Hegyi Ádám (szerk.): Összeírások és egyházlátogatások a Békési Református Egyházmegyében 1721 és 1820 (1831) között - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 26. (Debrecen, 2022)

1. Bevezető tanulmány: egyházlátogatások és összeírások a Békési Református Egyházmegyében

* EGYHÁZLÁTOGATÁSOK ÉS ÖSSZEÍRÁSOK A BÉKÉSI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYÉBEN *

egyértelmű, miért ilyen szűkszavúak ezek a protokollumok, mivel az esperesség egyéb iratai sokkal terjedelmesebbek.26 1801-ben Kuthi Ádám épp arra hívta fel a gyülekezetek figyelmét, mennyire fontos a hiteles jegyzőkönyvvezetés (vő. 3.2.10. fejezet). Talán az egyházlátogatás hosszú évtizedekre visszatekintő szóbeli hagyománya köszön itt vissza.

Könyvünkben nem közöljük az összes 1786 és 1820 között lezajlott vizitáció jegyzőkönyvét, mert azok annyira sematikusak, hogy hosszú évekig ugyanazt a pár mondatot ismétlik a lejegyzői. Igyekeztünk viszont olyan szövegeket választani, amelyek adatgazdagok, és sok információval szolgálnak.

Mivel a református egyház története szorosan összefonódik a katolikus egyházéval, és a békési egyházmegyének kimondottan kevés egyházlátogatási jegyzőkönyve maradt fenn, ezért a kötet összeállításakor szükségesnek tartottuk a váci, a váradi és a Csanádi püspökségek levéltáraiban is kutatásokat végezni. A katolikus egyházlátogatásnak négy fajtáját ismerjük: püspöki vizitációt, főesperesi egyházlátogatást, ad limina látogatást és lélekösszeírást. A püspöki és főesperesi vizitáció között csak a végrehajtó személyében van különbség, másban nem. Mindkét esetben a jegyzőkönyvek önálló pontban foglalkoztak a reformátusokkal, mert az akatolikusok helyzetét minden esetben kötelező volt rögzíteni. Ezen kívül a templomokról szóló részekben is találunk protestánsokra vonatkozó adatokat, mert református gyülekezetek esetében a templom katolikus eredete különösen érdekelte a vizitátorokat. Ugyanez érvényes az iskolákra vonatkozó kérdések esetében is. Vallástörténeti szempontból jelentős a szentségek kiszolgálását tárgyaló kérdés, mert a bábakeresztség értelmezésében komoly különbség volt a református és a katolikus tanítás között. Az úgynevezett ad limina látogatás a megyéspüspök által a pápa számára összeállított beszámoló volt, amelyben a püspök köteles volt a reformátusok helyzetéről is beszámolni. Forrásértéke abban rejlik, hogy sok esetben a püspökség egyéb forrásai megsemmisültek, ezért csak ezekből értesülhetünk a protestánsokról. A lélekösszeírás valójában nem egyházlátogatás, hanem egyházi népszámlálás, amelynek során a kálvinista családokat is összeírták. Belőlük a reformátusok helyzetéről nem tudhatunk meg semmit, viszont népességi adataik sokszor pontosabbak a református nyilvántartásoknál.27

A 18. század egyházügye viszont a világi és földesúri igazgatással is összekapcsolódott, ezért Békés, Csanád és Csongrád vármegyék valamint a Helytartótanács és a kancellária iratanyagait is átnéztük, és a Harruckern illetve a Károlyi családok levéltárát is fellapoztuk. Annak ellenére, hogy teljességre törekedtünk, ez nem valósult meg tökéletesen, mert a járványügyi helyzet

26 Az egyházmegye 1786-tól vezetett közgyűlési jegyzőkönyve kimondottan részletes. TtREL

I.29.a.2.

27 Holl, 2004, 9-24.

14