Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Az Ermelléki Egyházmegye archontológiai vonatkozású kutatástörténete

Az Érmelléki Egyházmegye archontológiai vonatkozású kutatástörténete

Kétségkívül elsőként kell megemlékeznünk Debreceni Ember Pál (1660—1710) egyháztörténetéről, mely ugyan nyomtatásban majd csak 1728-ban jelent meg, ám 1700-1706 közötti adatgyűjtése Ermellék tekintetében is a 17. század legvégének egyházi állapotát rögzítette.8 52 egyházközséget említ, és ezen felül hét élő és tíz korábban már görögkatolikussá lett románajkú református gyülekezetét. Nyolc esperes nevét rögzítette, továbbá az 1569. évi váradi és az 1646. évi szatmárnémeti zsinat érmelléki résztvevőiről is tőle szerezhetünk tudomást.9 Az egyházközségek lajstromát Czeglédi Pál esperestől (1698—1709) kapta kézhez.

Több mint egy teljes évszázad elteltével Récsei János (1750 k.—1836) helyettes esperes kezdeményezésére, 1823—1826 között 33 egyházközség rövid történetét, anyagi állapotát és a helyben elérhető források adta lehetőségeikhez mérten a lelkészek és tanítók névsorait jegyezték le az egyházmegye akkori lelkészei. Az egybekötött kézirat az érmelléki traktus történetének egyik legbecsesebb forrása, a közelmúltban nyomtatásban is megjelent.10 A harminchárom kézirat közül a diószegi eklézsiára vonatkozó terjedelmi és minőségi szempontból is kiemelkedő, Fazekas István (1778-1826) ottani lelkész munkája.

A tiszántúli egyházkerület, egyúttal az érmelléki traktus legkorábbi nyomtatott névtára 1836-ban jelent meg, majd a következő 1843-ban és 1849 után többé-kevésbé folyamatosan. A minket közelebbről érintő 1850 előtti időszakra vonatkozóan tehát három kiadványt ismerünk.11

1862-ben a hegyközszentimrei egyházközség történetének vázlatát közölte egy fővárosi egyházi folyóirat, részben a már említett (Szentimre esetében 1824-ben készített) kéziratra alapozva, illetve újabbkori adatsorokat közölve.12 Hasonló, egyes egyházközségek múltját rögzítő kisebb közleményekre, melyek az archontológiai kutatást segítő adatsorokat is tartalmaznának,

8 LAMPE, Friedrich Adolph: Historia ecclesiae reformatae, in Hungária et Transylvania... Trajecti ad Rhenum, 1728; Magyar ny. újabb kiadása: DEBRECENI EMBER PÁL: A. magyarországi és erdélyi református egyház története. Ford. BOTOS PÉTER. Sárospatak, 2009.; Debreceni Ember munkájáról ld. RÉVÉSZ KÁLMÁN: Debreceni Ember Tál egyháztörténelme. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1884/43 sz. 1375-1381.

9 Debreceni Ember 2009.178-179,299,461-464.

w AzErmeHéki Traktus egyházközségeinek 1823-1826 között összeállított históriája. (Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscanum XXL). Közreadja EMŐDI ANDRÁS. Debrecen, 2018.

11 Egyházi névtár 1837. esztendőre a Hehét Vallástételt tartó Tiszántúli Egyház; Kerületből. Szerk. GYIKÓ JÁNOS és JAKAB Antal. Debrecen, 1836.; A Helvét Hitvallású Tiszántúli Egyházkerület névtára 1843. esztendőre. Szerk. GYIKÓ JÁNOS. Debrecen, 1843.; A Helvét Hitv. Tiszántúli Egyházkerület statistical állapotának kimutatása 1849. Debrecen, 1849.

12 [VÉGH ISTVÁN ?]: Hegyköz-Szent-Imre ref. egyház történelmének vázlata. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. 1862/39. 1246-1251, 1862/40. 1277-1281,1862/42. 1347-1350.- 10-