, és mellyre tzéloz főtiszteletű superintendens uram[na]k küldött levelében. 3- dik casus: Míg még a lieblingaiak[na]k prédikátorok nem volt, ez a Hermann azt tselekedte: a szegény reformátusokat elhitette, bízzák az ő keze 52
