Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)
1. Bevezető tanulmány: egyházlátogatások és összeírások a Békési Református Egyházmegyében
* EGYHÁZLÁTOGATÁSOK ÉS ÖSSZEÍRÁSOK A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN * A szakirodalom már rekonstruálta, hogy a 18. században a váradi püspökségben 1725-ben, 1728-ban, 1729-ben, 1730-ban, 1732-ben, 1736-ban, 1742- ben, 1746-ban és 1782-ben biztosan tartottak egyházlátogatást.31 Azt is tudjuk, hogy 1751-ben uralkodói pátensben utasították Forgách Pál István nagyváradi püspököt, hogy egyházmegyéjében tartson vizitációt. A pátens szövege a protestánsokat is kötelezte arra, hogy fogadják a püspököt, és az általa feltett kérdésekre válaszolniuk kellett (vö. 6.1.1. fejezet). Sajnos viszont az egyházlátogatás jegyzőkönyve nem került elő, pedig minden bizonnyal a reformátusokkal kapcsolatban is sok információt tartalmazott. Sikerült megtalálni viszont az 1732-ben lezajlott egyházlátogatás szövegét. Ebben a Békési Református Egyházmegye gyülekezetei közül összesen két települést említenek, Gyulát és Endrődöt. Gyula lakossága ekkor felekezetileg és nyelvileg is vegyes volt, ezért nagy valószínűséggel komoly elégtételként jegyezték a vizitátorok föl, hogy a német ajkú katolikusok káplánja egy református gyulai lakost áttérített (vö. 6.2.2. fejezet). 1732-ben Pocsuch Imre endrődi plébánosról is megemlítették, hogy evangélikusokat és reformátusokat is áttérített. Arról nem szól a jegyzőkönyv, hogy hol éltek a konvertita kálvinisták, de azt tudjuk, hogy Endrőddel szomszédos falu Gyoma volt, amelynek lakossága homogén református volt ekkor, ezért minden bizonnyal Pocsuch gyomaiakat térített át (vö. 6.2.3. fejezet). A Csanádi püspökség írásbeliségének állapota sokban hasonlít a Békési Református Egyházmegyéjére, ugyanis Csanádban szintén meglehetősen későn kezdték el az egyházlátogatási jegyzőkönyvek vezetését: jelenlegi ismereteink szerint 1778 óta rögzítik írásban a vizitációs protokollumokat.32 Az viszont tény, hogy 1733-ban a Helytartótanács lelkészpénztárának képviseletében Falkenstein Adalbert Csanádi püspök három jelentést is készített a vadászi reformátusokról, tehát a Csanádi püspökségben is volt hagyománya az egyházlátogatásoknak, még akkor is, ha arról egyházi forrás nem maradt fenn (vö. 4.1.3. fejezet). Az alacsony írásbeliségnek köszönhető, hogy a püspökség legújabb történeti összefoglalója nem is idéz 18. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvet.33 A csanádi püspökségben 1778-ban készült egyházlátogatási jegyzőkönyvekben a protestánsokra is kitértek: megvizsgálták, hogy a reformátusok rendelkeztek-e imaházzal, tanítóval illetve lelkésszel. Az Arad vármegyét összefoglaló jelentés szerint Gyorokon, Kisjenőben, Déznán, Borossebesen éltek kálvinisták (vö. 6.2.8. fejezet). Az eleki esperességben lefolytatott vizsgálat során összesen 31 Bunyitay, 1935,451-460. Kovács, 2011, 113-115. 32 A levéltári állagban ezek az iratok keverednek lélekösszeírásokkal és vagyonösszeírásokkal is. ERKEL jelzet nélkül. 33 Roos, 2010, 10-93. 16
