Emődi András (szerk.): Az Érmelléki Református Egyházmegye történeti névtára 1849-ig - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 25. (Debrecen, 2022)

Előszó

kutató egyház- és helytörténészek, hiszen az azokra vonatkozó publikált források száma igen csekély.

Mindettől függetlenül egyes intézmények vagy éppen egyes traktusok tekintetében értékes tanulmányok és levéltári források állnak a kutatók rendelkezésére, hiszen — egyetlen példát kiemelve — a szatmári egyházmegyének 1878 óta nyomtatásban megjelent és a személyi vonatkozásokat is bőségesen, precízen taglaló monográfiája vehető kézbe, majd 2006-ban egy rendkívül adatgazdag ottani kézirat publikálására is sor került. A sokáig elveszettnek hitt egyházmegyei levéltár nemrég megkerült, a traktuális jegyzőkönyvek és vizitációk teljes sorozatával.3 Szatmár vonatkozásában tehát minden feltétele adott volna egy egyházmegyei szintű személyi kataszter elkészítésének.

Meggyőződésünk, hogy kizárólag akkor válik lehetségessé egy, a teljes Tiszántúli Egyházkerületet felölelő történeti névtár összeállítása, ha azt az erdélyi példát követve részegységenként, traktusonként haladva építjük fel. Jelen munkánk mintegy másfélezer érmelléki lelkészt, rektort és leánytanítót állít lajstromba. Amennyiben az érmellékit ádagos forrásadottságokkal és átlagos számú anyaegyházközséggel rendelkező egyházmegyének tekintjük, akkor a kezdetektől tizennégy traktust magában foglaló egyházkerület leendő történeti névtára legalább 20.000 személyre vonatkozó adatsort fog tartalmazni. A több egyházmegye területén működő személyek más-más traktusokból származó adatainak összefésülése, az egyes életutak/állomáshelyek teljességre törekvő rögzítése is csak így vezethet eredményre.

A közelmúltban örvendetes módon lendületet vett e hatalmas területű, több mint félezer, nagyrészt ősi egyházközséggel rendelkező egyházkerület névtári jellegű feltáró munkálatainak folyama. Mérföldkőnek tekinthető a Debreceni Református Kollégium diáknévsorainak (1588—1850) közzététele, hiszen a tágabb térségben működött lelkészek, rektorok és préceptorok zöme (Várad 1660. évi eleste után mindenképpen) a cívisvárosi kollégiumból került ki.5 6 7 Folyamatban van ugyanakkor az egykori békés-bánáti, a heves-nagykunsági és a szilágyi (krasznai) traktusok történeti névtárainak összeállítása is.

5 KISS KÁLMÁN: A Szatmári Reform. Egyházmegye története. Kecskemét, 1878.; SZÉLES ANDRÁS: A Szathmári Tiszt. Tractus ekklésiáinak históriája. Bev. tan., közzéteszi BALOGH GÉZA. [Nagyvárad], 2006.; A traktus történeti levéltárát, annak töredékeit három helyszínen őrzik (Szatmár-Láncos Egyházközségi Levéltár, Szatmári Esperesi Levéltár, Királyhágómelléki Református Egyházkerület Levéltára).

6 Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollegium levéltárában 7-77. Szerk. SZABADI ISTVÁN. Debrecen, 2013.

7 HEGYI ÁDÁM: Előtanulmány a Békési Református Egyházmegye történeti névtárához Délvidéki Szemle. VII/1—2(2020). 5—17.; ÉLIÁS JÁNOS: A Heves-Nagykunsági Református Egyházmegye történeti névtára — He!készek, iskolamesterek, tanítók, diákok, (munkacím); ZSIGMOND ATTILA: A Szilági traktus legrégebbi lelkésznévsorai. Református Szemle 2007/4. 898-930.; ZSIGMOND Ati'ILA: A szilági egházmege történeti névtára 1821-ig. (munkacím).-8-